Lelki programok élőben a legnagyobb közösségi oldalon

Ciucur Losonczi Antonius

Giosanu Leonard tisztelendő mindig is fontosnak tartotta a modern technika vívmányainak felhasználását. Bárhol szolgált, az állomáshelyein kivetítette segédeszközként mind a szentmise imáit, mind az énekeket. Nem feltétlenül azért, mintha a hívek nem ismernék ezeket, csupán mert úgy érzékelte: mindig akad egy-két személy, aki csak betéved, vagy esetleg már régen járt templomban és ezért már nem emlékszik ezekre. (Ebből a megfontolásból fakad az, hogy a Barátok templomában is folyamatosan vetítenek.) Meggyőződése: most, amikor a templomok zárva vannak, a lelkipásztorok sem ülhetnek ölbe tett kézzel, hogy úgy várják a szebb jövőt. S hogy lehet ilyen körülmények közt a leghatékonyabban kapcsolatot tartani az emberekkel? Hát az interneten keresztül... Ráadásul így sokkal több mindenkit el lehet érni, mint amikor nincs karantén vagy kijárási korlátozás, mert akkor tényleg csak azok járnak templomba, akik amúgy is szoktak. Így viszont Leó atyának a város, sőt az ország határait túllépő ismeretségi köre is bekapcsolódhat a közvetítésekbe, s a tapasztalatok azt mutatják, hogy a kezdeményezése sokak tetszését elnyerte. Az emberek nézik a műsorokat, és a visszajelzéseikkel is arra utalnak, hogy tényleg fontosak számukra ezek a lelki programok.

A műsor témája természetesen nagyböjti. Azt próbálja pótolni, hogy a templomi szertartásokon való lehetetlen fizikai jelenléttel most a hívek nem tudnak ily módon felkészülni a húsvétra. Akár kiterjesztett prédikációknak is nevezhetőek ezek a napi közvetítések, hiszen általában egy órát tartanak, így több idő jut az elmélkedésre. Segítenek mindenkinek pótolni az információhiányát, felfrissíteni az emlékezetét, vagy akár rendszerezni a tudását. Ugyanakkor megállapítottak egy sorrendet, hiszen nem lehet csak úgy összevissza beszélni, mikor erről, mikor arról. Az érdeklődők is jöhetnek ötletekkel arra vonatkozóan: mi az, ami őket valóban érdekli, és azokat a javaslatokat, melyeket közösségi jelentőségűnek talál, Leó atya feldolgozza.

Március 27-én volt az első alkalom, amikor a böjt került fókuszba. Aztán egyik gyászoló ismerőse, aki nehezen tudja feldolgozni a szerettei elvesztését, kérte, hogy a gyászról beszéljenek. Utána jött a keresztút, majd az, hogy mit jelent az online szentmise-közvetítés, az a buzdítás, hogy igyekezzünk a templomainkat szentéllyé formálni. Téma volt ezután a bűnbánat, bűntudat, szentgyónás, megbocsátás, engesztelés, tehát minden, ami a bűnnel kapcsolatos. Következett Isten szeretete, felebaráti- és ellenségszeretet, vagyis maga a szeretet minden formája, majd a virágvasárnap üzenete. Természetesen egyik témát sem lehet kimeríteni még egy óra alatt sem, ezért a tisztelendő igyekezett szintetizálni, arra kitérni inkább, amit napjainkban is meg kell éljünk.

Jelenleg kizárólagosan a nagyhéttel foglalkoznak. Hétfőn az első három napnak a feldolgozása volt a téma az evangéliumok szempontjából, illetve az, mi volt a háttere annak, hogy Jézust nagycsütörtökön este elfogták. Ma a nagycsütörtök és a nagypéntek eseményei és liturgiája van bemutatva, szerdán pedig a nagyszombati liturgiát tárgyalják meg. Nagycsütörtöktől kezdve témafeldolgozások vagy előadások helyett közös imaórák lesznek, nagypénteken kivételesen déli 12 órától (hogy ne essen egybe a székesegyházi keresztúttal), nagyszombaton pedig – ismét 15 órától – egy óra virrasztás a szentsírnál. Húsvéthétfőn az ehhez a naphoz köthető szokásokat dolgozza fel Leó atya, ezután valószínűleg az emmauszi tanítványok esete kerül szóba, majd az irgalmasság és a csend.

„A szentmiséken való fizikai jelenlét nem lehetséges ezekben a hetekben, viszont a lelki részvétel igen, ha bárki követi ezeket valamilyen elektronikus kommunikációs eszköz segítségével az interneten keresztül, és szerencsére van erre igény. Egy biztos: mindenképpen egy rendkívüli helyzetben vagyunk, lelkipásztorként pedig azt állítom, hogy most váltunk időmilliomossá, amit persze helyesen kell érteni. Gondolok itt arra, hogy ugyan nem tudunk ellátogatni a hívekhez, vagy rendezvényeket szervezni, ilyenkor viszont több idő jut nekünk az imádságra, az elmélkedésre, mindarra, ami a személyes énünk javára válik” – fogalmazott a tisztelendő.

Borítóképünkön: Giosanu Leonard atya