Valószínűleg később tartják meg a váradi magyar görögkatolikusok búcsúünnepét

Ciucur Losonczi Antonius

Az itteni görögkatolikusok történetének kezdetei 1700-ra nyúlnak vissza, amikor a Biharban élő hatvan ortodox pap nyilatkozatot tett arról, hogy nem akarnak főpásztor nélkül élni, ezért elfogadták De Camillis munkácsi görögkatolikus püspök joghatóságát. A magyar görögkatolikusoknak a mostani értelemben vett romániai jelenléte már a 17. században megfigyelhető, amikor fatemplomaik épültek, tehát léteztek. Az igazi áttörést azonban a 20. század hozta a számukra. 1912 tavaszán az akkori pápa a bullájában püspökséggé kanonizálta az egy hónappal korábban alapított magyar görögkatolikus egyházmegyét. Összesen 162 parókia tartozott hozzá, nemcsak Szatmár, Bihar, Arad és Kolozs megyékben, hanem például 35 egyházközség a Székelyföldön működött. A románság természetesen ezt nem nézte jó szemmel, például 20 ezres tüntetés zajlott Gyulafehérváron Róma döntése ellen, a váradi püspököt pedig azzal vádolták, hogy a kormánynak pénzért adja el a plébániáit.

Trianon után sem csitultak a kedélyek: problémát okozott például, hogy a püspök székhelye Debrecenben volt, ezért 1922-ben külhelynökség alakult Romániában, melyhez 75 parókia tartozott. Nicolea Bălan már ortodox érsekké avatásakor felvetette a két erdélyi román egyház egyesítésének gondolatát, és ezen szándékukról az ortodoxok azt ezt követő években se tettek le. Mint ismert, az 1948 és 1990 közötti évtizedek az illegalitás jegyében teltek, s csak a rendszerváltás után történt változás. A 2011-es népszámlálás fenntartással kezelendő adatai szerint a romániai népesség körülbelül 1 százalékát teszik ki napjainkban a görögkatolikusok több mint 160 ezres lélekszámukkal. Magyar egyházközségek működnek Szatmárnémetiben, Kökényesden, Nagypeleskén, Sárközújlakon, Adorjánban, Szárazbereken, Sándorhomokon, Sáron, Mikolán, Egriben, Lázáriban, Csedregen, Túrterebesen, Túrterebeshegyen, Nagykárolyban, Nagyváradon és az Érmelléken. A váradi magyar görögkatolikus egyházközség néhány évvel ezelőtt alakult újra, körülbelül 30 család tartozik hozzá.

Vadas Krisztián, a nagykárolyi és a nagyváradi görögkatolikus egyházközségek parókus atyája tegnap lapunknak azt nyilatkozta: a korlátozó intézkedések miatt egy ideje szünetelnek a Váradon kéthetente bemutatott szent liturgiák, annál is inkább, hogy az ezek helyszínéül szolgáló papi szemináriumi kápolna egy nem túl nagy zárt tér, és az utazás is nehézkessé vált Károlyból. A kialakult helyzetre úgy próbált reagálni, hogy készített egy külön Facebook-csoportot, amiben csak a váradi és a károlyi hívek vannak benne, valamint ők is bekapcsolódhatnak a nagykárolyi templomban tartott, online közvetített misékbe. A visszajelzések alapján szívesen tették ezt, keresték az alkalmakat, hogy ha fizikailag nem is, de legalább lélekben részt vegyenek. „Elég sok az idős közöttük, ezért amúgy sem szorgalmaztam volna, hogy elmenjek Váradra” – magyarázta. Hozzátette: a „magyar” húsvétkor Károlyban, akik igényelték, azokhoz házhoz ment, és maszkban megáldotta a pászkás kosaraikat.

A parókus atyától azt is megtudtuk: ugyan egyelőre nem lehet pontosan tudni, hogy mik lesznek a szabályok május 15-e után, de minden bizonnyal nem tartják meg a szokott időpontban a templombúcsút, melyet minden évben pünkösdkor ünnepelnek, hanem elhalasztják ezt egy olyan napra, amikor lehetséges lesz. „Nem jó ez az időszak. Van egy olyan furcsa érzésem, mintha elhanyagolnám a váradi híveket, ami persze nem igaz, de hát nincs mit tenni, a szabályokat be kell tartani. Fontos az egészség, és azt gondolom, ők is megértik, hogy nem jöhetek. Más megoldás híján, online közvetítjük a liturgiákat, és a fizikai jelenlét hiányát úgy próbáljuk áthidalni, hogy azt tanácsoljuk a híveknek: készítsenek elő egy kis ikont, egy gyertyát, öltözzenek fel úgy, mintha templomban lennének. A testi dolgoknak is megvan ugyanis az értelme, annak, hogy milyen mozgásokat végzünk. A liturgikus cselekményben is azért vannak térdeplések, meghajlások, mellverések és keresztvetések, mert hozzátartoznak az imádság kifejezéséhez” – fogalmazott Vadas Krisztián.

Borítókép: Archív felvétel