Befejeződött a Rákóczi-előadássorozat

János Piroska

Az előadó egy olyan korba kalauzolta a maroknyi, de érdeklődő közönséget, amelyben a soknemzetiségű magyar királyság népeit a hungarus-tudat, vagyis a közös haza tudata kötötte össze. A Rákóczi szabadságharc alatt, a mai értelemben vett nemzettudat kialakulása előtt élt még ez a hungarus-tudat, így csatlakoztak a kuruc csapatokhoz szlovákok, románok és ruszinok is. Utóbbiakat illette Rákóczi a „gens fidelissima”, vagyis a leghűségesebb nép jelzővel, a fejedelem nagymértékben megbízott a ruszinokban, közvetlen testőrségének tagjai is ebből a nemzetiségből származtak. A régen magyaroroszoknak is nevezett ruszinok többsége jelenleg Ukrajnában él, ahol „nem létezőknek”, ukránoknak nyilvánítják őket – jegyezte meg az előadó. Bár a négy törzs (hucul, bojkó, lemkó, dolisnyán) eltérő népszokással rendelkezik, összekötő elem egykori, görögkatolikus vallásuk. Érdekességként elhangzott, hogy a huculok szókincsében húsz százalékban magyar kölcsönszavak találhatóak, illetve az is, hogy a ruszin népköltészetben olyan történelmi alakok jelennek meg, mint Szent László, Mátyás király, Rákóczi vagy Kossuth. A ruszin néphagyomány, legendák sorát gazdagítja az a történet is, miszerint mielőtt a fejedelem elhagyta volna Magyarországot, Zavadkán (más elnevezése Rákócziszállás) éjszakázva egy tehetősebb ruszin családnál szállásolták el, ám ágy híján egy asztalon készítettek neki fekhelyet, amin később az uralkodó sarkantyúja nyomát vélték felfedezni. A Rákóczi-asztalt jelenleg a sárospataki múzeumban őrzik, az előadó elmondása szerint számos ruszin keresi fel a valójában sótörő asztalként használt műtárgyat. A román (akkori megnevezéssel oláh) kuruc csapatok meglétét támasztják alá Pintye Gligorról szóló magyar és román nyelvterületen élő mondák, vagy az az érdekesség is, hogy az avasi románok a mennydörgésre gyakran használták a hasonlatot, miszerint úgy dörög, mint Rákóczi ágyúja („Asea suna, ca adeu lui Rákóczi”). Az oláh kurucok kedvelt rigmusa volt a „Mai Rákóczi, Bercsényi, Unde-i merge, acolo om fi!” (Hej Rákóczi, Bercsényi, A hova mentek, ott leszünk!) sor is – hangzott el az előadáson.

A szlovák (tót) kurucok sorában említette az előadó Juraj Jánosikot, aki Rákóczi kuruc seregében harcolt, majd a bitcsei várban rabőrként szolgálván megismerkedett egy bizonyos Uhorcsik zsiványkapitánnyal, akivel később rablóbandát alapítanak, a szlovákok emlékezetében mégis a szabadságeszményt képviseli.