A rajz csodálatos teremtő ereje

„ Egyedi és utánozhatatlan. Hiszen zsigereiben hordozta mindazt az Istentől kapott veleszületett tudást, a rajznak a csodálatos teremtő erejét, amelyről Leonardo kijelentette, hogy nem elég tudománynak nevezni, hiszen a rajz Istenség, mert a teremtés minden látható művét újra tudja teremteni”- mondta Németh Júlia műkritikus a Plugor Sándor műveiből, a Minerva-házban levő kiállítás megnyitóján.

Zseniális rajzkészségével teremtett egy egyedülálló világot, amelyben el tudta mondani mindazokat a gondolatait, melyek benne megfogalmazódnak. Bejárta a világot, megfordult a Szamarkandban, a Mazuri- tavaknál, járt Párizsban, Firenzében, Prágában, New Yorkban, Moszkvában, de hazatért. Nagy élményt jelentett számára szülőfaluja, Kökös. A háromszéki emberek örömeit, bánatát alkotásaiban örökítette meg. Szerette a szülőfaluját, a maga szokásaival, érzelemvilágával, amelyek felfedezhetők az alkotásaiban.

A művész fiókjában őrzött alkotások

A Minerva- házban bemutatott munkákat Miklóssy Mária festőművész, Plugor Sándor özvegye, az örökség gondozója válogatta össze. Amint elmondta, nem nagylélegzetű munkákat válogatott ki, hanem azokat a rajzokat, grafikákat, amelyek a férje fiókjában voltak, s a nagyközönség nem láthatta, nem ismerhette. Az irattartóban talált anyag: ceruzarajzok, ex librisek, festmények, magasnyomású grafikák, amelyeket ezen a kiállításon élvezhetett a tárlatlátogató. Plugor Sándor a faluja világát emelte be az egyetemes festészet világába. Miklóssy Mária ízelítőt hozott a Plugori hagyatékból. A tárlatlátogatók az 52 évvel ezelőtt készített munkát láthattak, amely a művész megfogalmazásában a Mátyás király, 1440-es években épült, szülőháza előtti teret ábrázolja. De megcsodálhatják a Sétatéren, Kós Károly által tervezett kiállítási csarnokot, mely Szolnay Sándor nevét viseli Plugor látásában. Kisméretű portrékat válogatott ki, amelyeket a művészekről, írókról készített. Plugor Sándor a Sepsiszentgyörgyi Színházban díszlet és látványtervező volt. Itt került össze Tompa Miklóssal, aki a Csalóka szivárvány című darabot rendezte. Szokása szerint azt ismételgette „ennél több kell”, ezt elfelejtve ténylegesen kifejteni. Plugor Sándor kérésére hajlandó volt modellt állni, egy óra erejéig. 70x100 cm lapra „kegyetlen” művész válasz került, amit a sértett Tompa Miklós fogalmazott meg imigyen: „elvágtad a nyakamat.” Arról már nem tett említést, hogy ezzel a plugori gesztussal bekerült az egyetemes képzőművészeti világ Pantheonjába.

A rajz volt a kifejezőeszköze

Plugor Sándort nem csak kivételes rajzolási adottságai, hanem az ecsetkezelése, a színek összeválogatása, a tónusok árnyalt alkalmazása is jellemezte. Arra törekedett, hogy amit kiadott kezéből, az jó legyen. Az emberekkel való kapcsolatában, elvárta, hogy egyenrangúnak tekintsék. Ha valami nem volt ínyére, akkor azt mondta: „Vigyázz! Mert lerajzollak”- emlékezett Miklóssy Mária. A rajz volt az a kifejezőeszköz, mely párosulva az ecsettel, tulajdonképpen megteremtette a halhatatlanságát. Művei fennmaradnak, múzeumok, magánszemélyek, gyűjtemények, gondosan őrzött lapok formájában. Különben, mint tanár is jeleskedett.

Jómagam, mint a Kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémia diákjaként ismertem meg. Sajátos humor jellemezte. Volt egy megmagyarázhatatlan belső égése, vibrálása, amely nem hagyta nyugodni. Lehet ez a belső tűz volt, amely végül is megtette hatását.

Csomafáy Ferenc