Taníts, gyógyíts, imádkozz!

Ciucur Losonczi Antonius

A Boldogságos Szűz Mária királynő emléknapján mutatta be primicia-miséjét a székesegyházban az egy nappal nappal korábban szintén ott pappá szentelt Vánkos Alexandru áldozópap. A szertartás kezdetén Pék Sándor esperes, nagyvárad-újvárosi plébános áldotta meg a stóláját és a kazuláját (miseruháját).

Prédikációjában Szabó Ervin váradolaszi plébános többek közt Prohászka Ottokár püspököt idézte, aki 1924-ben a budapesti egyetemi templomban bátorságra és helytállásra szólította fel a jelenlevő papokat. Hangsúlyozta: a főpásztor szavai napjainkban is aktuálisak, hiszen posztmodern világunkban is ugyanígy szükség van kitartásra és elszántságra. Olyan időket élünk ugyanis, amikor sokak számára a Szentháromság nem azt jelenti, hogy Atya, Fiú, Szentlélek, hanem inkább azt, hogy én, engem, nekem. Ilyen körülmények közt vállalt tehát papi szolgálatot Vánkos Alexandru, és ezért van szükség arra, hogy meglegyen a lelki egyensúlya. És mivel egy háromlábú szék stabilabban áll, mint egy négylábú, Szabó Ervin egy ilyen kis széket adott ajándékba paptestvérének, egyúttal három jó tanácsot is megfogalmazva számára, melyek úgy hangoztak: tanuljon, gyógyítson és imádkozzon, ahogy Jézus Krisztus is tette mindennap. Tanítson, hirdesse az evangéliumot, arra gondolva, hogy Isten ott áll a háta mögött, és okosan tanítsa a rábízott népet, miközben önmagát is formálja. Emellett gyógyítsa is úgy az embereket, hogy meghallgatja őket, legyen a bénáknak a lába, a vakoknak a szeme és így tovább. Ugyanakkor pedig soha se feledkezzen meg arról, hogy az imádkozó ember vonzó ember, mert erőt sugároz magából, és ha netalán bizsereg a tenyere, az amiatt van, mert „a kezedet kölcsön adtad Istennek”. Végül pedig azt is kívánta a tisztelendő az újmisésnek: legyen hite mindent elfogadni, amit Isten küld neki, humora elfogadni, amit az élet tartogat számára, és gyomra ahhoz, hogy megtudja emészteni a problémákat és nehézségeket. A köszönetnyilvánítások rendjén Vánkos Alexandru elsősorban Istennek adott hálát azért, hogy meghívta őt a papságra, és türelmes volt vele mindaddig, míg kimondta meghívására az igent. Ezután az embereknek mondott köszönetet, mivel 14 évig Spanyolországban élt, és amikor 6 éve eljött Váradra, noha „új arcnak” számított, Böcskei László megyés püspök és a váradújvárosiak mégis befogadták őt. Háláját fejezte még ki mások mellett Oláh Gabriella kántornak, a paptestvéreinek, a tanárainak, a jezsuita közösségnek, édesanyjának, a családjának, és Fodor József vikáriusnak, aki lehetővé tette, hogy a Szent László-templomnál jóval nagyobb befogadóképességű székesegyházban mutassa be első miséjét. A szertartás végén a jelenlevők primiciás áldásban részesültek.