Szoboszlai-Gáspár István: Mindig tenni kell, szolgálni a közösséget

„Hepehupás, vén Szilágyban, Hét szilvafa árnyékában…” láttam meg Isten csodálatos világát 1973. július 13-án, Kémeren. (Ez a 13-a amúgy pont egy pénteki napra esett, úgyhogy számomra azóta szerencsés nap a péntek 13.) Itt tettem meg első lépéseimet ebben a világban, itt adta ajkamra a szót édesanyám, tanított az igazra édesapám, imádkozni nagymamám, mesélt esténként nagyapám, dúdolta fülembe a népdal és a zsoltár dallamát a közösség – Anyám szájából édes volt az étel, / apám szájából szép volt az igaz.” Itt ivódott belém a szülőföld szeretete, itt tanultam meg értékelni az egyszerű ember kétkezi munkáját (nagyszüleim egyszerű, földműves emberek voltak), a közösséget, mint tágabb értelembe vett családot (szinte a fél falu „rokon” volt), a hagyományokat, melyek keretbe foglalták a létet.

Iskoláimat már a Berettyó-parti Margittán kezdtem. Itt szövődnek az első barátságok, itt kóstolok bele a lakótelepi élet mindennapjaiba, állok sorba alkalmasint órákon át tejért, kenyérért, gázpalackért. „…és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, / a csókok íze számban hol méz, hol áfonya…” „Ígérem és fogadom, hogy a Jézus Krisztusnak igaz követője, református Anyaszentegyházunknak holtig hűséges, engedelmes és áldozatra kész híve leszek!” – hangzott 80 társammal együtt az én ajkamról is a konfirmációi fogadalom a margittai református templomban. És itt élem meg az 1989-es változásokat is, amikor a NAGYOK tettein felbuzdulva, barátokkal, iskolatársakkal együtt, ifjúi hévvel megalakítjuk a MIDESZ (Magyar Ifjúsági Demokrata Szövetség) helyi szervezetét. Az érettségi vizsga után pedig innen indultam tanulmányaim folytatására, a nagybetűs ÉLET útján.

„Én tört kövön és porladó kereszten / Aletta van der Maet nevét kerestem…”

Egyetemi fokú Protestáns Teológiai Intézet, Kincses Kolozsvár – ahova a Mindenható hívott, küldött, hogy vállamra kerülhessen a lelkipásztori szolgálat gyötrelmesen gyönyörűséges prófétai palástja. Egyetemista élet, tanulás és vizsgák, körmenet és zsoltár-énekes tüntetés a Mátyás-szobor körül, féléves cserediákság a Debreceni Hittudományi Egyetemen, kihelyezett szolgálat a temesi Bánság 13 szórványgyülekezetében, majd a Tövishát két izzó lelkű, hittel teli közösségében… És ezernyi emlék, mely mind-mind a Házsongárd és Fellegvár között elterülő, Szamos-parti „szép város”-hoz kötődik.

„Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?”

Van egy hely a temesi Bánságban, mely bár történelmileg nem, de elhelyezkedésében (egyetlen magyar település egy közel 30 kilométeres körön belül), helytállásában és lelkületében (mind a mai napig őrzi identitását, nyelvét, hitét) annál inkább méltán viseli nevét: VÉGVÁR. Itt kezdtem lelkipásztori szolgálatomat, itt tudatosult bennem, hogy a közösségi szolgálatnak van egy templomon kívül eső része is. Ott, hol „sem utódja, sem boldog őse, / sem rokona, sem ismerőse…” nem voltam senkinek, ott kaptam Istentől olyan segítőtársakat, akik e szolgálatban mellém álltak, tudásukkal, tapasztalatukkal támogattak, baráttá, testvérré, családtaggá, életem részévé lettek. Az ott töltött 6 év alatt ajándékozott meg Isten saját családdal, két gyönyörű gyermekkel, az első néptánccsoporttal és még számtalan személyes és közösségi tapasztalattal, „sikerélménnyel”, mely hat esztendőért cserébe, szívemnek egy darabja örökre a temesi Bánságban, Végváron ragadt.

„…az Thelegdyek dicső helye…”

2002. november 1-jével kezdődően a Mezőtelegdi Református Egyházközség meghívását elfogadva kerültem a Telegdi szent és nemes Eklézsia lelkipásztori szolgálatába. A mindezidáig megszerzett tudást, tapasztalatot és az Istentől nyert tálentumokat immáron ezen közösség javára, megmaradására és jó előmenetelére igyekeztem és 18 éve igyekszem fordítani, kamatoztatni. A gyülekezeti munka és a lelkipásztori szolgálat mellett, néhai Nagy Albert, majd a Szeged Táncegyüttes vezetőjeként utódja, Gombos András segítségével sikerült elindítani a Bihari Tulipán Néptáncoktatási Mozgalmat, melynek keretében jött létre nemcsak a Sebes-Körös menti fiatalokat összefogó mezőtelegdi Pacsirták Néptáncegyüttes, de az egykori élesdi-révi fiatalokból álló Rezeda Néptánccsoport, a magyarremetei Kéknefelejcs Néptánccsoport, valamint a mind a mai napig működő Toldi Néptáncegyüttes Nagyszalontán, illetve a Gyöngyvetők Néptánccsoport Margittán. 2016–2020 között abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerületet, illetve Bihar megye református gyülekezeteit és embereit képviselhettem a Bihar Megyei Tanácsban, érdekképviseleti szervezetünk, az RMDSZ tanácsosaként. Mindig tenni kell, szolgálni a közösséget.