A város hangjai

Tóth Ágnes

Az utcában, ahol lakunk, nagy a forgalom, mégis az úttesten közlekedünk, épségünket kockáztatva, mert a lakók személyautói a járdán parkolnak. Amióta a szemközti fafeldolgozó műhely körfűrésze órákon át fülsiketítően visong, azóta az egyik fülemre kezdek nagyot hallani, a másikra meg kicsit.

A környék autótulajdonosainak autóriasztói a nappal és az éjszaka legváratlanabb pillanataiban vijjogni kezdenek, ezeket csak a sűrűn közlekedő mentőautók szirénái múlják felül. Mivel a kutyák nem bírják ezt a frekvenciát, keservesen vonyítanak, még akkor is, amikor a riasztók és a szirénák már elhallgattak.

A gázpalackokat szállító kocsi sofőrje, a szívbajt ránk hozva, fémkulcsával addig kongatja a vaspalackok oldalát, míg a lakók egy része, derékig kilógatva magát az ablakon, azt nem üvölti, hogy hagyja abba.

Tömbházunk előtt dobhártyát szaggató, dübörgő kompresszorokkal fúrták hetekig a betont, gödröket, árkokat ástak, csöveket fektettek le, majd miután betemették, rájöttek, hogy rossz csöveket raktak le, ezért újra felfúrták, kiásták, és kicserélték azokat.

Mielőtt teljesen összeroppantam volna az egynapos csendtől, a felettem lakó kezdett őrülten fúrni, falat döngetni, új ajtókat, ablakokat tenni, csempét rakni, csiszolni-kalapálni. A tömbházak közti tenyérnyi zöld területre, ahova játszótér kialakítását kérvényeztük, templomot építettek. Azóta a hívek harsány éneke ébreszti vasárnap reggelenként a még pihenni vágyókat.

Azt a kevés füvet, ami a tömbházak között nő, néhány kaszasuhintással le lehetne vágni, ám a technikának hódolva, félóráig tartó, fülsiketítő motorzúgásos, büdös benzinszagot pöfékelő fűnyíró géppel nyírják le, ami ráadásul magasra felveri a fűdarabkákat és a port. Ugyanez történik a házakat hosszasan övező bukszusokkal, amelyeknek tilos magasabbra nőni egy méternél a polgármester úr parancsára. Így azokat is órákon át nyesik, rövidítik, őrült zajjal, porral, benzingőzzel szennyezve a csendet és a levegőt, és megfosztva a növényeket a „tüdejüktől”, ami nekünk éltető oxigént jelentene.

A villamosok hajnalok hajnalán nagy zakatolással robognak tova a síneken. Aztán az autóbuszok, gépkocsik kezdenek hörögve, búgva és pöfögve életre kelni. Ha kinyitom az ablakot, hogy friss levegőhöz jussak, kipufogógáz ömlik be és akkora a zaj, hogy nem halljuk sem egymás szavát, sem a híreket a rádióban.

A lépcsőházunkban egyetlen ablak sincs. Amikor féregtelenítő vegyszerrel fújják be a helyiséget, mérgezésnek vagyunk kitéve, mert még órák múlva is fuldoklunk, amíg a földszintről az emeletre érünk, vagy fordítva.

A mellettünk folyamatosan búgó légkondicionáló a szomszéd aznap elszívott cigarettamennyiségének füstjét vagy áporodott bűzét a mi szobánkba, tüdőnkbe fújja. Végül meg kell említenem azt is, hogy a környéken lakó néhány kutya éjfél után kezd egymással kommunikálni, hosszan tartó ugatással törve darabokra a csendet. Ilyenkor örülök, hogy városban élek. Falun több a kutya.

Borítókép: illusztráció