Dr. Károly József Irenaeus, az intelligens irgalmasság gyakorlásának példaképe

Ciucur Losonczi Antonius

A szentmise bevezetőjében Fejes Rudolf Anzelm premontrei apát, prépost-prelátus azt emelte ki: ez nemcsak a rend, hanem az egész város ünnepe, hiszen bár Károly József Irenaeus nem az egyház kanonizált szentje, emberi alakját tekintve a követésre méltó példaképek közt találjuk. Az ima ezért az ő lelki üdvéért is szól, hogy amit a rendért, a városért, a tudományos életért tett, számítson be érdemként az Úrnál az örök boldogsága szempontjából. Fejes Rudolf Anzelm ugyanakkor megemlítette, hogy Balogh Péter Piusz gödöllői apátot kérte fel arra, legyen a szentmise főcelebránsa és szónoka, annál is inkább, mivel 1989-ig a gödöllői rendház Váradhoz tartozott, csak ekkor lett önálló és emelkedett apátsággá. Közös kincsük tehát a tradíció, azonban a koronavírus-járvány okozta helyzet miatti hatósági rendelet sajnos Gödöllőre kényszeríti az apátot, nem hagyhatja el a székhelyét.

Az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből hangzott el, a tékozló fiúról szóló példabeszéd. Fejes Rudolf Anzelm arra hívta fel a figyelmet: az, hogy az apa visszafogadta a tékozló fiát, egy irgalmas cselekedetként is felfogható, melyet értelemmel és érzelemmel is lehet gyakorolni. Sok művészt megihletett ennek a példabeszédnek a végkifejlete, például a hányattatott sorsú Rembrandtot is, aki úgy festette meg a fiát átölelő atyát, hogy az egyik keze férfikéz, a másik pedig női, utalva arra, hogy az észszerűséget inkább a férfiaknak, míg az érzelemkifejezést inkább a nőknek tulajdonítják.

Károly József Irenaeus „az intelligens irgalmasság gyakorlásának a példaképe”: látva, hogy a diákjai nem egyforma képességűek, berendelte őket a szünetben is, hogy elmagyarázza nekik külön, amit tanított. Az empátiája nyilvánult meg abban is, hogy szerződést kötött a szertára fejlesztése érdekében egy céggel, és röntgenkészüléket telepített a fizikalaboratóriumába. Ugyanakkor alázattal szolgálta a tudományt, nem törekedett arra, hogy a saját hírnevét öregbítse. Neki köszönhetjük többek közt, hogy villanylámpával világíthatunk váradi otthonainkban, a villamosközlekedést, és számos humanitárius jellegű kezdeményezése is volt. Büszke volt rá, hogy a premontrei rend tagja: feljegyezték, hogy akkora tekintéllyel rendelkezett, hogy amíg élt, nem tudták elvenni a püspökségtől, illetve a rendtől az egyházi kézben levő két gyógykezelő helyet, Félixfürdőt és Püspökfürdőt.

„A haladás embere”

A szentmise után dr. habil Fleisz János egyetemi tanár elevenítette fel, hogy 1999-ben emlékeztek meg először az általa a haladás emberének nevezett Károly József Irenaeusról, egy szép közösségi összefogás eredményeként, melyet az elmúlt 21 évben számos konferencia és emlékülés követett, film és kötetek is készültek.

Idei emlékezésében azt az aspektust emelte ki a tudós életéből, hogy neki köszönthetjük az elektromos áram bevezetését Váradon. 1873-ban ugyanis a város 30 évre a gázgyárral kötött szerződést, és amikor ez a megállapodás a végéhez közeledett, Károly József Irenaeus volt az, aki a törvényhatósági testület tagjaként rendkívüli módon azt szorgalmazta, hogy a gázgyárral kötött szerződést ne hosszabbítsák meg. Többször felszólt, tíz újságcikket írt, és személyes beszélgetéseket is folytatott annak érdekében, hogy csak villanyáram legyen, illetve azért is harcolt, hogy a város maga kezelje a villamosművet, és ne adja magánkézbe. Ez aztán megalapozta a Várad 1903–1913 közötti fejlődését, melyet csúcsévtizedként tartunk számon. Sajnos, az elmúlt egy évben nem sok minden történt a kultusza elmélyítését illetően: még mindig nincs róla utca elnevezve és köztéri alkotás sem őrzi az emlékezetét, ehelyett a Szent László teret olyan alakok szobrai foglalják el, akik birtokba vették a várost, nem olyan személyeké, akik valóban tettek valamit érte.

A megemlékezés Károly József Irenaeus sírkövének a csendes megkoszorúzásával ért véget.