Ünnepelt a nagyvárad-velencei római katolikus közösség

Ciucur Losonczi Antonius

Elmélkedésében Bărbuț Péter Szent József-telepi plébános hangsúlyozta: amikor a Szeplőtelen Fogantatás ünnepét üljük, logikus, hogy Máriáról beszélünk, aki mindannyiunk égi édesanyja. Amikor tehát összegyűlünk, Isten gyermekeiként, testvérként tesszük ezt. Megköszönjük neki, hogy szűzként megszülte szent fiát, bebizonyítva, hogy Istennél semmi se lehetetlen, s megcáfolva minden ezzel ellentétes „okoskodást”.

Arra is felhívta a figyelmet: Isten és ember kapcsolatában a törés a paradicsombeli bűnbeeséskor következett be. Mindenki ismeri a történetet, hogy Éva hitt az ördög ígéretének, amikor pedig hallotta Isten lépteit, az emberpár annak tudatában, hogy mezítelen, elbújt. Érdekes, hogy volt egy pillanat, amikor Isten elindult, hogy keresse Ádámot és Évát. Bár megtehette volna, hogy elpusztítja őket, mégse cselekedett így. Ők pedig féltek, mert a bűn békétlenséget és félelmet eredményez.

Arról is beszélt a tisztelendő: Máriának volt hite, akárcsak Ábrahámnak és Szent Józsefnek. Ábrahámnak, aki tudta azt, hogy Isten gondoskodik népéről, és Szent Józsefnek, aki nem hagyta el hitvesét azt követően, hogy megtudta, áldott állapotban van, és nem ő a gyermek apja. Mária pedig az angyali üdvözletkor, mint az Úr szolgálólánya fogadta el Isten akaratát, engedelmeskedve neki.

De milyen a mi hitünk? Képesek vagyunk-e kimondani azt, hogy Isten rólunk is gondoskodik, rá tudunk-e hagyatkozni? – tette fel a kérdést a szentmise szónoka, azt kívánva, hogy szülessen meg a mi lelkünkben is a béke és szeretet fejedelme, akit Isten küldött nekünk a Szeplőtelen Fogantatás által.

Az elhangzottakért Curaliuc Demeter váradvelencei plébános fejezte ki elismerését, aki ezután azoknak is köszönetet mondott, akik idejüket, türelmüket és fáradságukat nem sajnálva valamilyen formában hozzájárultak az ünnep szebbé tételéhez.