Tempfli József megyés püspökre emlékeztek halálának negyedik évfordulóján

Ciucur Losonczi Antonius

Elmélkedésében Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet: ebben a húsvéti időben is minden szentmisében végigkísérhettük az első keresztényeknek az életét, Szent Péter és Szent Pál apostoloknak a tevékenységét. Követtük őket, és mindezekből próbáltunk erőt meríteni ahhoz, hogy mi magunk is, a mai időkben vállalni és megélni tudjuk kereszténységünket, keresztény mivoltunkat.

Minden főpapnak, minden kiválasztottnak, minden lelkipásztornak, de ugyanúgy mondhatjuk, hogy minden szerzetesnek, nővérnek és hívőnek az a feladata, hogy hirdesse az evangéliumot és segítsen másokat abban, hogy megtalálják az utat Jézus Krisztushoz. „A mai napon megemlékezünk egykori főpásztorunkról, Tempfli József püspök úrról, aki egy életen keresztül ennek a nemes, de nem könnyű feladatnak szentelte mindennapjait. Négy év telt el, mióta elbúcsúztunk tőle, négy olyan esztendő, amikor nem merült el a feledésbe, hanem megmaradt a mi emlékeinkben. Sokszor emlegetjük őt, felidézünk egy-egy történetet, momentumot, jelenetet az ő életéből és tanulni tudunk tőle. És miért ne ismernénk be azt, hogy lelkesedni is szoktunk abból a példából, amit nála láttunk egyház- és emberszolgálat szempontjából” – fogalmazott a váradi egyházmegye mostani elöljárója. „E napon érte imádkozunk és ugyanakkor kérjük, hogy a Jóisten jutalmazza meg mindazt a jót, amit tett az egyházért, az emberekért, az egyházmegyéért, sokakért. Jutalmazza meg minden jó gondolatáért, cselekedetéért, kitartásáért, bennünket pedig segítsen, hogy mi is követni tudjuk őt a jóban, megmaradjunk hitünk megvallásában és az örömhír hirdetésében” – tette hozzá.

„Az elődeink sok mindent elviseltek az ő életükben. Közöttük Tempfli püspök is olyan időket is átélt, melyekre sokan közülünk már nem is emlékszünk. Akkor is voltak tiltások, szigorítások, a mostaniaknál más jellegűbbek, igaz. Az előttünk járók valószínűleg nem gondoltak arra, hogy még következhet olyan helyzet is, amiben mi vagyunk, ami úgyszintén egy megpróbáltatás a hívő ember, a közösség számára” – fogalmazott Böcskei László, hozzátéve: „Elgondolkoztam afelett: vajon ha élt volna a püspök úr, vajon ő hogyan viselte volna ezt az állapotot, amelyben vagyunk olyan sok hete? Biztos nem lett volna számára se könnyű az otthonmaradás, akik ismertük őt, könnyen el tudjuk ezt képzelni róla. Mégis van egy vonás, ami jellemző volt rá is: fel tudott ajánlani sok mindent a Jóistennek. Örült a sikereknek, de a kudarcokat is fel tudta dolgozni, és nem adta fel soha, hanem Istenbe kapaszkodva továbbment a maga módján. Természetesen mindenkinek van egy saját útja, és ez így jó, de ne ijedjünk meg akkor sem, amikor gondokkal találjuk szembe magunkat. Hozzuk meg a mi áldozatainkat, és ajánljuk fel ügyeinket, helyzeteinket Istennek, és tőle erőt merítve legyünk kitartóak a szolgálatban, akárcsak elhunyt főpásztorunk” – hangsúlyozta Böcskei László, aki azt is kiemelte ezután, hogy pünkösd ünnepére készülünk. A Szentlélek kiáradására, mondjuk sokszor, de inkább mondjuk azt, hogy a Szentlélek befogadására. Tegyük tehát magunkat alkalmassá arra, hogy a Szentlélek életünkbe költözve átalakítson bennünket, tegyen erősekké, bátrakká és kitartókká a hitnek az útján – tanácsolta.

Az áldás után a megyés püspök és még néhány pap lement a székesegyház kriptájába, ahol elmondtak egy imádságot Tempfli Józsefért, majd miután feljöttek, a családtagok, illetve a hívek közül is lemehettek oda, a járványügyi intézkedések betartásával.

József 1931. április 9-én született a Szatmár megyei Csanálos községben. Piaristák és jezsuiták nevelték, érettségi után tanár-nevelő volt Szentjobbon. 1956 szeptemberében kezdte el teológiai tanulmányait a gyulafehérvári római katolikus szemináriumban. Hat év után, 1962. május 31-én szentelte pappá Isten szolgája Márton Áron gyulafehérvári püspök. Pappá szentelése után 17 éven át Tenkén, 1979-től Tasnádon, 1983-tól pedig Nagyvárad-Olasziban működött plébánosként. 1990. március 14-én Szent II. János Pál pápa Nagyvárad 81. püspökévé nevezte ki. Megyés püspöki szolgálatát 2009 márciusáig végezte. 2016. május 25-én, életének 86., papságának 54., püspökségének 27. évében, hosszú betegség után, szentségekkel ellátva hunyt el.