Imanap a járvány megfékezéséért

Ciucur Losonczi Antonius

A püspöki rezidencia kápolnájában bemutatott tegnap reggeli szentmisén Böcskei László megyés püspök azt emelte ki, hogy aki elfogadja és követi Jézust az ő életében, az az üdvösség útján jár. Ez minket is arra kell sarkalljon: törekedjünk, hogy átengedjük magunkat a Szentlélek irányításának, és ugyanakkor keressük Jézus közelségét. Azért fontos ez, mert a mi életünkben is nagyon sok kérdés megfogalmazódik, sokszor tanácstalanoknak érezzünk magunkat, kérdéseink felelet nélkül maradnak, míg máskor talán úgy gondoljuk, hogy gyengék vagyunk. A Szentlélek irányításával és Jézussal való közösségben azonban megtaláljuk a válaszokat, a helyes irányt egy olyan helyzetben is, mint amilyenben most van az emberiség, amikor megpróbáltatások közepette új utak keresésével van megfoglalva mindenki, és mi is türelmetlenül várjuk azt, hogy békében, egészségben, szabadon tovább tudjunk haladni életünk kibontakozásának az útján.

„Igen: a Szentléleknek átadni magunkat, Jézus közelségében lenni és helyezkedni – ez vonatkozik a mai napra is, amikor egy imanapra hívott bennünket Ferenc pápa, mégpedig az Emberi Testvériség Legfelsőbb Bizottságának a kezdeményezésére, mely imanap arról szól, hogy minden vallás követői fogjanak össze imában, böjtben, jócselekedetekben, kérjék Istentől a járvány befejezését, megszüntetését. Mi is csatlakozunk ehhez a kezdeményezéshez, itt, a mi városunkban és egyházmegyénkben, és próbálunk tenni valamit azért, hogy az imánk, a jócselekedeteink, a lemondásaink által is Istennél meghallgatásra találjunk” – hangsúlyozta a főpásztor. Megjegyezte: valaki azt mondta neki, hogy ez az egész időszak olyan, mint egy böjt, amikor sok mindent félre kell tenni. „A mai napon felajánlott lemondásunk, böjtünk, jótéteményünk azonban ne egy olyan cselekedet legyen, amelyet ránk diktálnak, hanem valami, amit mi magunktól és magunkból fel tudunk ajánlani szabadon az említett célra” – tanácsolta a megyés püspök.

Arról is beszélt Böcskei László: ebben az időben az emberek valószínűleg többet imádkoztak, mint szoktak, mert mindannyian érezzük, hogy szükségük van arra a lelki támaszra, vigaszra, mely máshonnan nem jön, csakis Istentől. Ezen a napon az imádságunk legyen ezért még kitartóbb és még erősebb, kérvén Istentől az ő közbelépését, hogy megszűnjön ez az áldatlan állapot a mi és a világ életében. Keressük meg az alkalmat, álljunk meg egy pillanatra, és ott, ahol élünk, szólítsuk meg egy más felekezetű testvérünket, és mondjunk el közösen egy Miatyánkot erre a szándékra – szorgalmazta.

Borítókép: illusztráció