Van esély a megegyezésre a tóti templom ügyében

Pap István

Hétfőn szállt ki a helyszínre, azaz a tóti református gyülekezethez Rákosi Jenő, az Érmelléki Református Egyházmegye esperese, hogy személyesen gyűjtsön információkat a református templom felújításáról, és a munkálat körül keletkezett bonyodalmakról. Mint arról nemrégiben beszámoltunk, a középkori eredetű, műemléki besorolású tóti református templom felújítására uniós forrást nyert az egyházközség a tóti polgármesteri hivatal segítségével. A kivitelezési határidő hamarosan lejár, a munkálatok azonban állnak, mert az egyházközség presbitériuma a műemléki szempontok figyelembe vétele nélkül akarja elvégezni a felújítás még hátralevő részét, noha a pályázati kiírás éppen a műemléki értékekkel rendelkező objektumok számára szól.

Az esperes lapunknak kifejtette, hogy most ismerte meg tüzetesebben mindkét fél álláspontját, de ő ezek nyomán nem kíván saját álláspontot kialakítani az ügyben, mert, mint fogalmaz: „Nem tudom megállapítani azt, hogy ki mond többet a kelleténél, vagy ki hallgat el tényeket”. Rákosi Jenő a továbbiakban kifejtette, hogy Demeter Sándor református lelkésznek három fontos kifogása van a projekt lebonyolítása kapcsán: az első az, hogy a kivitelező az elmúlt öt hónapban mindössze öt napot dolgozott a templomban, ami elfogadhatatlan azok után, hogy kihordták a bútorzatot és a vakolatot leverték. A lelkipásztor leszögezte Rákosi Jenőnek azt is, hogy a kivitelezés előre haladtával csak olyan okmányokat hajlandó aláírni, ami a valós adatokat, tényeket rögzíti, példaként említve a tetőcserét, az aláírásra váró dokumentumban ugyanis sokkal több cserép szerepel, mint amennyi valójában felkerült a templomra. A felújítást akadályozza az, hogy az egyházközség vásárolt egy új orgonát, amelyik egyszerűen nem fér fel a karzatra. „Ezért kérték az eredeti felújítási terv módosítását, hogy a karzatot hozzák egy kicsit lejjebb. Ezt a kérést először elfogadták, utána meg visszavonták, nem tudni miért, csak azt mondták, hogy nem lehet lejjebb hozni” – vázolta a helyzetet Rákosi Jenő.

Túl nagy az orgona

Mint azt az esperestől megtudtuk, ott, ahova az orgona kerülne, valóban látszik egy félig kibontott régi ablakmaradvány, mint ahogy a torony alatti ajtónál is látszik, hogy valamikor sokkal szélesebb volt, mint most. A gyülekezet presbitériumának és a lelkésznek nincs kifogása az ellen, hogy mindezek az elemek visszakerüljenek eredeti állapotukba, ahhoz viszont ragaszkodnak, hogy az orgona beférjen a templomba. Rákosi Jenő megjegyezte: „A karzat lejjebb vitele nem volt benne az eredeti tervben, ezért nem értem, hogy miért olyan orgonát vettek, ami eleve fel sem fér a karzatra, de a lelkész elmondása szerint utólagos kéréssel megengedték, hogy módosítsák a tervet, hogy lejjebb lehessen vinni a karzatot, illetve hogy ne szedjék fel a padlózatot, és mindezt jóváhagyták. Aztán történt egy újabb módosítás, egy újabb kérelem, aminek nyomán nem tudom kik a karzat alacsonyabbá tevését visszavonták”. Az esperes a továbbiakban kifejtette, hogy saját pályázati tapasztalatiból tudja azt, hogy műemlék épület esetében nem szabad cementes vakolatot használni, míg a tóti templom cementes vakolattal van bevakolva, ami ugyan jónak tűnik, de ha egy restaurálásról van szó, azt mindenképpen el kell távolítani. „Ezt viszont a tóti presbitérium nem érti meg, hogy miért kell eltávolítani azt, ami az ő szemszögükből jó” – fogalmazott Rákos Jenő. Az esperes tolmácsolta Demeter Sándor lelkész szavait, aki azt állította, hogy amikor ő a gyülekezetbe került, akkor a templom teljes belső vakolata le volt verve, tehát akkor már nem volt ott freskó, és azért vakolták be a falakat cementes vakolattal. „Ha az utóbbi harminc évben volt újravakolva a templom fala, akkor hiába költenek rá óriási összegeket, mert nem fognak találni semmit” – tette hozzá az esperes.

Tárgyaljanak

Rákosi Jenő bejelentette, hogy a jövő hét derekára egyeztetésre hívja össze az érintett feleket, tehát a lelkészt, a vállalkozót, Jakabffy László építésvezetőt és a műemlékvédelmi szempontokat képviselő Emődi Tamás építészt, hogy az álláspontokat közelítsék egymáshoz. „Azért fogom kezdeményezni a találkozót, mert az nem megoldás, hogy megrekedjen egy munkálat, és az sem megoldás, hogy vissza kelljen adni egy megnyert támogatási összeget. A felek egy kicsit rugalmasabbak kell legyenek. Úgy érzem, a dolgok nem voltak kellőképpen átbeszélve: mindkét részről volt egy-egy elképzelés, és a kettőt nem hozták közel egymáshoz” . Mint mondta, az ügy további kivizsgálást igényel, például könnyen elképzelhető az, hogy a több száz oldalas pályázati dokumentumban, amit az utolsó pillanatban kellett aláírni, szerepeltek olyan dolgok is, amit a lelkész nem úgy akart volna megvalósítani, ahogy az a dokumentációban benne van, de amíg van módosítási lehetőség, addig dűlőre lehet jutni. „Én arra szeretnék törekedni, hogy jussanak közös nevezőre a felek és folytatódjon a munka. Én látok esélyt a megegyezésre” – mondta végül Rákosi Jenő.

Megoldható

Mindezek tükrében kerestük Jakabffy László építésvezetőt, aki lapunk kérdéseire válaszolva azt mondta, hogy az orgonát a lelkész vette még mielőtt ellenőrizte vagy ellenőriztette volna valakivel azt, hogy befér-e a hangszer a templomba, vagy sem, majd kijelentette: „A jelentésemben jeleztem azt, hogy kell egy szakvélemény arról, hogy ha lejjebb hoznánk a karzatot, akkor elbírná-e az orgonát. Ez egy plusz munkafázis lenne, amit természetesen kezelni kell. Műemlékvédelmi szempontból nem lenne gond a karzatot lejjebb hozni”. Jakabffy László végezetül nagy örömmel a hangjában közölte, hogy az országos műemlékvédő bizottság határozatában kötelezi a pályázót arra, hogy úgy végezze el a templomfelújítást, ahogy elő van írva. „Ez nagyon fontos, mert akkor megvalósul a műemlék-restauráció úgy, ahogy az kell” – fogalmazott Jakabffy László hozzátéve, hogy ez a határozat sem tiltja azt, hogy a karzat lejjebb kerüljön, amennyiben ez statikai, építészeti szempontból megoldható. Tehát a felek a jelenlegi elképzelések szerint a jövő hét derekán fognak egyeztetni az ügyben, ennek eredményeiről lapunkban is beszámolunk majd.

Borítóképünkön a tóti templom egekbe magasló tornya