Imanyolcad Kisszántón

Nt. Dr. Zabán Bálint Károly, kisszántói ev. ref. lp.

Mi az imádság? „A mi akaratunknak tisztelettel való figyelmetes és alázatos bemutatása Istennek,” adja meg a választ feltett kérdésünkre Medgyesi Pál, református lelkész, Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszonyunk és I. Rákóczi György fejedelmünk kedvelt udvari prédikátora. Ezen meghatározás jegyében készült, még böjtmás havában, az idei imanyolcadon, a kisszántói reformátusság akaratának Isten előtt tisztelettel való figyelmetes és alázatos bemutatására. A máltai keresztyének által elkészített imanyolcadi ütemterv, a keresztyénség nagy apostolának, Pálnak, utolsó és egyben Rómába vezető hajóútjának a bibliai beszámolója köré tömörült. Minden este különböző imazsánerek segítségével (bűnbánati, közbenjáró, hálaadó, dicsőítő, kérő, önkiöntő) összpontosíthatott a gyülekezet a könyörgések szükségességére. Már többedik éve, a gyülekezet vezetőségének egyetértésével, a meghívottak Erdély különböző részeiből érkeztek. Ennek célja az, hogy a tömbmagyarságban élők megismerkedjenek, illetve törődjenek Erdély más részeiben, de főleg a szórványban élő magyar honfitársaikkal. Első este Nt. Gáll Zoltán, lugosi református lelkipásztor, szolgálatában arra hívta fel a figyelmet, hogy amint Pálnak, a tapasztalt utazónak, nem hitt az őt és más foglyokat Rómába kísérő százados, hogy ne induljanak el a viharos, téli hajóútra, hasonlóképpen hányszor ma is sokan megvetik Isten küldöttének az üzenetét vagy tanácsát. Bár Lugoson a reformátusság lélekszáma még mindig eléri az ezret, a gyülekezet is jól szervezett s nemrég magyar bölcsőde is nyílt, sajnos egyre gyakoribb az, hogy a magyar fiatalok egymás között már inkább románul csevegnek. Az istentisztelet második felében Gyönyörű zene és a Szent Biblia címmel Gáti Sándor, a Nagyváradi Állami Filharmónia oboaművésze, a Nagyvárad-csillagvárosi Református Egyházközség presbitere valamint Garai Zsolt nagyváradi orgonaművész és tanár, oboán és orgonán mutattak be olyan zeneműveket, amelyeket a Szentírás szövege ihletett meg. Második este Nt. Kulcsár Rabocskai János Levente, gyulakutai református lelkész, a Küküllői Református Egyházmegyéből (korábbi Maros-Torda vármegye), az élet viharaitól Pált sem és minket sem kímélő, de az azokban velünk levő Istenről tett bizonyságot. Gyulakuta nagyközség és annak református gyülekezete is bemutatásra került vetítőképeskockák segítségével. Nagyléptékben említést tehetünk két érdekességről. Az első, templomának kazettás mennyezete, melyet Bethlen Gábor fejedelmünk udvari képírója, Egerházi János festett. A második, egy ezüst úrvacsorai kehely, melyet korábbi birtokosa, Szövérdi Gáspár János, marosszéki főkapitány és királybíró, Bethlen Gábor fejedelmünk udvarmestere, ajándékoz a gyülekezetnek.

Ezt 1935-ben eladja az egyházközség a Magyar Nemzeti Múzeumnak, melynek árából református iskolát emeltet az ekklézsia, mert akkor még voltak szép számban gyermekek... Azt követően Takács Zoltán, a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium történelem szakos tanára, a tőle megszokott őszinteséggel, tett bizonyságot arról, hogy miként találta meg őt családi nehézségei között is Isten. Harmadik este Nt. Csáki Károlyné Simándi Andrea Márta, érsemjéni református lelkész, bíztatta a gyülekezetet a minden körülmények között is hitelesnek maradó keresztyén hit és életvitel felvállalására, mely kapcsán Pál követendő példánk. Az őt elkísérő kórus, Csáki Károly vezényletével, énekszolgálatokkal mélyítette a résztvevőkben a meghallgatott igehirdetés üzenetét. Negyedik este Nt. Dr. Czövek Tamás, budapesti református lelkipásztor és teológiai tanár, hangsúlyozta, hogy úgy amint Pál esetében is Isten ígéretei és akarata megvalósultak, ez hasonlóképpen van a mai keresztyének életében is. Ezt követően Csép Antal közgazdász, a Hegyközpályi Református Egyházközség presbitere, madarász, magángyűjteményéből, több mint kétszáz saját fényképet vetített ki. Előadásában, a rá jellemző közvetlenséggel, ecsetelte, hogy miként és hogyan tanítanak a madarak körültekintésre, munkára és oltalmazásra. Ötödik este Nt. Lukács Endre, kalotaszentkirályi református lelkipásztor a másokat felemelő és megerősítő személyes példa valóságára hívta fel a figyelmet úgy Pál életkörülményeire, mint a mi erdélyi helyzetünkre alkalmazva. Ezt követte Borsi Gyöngyi, a borsi Tamási Áron Iskola református vallástanárnőjének hiteles és felemelő bizonyságtétele Istenbe vetett hitéről. Hatodik este Nt. Kiss Csaba, balázstelki református lelkipásztor, felhívta a figyelmet arra a vendégszeretetre, amelyben a barbárok, azaz a görögül nem beszélők, részesítették Pált és a többi hajótörötett. De ugyanakkor arról a vendégszeretetről is szólt, amelyet Isten maga gyakorol, akkor amikor minket meghív az Ő királyságába. A szószéki szolgálatot követően, vetítőképeskockák segítségével mutatta be a lelkész a korábbi Nagy-Küküllő vármegyében, Medgyestől tizenegy kilométerre fekvő település magyarságának és reformátusságának történetét. Az örömtelibb múltat, ebben az ú.n. mélyszórványban, a beolvadni akarás és a többségi nemzet irányába gyakorolt megfelelés kényszer váltotta fel. Akárcsak Erzsébetvároson (Ebesfalva), Magyarbényén (Alsó-Fehér vármegye) stb., a templomban az istentisztelet még magyar nyelven zajlik, de az abból elmenendők már egymás között románul társalognak. Természetesen, nem kell Belső-Erdélybe mennünk példákért, hiszen a határszéli Aradon vagy akár Nagyváradon is előfordul olyan család, melyben magyar az édesapa és az édesanya is, ugyanakkor a gyermekük már nem beszéli Kölcsey Ferenc nyelvét. Vajjon az ilyen önfeladásért mit is adnak a magukat ekként deszkurkáló (sic!) magyartalonodóknak az árúházakban vagy a piacokon, a tőzsdén vagy a politikumban? Az est mégis reményteljesen záródott, hiszen Kádár Anna Orsolya, a Debreceni Református Kollégium diákja, illetve Kelemen Hilda a nagyváradi Premontrei Gimnázium (mai Mihai Eminescu) diákja egy példaértékű és egyben érdekfeszítő vetítőképeselőadásban mutatták be Sass Kálmán, érmihályfalvi református mártír lelkész életét. Bárcsak egyre több magyar fiatal foglalkozna behatóbban nemzete nagyjainak életével, amelyek életek inspirálóbbak bármelyik hollywoodi színészénél vagy Musiv TV énekesénél ... Hetedik este Nt. Visky Péter, Kolozsvár-tóközi református lelkész illusztratív anekdótája sokáig visszhangzott a szívekben, miszerint egy halálán levő, de haragtól még mindig vonagló bácsikát vígasztal lelkésze, buzdítván őt arra, hogy mielőtt elhagyja az árnyékvilágot, engedje szélnek haragját, és bocsásson meg egyik felebarátjának. A válasz: „- Jól van Tiszteletes úr, megbocsátok. De ha nem halok meg a harag marad!” Igen, megmarad, és ki sem pusztul sokszor közülünk a bebetonozott magyar harag. Kós Károly 1926-ban említi azon kissé túlzó, de mégis találó véleményt, miszerint: „Szerémi György, [Szapolyai] János király udvari káplánja mondja e század [XVI-ik] második negyedének magyar főurairól: ,Három jellemző tulajdonságuk van: az istenkáromlás, az írigység és a gyilkolás” (53-54-ik old.). A három jellemző tulajdonság mellé még társulhat egy negyedik is, a harag vagy a haragtartás, mely sajnos manapság is turáni átokként vonatkozik úgy a főkre, mint a pórnépre. A lelkész szolgálata után, a tóközi gyülekezet Hangvétel Zenekara hívta istendicsőítésre a gyülekezet tagjait. Nyolcadik és egyben utolsó este Nt. Dr. Horváth Levente, lelkész, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet óraadó tanára és a Bonus Pastor Alapítvány elnöke tolmácsolta a gyógyító üzenetet. Az úrvacsorához való szent jegyeket a kisszántói gyülekezet gondnoka, Szabó Attila András, és felesége, Klára, adományozták. Az úrvacsoraosztás ideje alatt a zilahi Ében Zenekar zenei aláfestése tette meghittebbé és emelkedettebbé az alkalmat. Az istentisztelet keretén belül kerültek átadásra az imanyolcadi részvételiverseny díjjai is, azon tizenhárom gyermek számára, akik estéről estére ott voltak az alkalmakon s leírták az idézett bibliai könyv nevét, lejegyzetelték a prédikáció egy-egy gondolatát, és lerajzolták a szolgálattevőket. A zenekar ezúttal is magával ragadta a gyülekezetet az istendicsőítés gyógyító és felemelő megtapasztalásába. Hadd illesse ezúton is köszönet azt a harminckilenc kisszántói hölgyet, akik ezúttal is áldozatos munkájukkal vették ki részüket a minőségi vendéglátásban. Ugyanakkor, az Egyházközség vezetősége, szeretne köszönetet nyilvánítani Bors Község Polgármesteri Hivatalának, különösen Bátori Géza polgármester úrnak és Kupás Tibor úr kultúrfelelősnek, az okból, hogy rendelkezésére bocsátotta a kisszántói kultúrházat az imanyolcad teljes idejére.

Az Egyházközség ugyancsak hálával tartozik Bors község alpolgármesterének is, Csigér László Róbertnek, az imanyolcadi szórólapok és plakátok kinyomtatásában nyújtott segítségéért, valamint azok kézbesítéséért, illetve kifüggesztéséért Ferencz Csibi Sarolta, Boros Örs Jácint, Gáti Richárd, Kabai Dávid és Papp Imre Dávid kisszántói IKE tagoknak. Végül pedig hadd illesse köszönet Németi Erzsébet presbiternőt, illetve ifj. Papp Imre presbitert a vendégeknek szánt virágok megvásárlásáért. Egy ilyen szellemi áldásokban magvas imanyolcad után a kisszántóiaik és minden tömbmagyarságban élő honfitársunk számára nyilvánvaló a gyakorlati tennivaló az ora et labora, pontosabban imádkozni és dolgozni, magyarán keresni a közösséget és a testvéri kapcsolatokat az Erdély más tájegységein élő magyarjaival, de főleg a szórványvidékeken élőkkel. Kiváltképp ez utóbbiak valami módon való szellemi és anyagi felkarolása feltett jövőbeni szándéka a kisszántói reformátusságnak.