Fellobbant az első gyertyaláng az óriáskoszorún

Ciucur Losonczi Antonius

Az ugyan még nem befejezett, de azért lassan új arculatot kapott térre, Szent László szobrának közelébe helyezték ki azt a körülbelül két méter átmérőjű óriáskoszorút, melynek elkészítésénél közösen munkálkodott szombat délelőtt Böcskei László megyés püspök a város fiataljaival és hittanosaival, illetve a Gyulafehérvári Papnevelő Intézet szeminaristáival. Néhány órával később aztán, már az esti sötétségben, az első gyertyaláng is fellobbant a koszorún, melyet hívek sokasága állt körbe. Külön színfoltja volt az ünnepségnek a Váradon tanuló indiai keresztény egyetemisták angol nyelven előadott imája és éneke.

„Tegyük a jót önzetlenül”

Elmélkedésében Jakkel Tamás diakónus úgy fogalmazott: az első meggyújtott gyertya jelzi, hogy megkezdjük az advent időszakát, és ez egy remek alkalom arra, hogy kitörjünk az év szürke monotonitásából, mely általános emberi vágy. Ahogyan az ismert regényben a Kis herceg és a Róka, úgy mi is találkozásra készülünk. Ünnepelni a megtestesülést, a mi Urunk születését, de ugyanakkor szemünk előtt tartjuk a második eljövetelt is, a végidőbelit. Erre a végső találkozásra kezdjük el ünneplőbe öltöztetni a lelkünket. Az év során annyi minden leköt, elfátyoloz, és sokszor talán észre se vesszük, hogy már nem látunk át e földi élet keretein. Ezt a helyzetet idézte fel egyszer Jézus is, amikor arról beszélt, hogy Noé korában az emberek ettek, ittak és házasodtak, és mulasztással vétkeztek, mert csendesen és egyetemesen kihagyták Istent az életünkből. Az advent arra hívja fel a figyelmünket, hogy sajnos mi is ebbe a bűnbe esünk, ahelyett, hogy engednénk Krisztusnak, hogy magához szelídítsen, hogy ezáltal megfényesedjék a mi életünk.

Az ehhez szükséges készenlétnek több árnyalata van. Az első, hogy nem annyira felkészültnek, mint inkább elkészültnek kell lennünk, a második, hogy készenlétben állunk a begyakorolt készségek birtokában. A harmadik az, hogy gondos és alapos előkészület után rendelkezésére állunk Istennek, ugyanis a vele való kapcsolat nem improvizáció. A negyedik árnyalat pedig a megvalósultnak levés, melynek elsajátítása sokszor egy egész élet feladata, de az advent kitűnő lehetőség lehet ennek elkezdésére – hangsúlyozta a diakónus.

Böcskei László megyés püspök azt emelte ki: ilyenkor tanúságot teszünk arról, hogy az életünkben ott van Isten. Hisszük, valljuk ezt a jelenlétet, és erre még inkább oda akarunk figyelni ebben az előkészületi időben. „Egymásra figyelve próbáljunk jobbak lenni. Tegyük a jót önzetlenül, mert akkor fokozódik bennünk az öröm!” – tanácsolta az egyházmegye főpásztora.

A szertartás után a katolikus karitász munkatársai meleg teát, a családos csoport tagjai egy kis harapnivalót kínáltak az ünneplőknek.