Lisbeth Salandertől Mulanig – Erőjáték és „nőiesség” a kortárs nőhősöknél

Ciucur Losonczi Antonius

A Zoom platformon keresztül csütörtök délután zajlott eseményen Őrősi Renáta, a Girl2Leader nemzetközi mozgalom nagyváradi koordinátora köszöntötte mindazokat, akik bekapcsolódtak az online közvetítésbe. A Keszeg Anna egyetemi oktató által tartott prezentáció lényegében arról szólt, hogy milyen női hősök határozták meg a populáris kultúrát az elmúlt évtizedekben a filmekben és a sorozatokban, illetve hogyan változtak a női karaktertípusok az idők folyamán. Felvezetésképpen arra hívta fel a figyelmet: napjainkban az úgynevezett ízlés-algoritmusok korát éljük, ami azt jelenti, hogy a Bookline és az Amazon könyves webáruházak és a Netflix médiaszolgáltató különféle ajánlatokkal bombáznak minket, ezért már ritkábban fordul elő az, hogy valaki elköteleződjön csupán egyetlen sorozat vagy író mellett. A Netflixen például egy olyan keresőopció is megtalálható, hogy erős női hősfilmek, s ez aztán tovább bontható egyéb különböző kategóriákra – magyarázta az előadó. Ha műfaj szerint akarjuk besorolni a női hősöket, akkor ott vannak az akciófilmek vagy sorozatok a harcos amazonokkal, mint például Xena, akik általában a görög mitológiából inspirálódott, feldíszített és mély dekoltázzsal rendelkező öltözéket viselnek, bár utóbbi harc közben egyáltalán nem praktikus.

A fantasy műfaj kiemelkedő női szereplője Leila hercegnő a Csillagok háborújából, a bűnügyi műfajé pedig a talán kevésbé közismert Lisbeth Salander. Ő a Millenium-trilógia főhősnője, mely a skandináv krimik sikertörténetét gyarapította. A cyber punk-féle vizualitás főhősnője Imperator Furiosa a Mad Maxből, a tudós nő figurát pedig Ripley százados hozza az Alien tetralógiában. A komédia műfajának képviselője a Seinfeld televíziós sorozat női karaktere, míg a Disney stúdió élő szereplős filmjeié Mulan. Ha azt vesszük górcső alá, hogy a tudomány mennyire fedezte fel a női hősöket, azt látjuk, hogy a kezdetekben monografikus célzattal közelítette meg őket, majd következtek az összefoglaló munkák és az elemzések, hogy aztán eljussunk egészen a szingli életformáig.

A klasszikus női főhősök a viktoriánus korban játszódó regények női alakjai, egy másik toposz pedig a háziasszony. Később megjelenik a bűnügyi történetekben a nő mint áldozat, melyet még a szakirodalom is a madonna és a örömlány közti ellentét időszakának nevez. Aztán megjelennek a végzet asszonyai, akik ugyan szimpatikus karakterek, de érdekes módon senki sem törekszik arra, hogy megértse az érzelmeiket, majd a társadalomban aktív szerepet vállaló nők tűntek fel a filmvásznon, illetve a képernyőn.

És hogy milyen filmek, illetve sorozatok készültek az utóbbi években? Olyanok, melyek arra fókuszálnak, hogyan tudják a nők a neveltetésükkel járó szégyent leküzdeni (Szex és New York, Emily Párizsban); erősítik a női önbizalmat (Mrs. America, Reklámőrültek); vagy lerombolják az olyan sztereotípiákat, miszerint bizonyos kompetenciák csak a férfiakat illetik meg (Az alelnök/ Veep, Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot?, Botrány/ Scandal, A híd/Broen, Gyilkosság/The Killing, vagy akár a Dr. Quinn). Olyan filmes alkotások, melyekben a nők kimutatják az elnyomásukból fakadó dühüket és haragjukat (The Morning Show, Hatalmas kis hazugságok), vagy az utópiára építenek (A szolgálóány meséje, Hollywood, Enola Holmes, Az évszázad átverése/Ocean’s 8, Nyughatatlan özvegyek/ Widows).