emléktúra

2020.10.07. 13:59

Czárán Gyula nyomában – élménybeszámoló a teljesítménytúráról

Verőfényes napsütés koronázta meg a „magyar turizmus atyjának”, Czárán Gyulának emléket állító 14. teljesítménytúrát. Ennél jobb kirándulóidőt el sem lehetett volna képzelni. Talán a természet hálája ez a Bihar-hegység nagy felfedezője felé. Korlátozott létszámban és két útvonalon lehetett benevezni a teljesítménytúrára. A 6 kilométeres táv szintideje 4 óra, míg a 20 kilométeres távé 8 óra volt.

Vad Zoltán

A regisztrációt követően, a révi Zichy-barlang közelében, az új híd melletti tisztásról nekivágunk a 20 kilométeres túrának. Az elején a Sebes-Körös folyó szegődik mellénk útitársul, miközben egy könnyen járható ösvényen haladunk. Körülbelül 800 méter után búcsút intünk a folyónak, és meredeken felkapaszkodunk a Püspök-kilátó felé. Mindenki tele van lendülettel, a túra előtti izgalmakkal, így annak ellenére, hogy helyenként csúszik a harmattól és az elmúlt napok esőzéseitől sáros talaj, viszonylag könnyen felérünk a csúcsra. Útközben kisebb-nagyobb barlangok mellett haladunk el. A Devencei-barlangokat minden térkép jelzi. De az igazi csodát, mely nincs rajta a turistatérképeken, és melyet a túrázók egyszerűen csak a „Nap kapujának” neveznek, nem szabad kihagyni. Mintha a természet próbált volna játszadozni a sziklákkal, egyszerű játékkockának használva őket. A Püspök-kilátóra felérve, meseszép panoráma a jutalmunk. Az utóbbi 30 évben többször feljöttem már ide, de minden alkalommal ámulatba ejtett. Egy terepasztal előtt érzem magam, ahol hegyek, fák, egy folyó rajta egy híddal a játékeszközeim. És attól lesz igazán jó ez a játék, amikor sikerül egy-egy vonatot is kifogni. Erdőben folytatódik az út, lankás helyeken, jelzett turistaútvonalon. Gyönyörű, ahogyan a napsugarak átszűrődnek a fák lombjai között, az erdő valósággal fürdik a napfényben, mi pedig élvezzük a látványt. Javában érik a som, a galagonya, a kökény. Mindenki csipeget a túra közben. Nem panaszkodhatunk, az erdő elkényeztet bennünket! Túra közben jó a hangulat, beszélgetünk, mesélünk. Ettől is olyan jó túrázni! A jelzés helyenként hol ösvényen halad, hol felvisz egy útra, majd ismét bevezet az erdőbe. Figyelni kell, mert könnyen eltéveszthető. Szerencsére, a szervezők gondoltak erre, és több helyen narancssárga festékkel „besegítettek”.

A teljesítménytúra első ellenőrzőpontja az út harmadánál vár bennünket, a Pokol-barlang közelében, egy karszt-fennsíkon. Jól esik a zsíros kenyér és a „szíverősítő”, amivel fogadnak, de talán jobban a baráti hangulat. Egy kis pihenő, és máris indulunk a második pont felé. A táj már nem annyira látványos, helyenként lakott területen és aszfaltúton haladunk. Útközben találkozunk két eltévedt túrázóval, akit két kislány követ. Eltévesztették az egyik jelzést, és a második ellenőrzőpontnál, a Pozsoritánál lyukadtak ki. A második ellenőrzőpontot elhagyva, felülnézetből egyre inkább láthatóvá válnak Vársonkolyos házai. Már sárguló, füves domboldalakon ereszkedünk le a Győzelem-barlangnál kialakított, harmadik ellenőrzőponthoz. Itt éppen egy háromtagú barlangászcsoport készülődött lemerülni a Győzelem-barlang bejáratánál. A hideg futkos a hátamon, semmi pénzért nem tennék ilyet. Ez nem zavarja a barlangászokat, azt is elviselik, hogy mindenki fényképezze őket. Talán jól is esik nekik, hogy egy teljesítménytúra egyik látványosságai lettek. Elmajszoljuk a zsíros kenyerünket, majd Vársonkolyos házai között haladunk. A Sebes-Körös fölötti hídon átérve, balra kanyarodunk, és egy töltésen túrázunk tovább. Bár nem mondja senki, de mégis érezni kezdjük a lábainkban az eddig megtett közel 15 kilométert. A túra legnehezebb része most következik. A vasúti töltések mellett hirtelen bevetjük magunkat a sűrűbe, majd egy meredek, sziklás terepen felkapaszkodunk a Kereszt-kilátónál kialakított negyedik ellenőrzőponthoz. Jólesik a pihenő és a cukorka is, amivel fogadnak bennünket.

A túraszervezők mindenre gondoltak! Már csak pár kilométer van hátra a túrából. Összeszedjük maradék erőnket, lankás erdőben, a virágzó bánáti sáfrányok társaságában és turistajelzés kíséretében haladva egyszer csak nagyon meredeken leereszkedünk a révi sportpályához. A célba érve, 39.132 lépés megtétele után, jólesik a meleg tea, amivel fogadnak bennünket. Csodálatos érzés járja át a tagjainkat: sikerült időben teljesíteni a túrát! Hálás köszönet a szervezőknek, az oklevelet és a hűtőmágnest eltesszük emlékbe. Jövőre ismét nekivágunk, Czárán Gyula nyomában!

Borítókép: napsütés koronázta meg a „magyar turizmus atyjának”, Czárán Gyulának emléket állító 14. teljesítménytúrát

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a erdon.ro legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában