A nyugdíjemelésről

Nagy Sándor

Szerdán délután (augusztus 9.) a Realitatea Plus TV adásán szórakoztam. Annak dacára, hogy tudom, hol élek, ez a nyugdíjemelésről szóló adás kissé megindított. Elhangzott ott, hogy a járvány, a nehéz gazdasági helyzet és sok más tényező lehetetlenné teszi a 40 százalékos nyugdíjemelést az országban és ezt a nyugdíjasoknak is meg kellene érteni. És akkor a vitában résztvevő parlamenti képviselő – akinek fizetését szintén nem régen emelték utoljára – vitát eldöntő bölcs kérdést tett fel: „Lehet-e olyat elvárni, hogy a nagyapák elvegyék a kenyeret az unokák elől?” Hát tisztelt, nagyra becsült képviselők és nemképviselők, ilyet valóban nem lehet elvárni. És ilyet azok a nagyapák, akik az ország építésében a rájuk eső részt már elvégezték – szemben azokkal, akik ennek csak az elején vannak – nem is tettek soha. Ezt tapasztalhatták azok a tisztelt képviselők és nemképviselők akkor, amikor felnevelték őket, iskoláztatták és képviselőt vagy hasonló okos embert faragtak belőlük úgy, hogy a kenyeret sem ették meg előlük még akkor sem, ha néha éhesek voltak. De minden rosszindulat nélkül hadd fordítsam meg a képviselő úr kérdését. El lehet-e lehetetleníteni a nyugdíjasokat úgy, hogy egy élet munkája után lakásának téli fűtését, orvosa által felírt gyógyszerét és minimális élelmezését ne tudja kifizetni? Önök szerint mindez természetes. Ezek után a tisztelt képviselő úrnak csak Decimus Magnus Ausonius ókeresztény latin költő szavaival tudok üzenni: „Hálátlannál nem szült nyomorultabbat a föld.”