A koronavírusról, más szemszögből

Erdei Ferenc

Évezredek alatt, birodalmak, országok, városállamok alakultak és bomlottak fel, nemzetek, nyelvek születtek és tűntek el, háborúk kezdődtek és fejeződtek be, zavaros és békés időszakok váltogatták egymást, de kisebb vagy nagyobb megtorpanásokkal, az emberiség technikai, anyagi, szellemi fejlődése a modernizáció irányába, tagadhatatlan. Az utolsó 50-60 évben ez a fejlődés láncreakciós robbanás sebességével történt meg, a technika soha nem látott eredményeket ért el. Sajnos ez a fejlődés nagyon is látható anyagi, technikai, szellemi szinten, de az emberi lélek nem tudta követni és pozitívan lereagálni ezt a folyamatot. Az olyan emberi tulajdonságok, mint a szeretet, az önfeláldozás, a barátság, a nyitottság, az önzetlenség és a békesség megtompultak, elhalványultak és erőre kapott a zártság, a gyűlölet, a barátságtalanság, a másik ember lenézése, meg nem értése. A pénz lett az uralkodó, az ember lett a rabszolga. Az ember leszállt a Holdra, ahol emberi településeket akar létrehozni, tervbe vette, hogy néhány év múlva leszáll a Marsra és oda menekíti a sokat hangoztatott környezeti katasztrófa elől azokat, akik azt meg tudják fizetni. Napjaink elbizakodott embere azt hitte, hogy mivel ő a teremtés koronája, számára semmi sem lehetetlen, nincsenek elérhetetlen célok. Mi történik néhány hónapja? Elég zavaros körülmények között, megjelenik a mikroszkopikus „korona”, az új koronavírus és a feje tetejére állítja az egész Földet. Az első hetekben nem tudtak mit kezdeni vele, nem akartak komolyan szóba állni vele. A kicsi „korona” megharagudott az emberekre és közölni kezdte a feltételeit: bezárkózni, karanténba vonulni, lemondani az annyira imádott demokrácia néhány vívmányáról. Az ember eleinte nem akarta elfogadni a kicsi „korona” feltételeit, de amikor látta, hogy nem babra megy a játék, meghajolt és ezt mondta: „legyen meg a te akaratod”. Az embernek ebben a nehéz időben, a „korona” felügyelete alatt, van ideje megnyugodni, megpihenni, elgondolkodni azon, hogy amit eddig elvégzett, cselekedett, helyesen tette-e, és ha újra kezdhetné, mindent ugyanúgy csinálna-e, vagy bőven van szükség javításokra. Talán ha van bátorságunk arra, hogy őszintén megvizsgáljuk lelkünket, belátjuk, hogy van sok javításra szoruló dolog az életünkben. Megfigyelhetjük, hogy ez a néhány hét mély változásokat hozott az emberek viselkedésében, érzékenyebbek, figyelmesebbek lettünk a mások gondjaira, türelemmel vagyunk egymás irányába és talán rájövünk arra is, hosszú az út addig, hogy mi legyünk a teremtés koronája. A kicsi „korona” megsajnál bennünket és talán rövid idő múlva megszünteti uralmát felettünk, bízva abban, hogy mivel a Földön az összes élőlény közül csak az ember tud logikusan gondolkodni, a felszabadulás után sokkal bölcsebben fogjuk irányítani életünket.