„Nem tanítanak meg bennünket tanulni”

Ciucur Losonczi Antonius

Kovács Norbert, a Bihar megyei MAKET-elnök (Magyar Középiskolások Egyeztető Tanácsa) szerint ódivatú a romániai közoktatás. Nagy a túlterheltség, és kevés a szabadidő, abban a kevésben pedig, ami a rendelkezésükre áll, egyre többen menekülnek a virtuális világba. A diákoktól a kerettanterv a lexikális tudás felhalmozódását várja el, holott egy régi mondás szerint is a könyv arra való, hogy megtaláljuk benne a keresett információt logikus gondolkodással, nem kell tehát egy könyv egész tartalmát bebifláznunk. „Nem tanítanak meg bennünket tanulni” – fogalmazott. Meglátásában főleg kilencediktől kezdve, profiltól függetlenül, a diákokat fölösleges információkkal bombázzák, s ami tényleg fontos lenne, afelett elsiklanak. „Gondolok itt például a vállalkozástanra, ami tényleg egy hasznos tantárgy, mégis csupán egy évet fed le, és elintézik heti egy órában. Megtanítják nekünk azt, hogy mi egy kft., de hogy milyen erősségei vannak egy cégnek, odáig már nem jutunk el. Találkoztam olyan tizenkettedikesekkel, akik nagy kerek szemmel néztek rám, amikor megemlítettem nekik a SWOT-elemzést” – magyarázta lapunknak Kovács Norbert.

Megjegyezte azt is: bár az utóbbi időben próbálnak ráállni, mégis nagyon kevés a power pointos bemutató. Hiányzik az interaktivitás, a tapasztalati úton való oktatás. „Attól, mert egy hal nem tud fára mászni mint egy majom, még lehet értékes. Mindenkit a saját képességeinek megfelelően kell értékelni, Romániában azonban kiölik az emberekből az egyéniséget. Ezzel pedig oda jutunk, hogy könnyen manipulálható személyek kerülnek ki az oktatásból. Talán ez is a cél, hogy a román állam azt tegyen velük, amit akar, terelgethessen minket, mint a birkákat. Én ez ellen küzdök. Legyen egyéniségünk és merjük felvállalni a véleményünket!” – jelentette ki, hozzáfűzve: bizonyos fokig a tanárokat is megérti, hiszen az alacsony bérezéssel nincs megbecsülve a munkájuk.

Egyenlő esélyeket

Gotha Tamás, a Mihai Eminescu Főgimnázium Diáktanácsának elnöke (MEDIT) úgy véli: a felkészítés, mely már az általános iskolában elkezdődik, valójában nem az életre, illetve a mindennapi gondoknak és problémáknak a megoldására készíti föl a felnövekvő generációkat, hanem csupán egy általános tudásfelmérő tesztre, amit érettséginek nevezünk. Az érettségi vizsga tehát csak egy teszt, és nem feltétlenül tükrözi a diákok reális tudását. Nem helyeződik hangsúly például a kreatív gondolkodásmódra, csak egy alapvető séma mentén olyan kérdéseket tesznek fel a végzősöknek, melyekre a válaszokat meg kell tanulják az ezt megelőző négy, esetleg nyolc évben. Ugyanakkor, mint oly sok minden Romániában, ez is központosítva van, és semmit vagy nagyon keveset változtattak rajta az elmúlt években. Mindenki csak az érettségire koncentrál, és senki se foglalkozik azzal, hogy mi lenne valójában egy iskolának a fő feladata. „Senki se értsen félre: nekem nincs semmi bajom az érettségi vizsgával, mert meg kell tanulnia az embernek egyes dolgokat, melyek hasznára lehetnek a későbbiek folyamán. Csak az a problémám, hogy végig erre koncentrálnak, és nem igazán törődik senki azzal, hogy a való világban hogyan lehet majd helyt állni. Ugyanazon struktúra szerint adják le ugyanazokat a leckéket évről évre, óráról óráról” – közölte. Hozzátette: nem változik semmi, arra például senki se figyel oda, hogy az iskolapadot elhagyva a fiatalok hogyan boldoguljanak a pénzügyeikkel, vagy tudják könnyebben megélni a felnőtté válás egymást követő szakaszait. Központosítottak a felmérők, központosítottak az órák, központosított az egész rendszer. Hiányoznak a képes bemutatók és a bejátszások, holott tudvalevő, hogy a vizuális memória mennyire fontos.

A MEDIT elnöke ugyanakkor azon meggyőződésének is hangot adott, hogy a rendszer alulfinanszírozott, és az önkormányzat se fektet be eléggé az oktatásba, a diákok díjazásába, nem gondolva arra, hogy minden egyes gyermekben, fiatalban a jövő rejlik. Sok helyen a laboratóriumokat se szerelik fel kellőképpen, arra gondolva, hogy úgyis az egy gyengébb iskola, miközben megfeledkeznek arról, hogy minden diáknak egyenlő esélyt kell biztosítani. Mert mindenki másban jó, mindenkinek van egy személyisége, és ha erre tekintettel lennének az illetékesek is, akkor a fejlődés is garantáltabb lenne. A monotónia viszont gátolja az érdeklődést egy idő után, és egyre kevesebb lesz az ambiciózus, lelkes diák, mert lassan mindenki unni kezdi a változatlanságot, és belenyugszik, belefásul ebbe – magyarázta.

És hogy mi lenne egy lehetséges megoldás a kiégés, a monotónia ellen? A diákvezérek szerint például az, hogy a fiatalok bekapcsolódnak a diáktanácsok és egyéb diákszervezetek munkájába, mert akkor valóban megtanulhatnak pályázatokat írni, lobbizni, informálisan vagy formálisan kommunikálni, jobban érvényesülni a mindennapokban. Egy teljesen új látószög nyílik meg előttük, megtanulnak normálisan közösségi életet élni, ki tudnak törni a szürke hétköznapokból, a komfortzónájukból. Magukra találhatnak ezáltal, és kibontakozhat a személyiségük.

A borítóképen Kovács Norbert és Gotha Tamás szerepel,

a szerző felvétele