Európa végleg elrobogott mellettünk?

Erdei Ferenc

Itthon a kötelező üzemi látogatások mellett, felkerestünk több turisztikai látványosságot is. Meglátogattuk a híres, valamikori királyi és császári üdülővárost, gyógyfürdőt – Herkulesfürdőt. Lenyűgöző volt a városka osztrák-magyar monarchia idején felépített történelmi központja, a messzeföldön híres Herkules-szobor a tér közepén és a szebbnél-szebb épületek, szállodák, éttermek amelyek közre zárták a teret. Rend, tisztaság volt a jellemző. Néhány nappal később az évfolyamtársak egy kisebb csapatával elindultunk egy régi autóbusszal a külföldi kirándulásra, az úti cél Magyarország és Csehszlovákia volt. Nagy nehezen elérkeztünk kirándulásunk legtávolabbi helyszínére, az Európa-hírű volt királyi és császári üdülőváros Karlovy Vary-ba. Csodaszép, elegáns, nyugodt városka, egy szűk völgyben, a gyógyító hatású vízforrások köré építve. Mivel egy hónap leforgása alatt volt szerencsém megcsodálni ezt a két turisztikai gyöngyszemet, mindkettő nagyon tetszett és szerintem azonos színvonalon voltak minden szempontból.

Eltelt 45 év és 2018-ban a feleségemmel felkerestük újra Herkulesfürdőt. Nehéz leírni, ami az ember szeme elé tárult. Hatalmas szállodák, gusztustalan panziók sokasága össze-vissza építve, feltűnt, hogy hiányzik egy komoly városrendezési terv. De amit az ember nem tud elképzelni az a régi, történelmi városközpont állapota. A szobor árván álldogált a tér közepén, körülötte derékig érő bozót, a szállodák, éttermek, a híres kaszinó, a színházterem bezárva, az épületek ablakai bedeszkázva, több épület tetőszerkezete katasztrofális állapotban. Turistákat nem lehetett látni. Nézelődés közben észrevettünk egy idős bácsit, ült egy háromlábú széken, előtte egy kalap volt letéve a földre. Közelebb mentünk hozzá, hogy érdeklődjünk mi történt a városközponttal. Hirtelen a földről kezébe vett egy fuvolát és játszani kezdett rajta. Az öreg zenész egy kedves dallamot szólaltatott meg a hangszerén. Majd annyit mondott, hogy az 1960-70-es években naponta turisták ezrei voltak a városban, színházi előadások, az elegáns éttermekben élőzene, a városnak 24 tagú fúvószenekara volt és esténként táncmulatságokat szerveztek, ahol több száz fiatal vagy idősebb pár mutathatta meg tánctudását. Mára már csak ő maradt meg mint mintapéldány ebből a valamikori híres zenekarból és mesélés közben könnycseppek jelentek meg az idős zenész megviselt arcán.

Aztán 2019-ben, egy szervezett csoporttal újra alkalmam volt ellátogatni Karlovy Vary-ba. Este későn érkeztünk meg, de a turista vezetőnk beillesztett egy éjszakai városlátogatást is. Késő éjszaka jártuk be a városközpontot, amit tisztaság, csend és nyugalom jellemzett, az elegáns éttermekből halk zene foszlányai szűrődtek ki az ízlésesen kivilágított utcákra. Másnap egy délelőtti városlátogatáson vettünk részt. Elismerem nem nagyon ismertem rá a régi városra. Megmaradtak a régi emblematikus épületek, korszerűen felújítva, de megdöbbentő volt a 46 év alatti fejlődése a városnak. Modern szállodák épültek egymás mellé, egymás fölé a hegyoldalakban, látszott a komoly tervezés és annak a betartása.

Ezt a két egyedi esetet, az ésszerű fejlődést és az elképzelni is nehéz emberi mulasztást, nemtörődömséget, hozzá nem értést látva, az ember felteszi magának a kérdést: mi történt? Mindkét ország szocialista berendezkedésű állam volt, szovjet politikai befolyás alatt, de az egyiknek sikerült, a másiknak nem. Politikusainknak, és nem csak nekik, komolyan el kell gondolkodniuk azon, hogy mit, hol és mikor rontottunk el. A hibásan értelmezett demokrácia három évtizede nagyon félresikerült és ha nem lesz rövid időn belül országos ébredés, akkor Európa luxusvonata végérvényesen elrobog mellettünk és még az utolsó tehervagonra sem tudunk majd felkapaszkodni.

Borítókép: illusztráció