Az emberi méltóság VÉDELMÉBEN

Bár a XX. század kronológiai értelemben lezárult, hatásairól azonban ugyanez nem mondható el. A robbanásszerű technikai fejlődés, földünk lakói számának folyamatos emelkedése, ezzel párhuzamosan pedig a természet és kincseinek drasztikus mértékű kizsákmányolása a XXI. század embere számára komoly kihívást jelent. Ez a kihívás a nemzetek közötti status quo megteremtése, a fenntartható fejlődés biztosítása és az emberi jogok védelme vonatkozásában is éppen úgy érvényes.

A két világháború és az azokat követő tragikus események, a totalitárius diktatúrák, az elnyomás és az apartheid okozta borzalmak, a világot sújtó járványok és a rohamosan növekvő elszegényedés, a nemzetközi terrorizmus általi állandó fenyegetettség mind-mind arra vallanak, hogy az ember mennyire kegyetlen és kíméletlen, egyben pedig mennyire esendő, és gyenge tud lenni egyszerre.

Következésképpen a XX. század egyik legfontosabb tanulságaként és üzeneteként fogalmazhatjuk meg, hogy a rohamos, szinte már megállíthatatlannak tűnő modernizációs törekvések, a globalizmus és a kizsákmányoló kapitalizmus térnyerése egyre magányosabbá, elesettebbé és gyengébbé teszik az emberiséget, különösképpen hogyha közben olyan oltalmat jelentő pillérek, mint a jog, az igazságosság és a méltányosság vészesen háttérbe szorulnak.

Jelen nyilatkozatunk legfontosabb célja az, hogy kinyilvánítsa: minden ember őt megillető elidegeníthetetlen és sérthetetlen, az örök – isteni – törvényből és a természetből fakadó elemi joga, hogy méltóságát elismerjék, tiszteletben tartsák és a legmagasabb fokú védelemben részesítsék.

Meggyőződésünk, hogy számos emberiség elleni bűntett, jogsértés és helyrehozhatatlan tévedés elkerülhető lett volna a múltban, amennyiben az ember méltóságát, annak szent és sérthetetlen mivoltát nemcsak üres frázisnak, hanem létező valóságnak tekintették volna. Talán sokak számára kevésbé ismert, de az elmúlt évszázadban nemcsak a diktatúrákban, hanem számos ún. jogállamban is lábbal tiporták az emberi méltóságot – legyen szó akár a rezervátumokba szorult, kipusztulóban lévő indiánok sorsáról, vagy az ausztráliai őslakosok állatvilágba történő besorolásáról. Ezek és számos más hasonló szörnyűség méltán megkérdőjelezik és megrendítik a jogbiztonságba, az alapvető jogokba vetett bizalmunkat.

Mindezeket szem előtt tartva azzal a felhívással fordulunk az egyes népek, nemzetek és országok vezetőihez, a világ döntéshozóihoz, valamint mindazokhoz, akik szívükön viselik és felelősséget éreznek az emberiség sorsa és jövője iránt, hogy következetesen, állhatatosan, kellő alázattal, de megingathatatlanul álljanak ki az EMBERI MÉLTÓSÁG – ezen egyetemes, örök és alapvető jog –  védelmében, cselekvő módon előmozdítva ezáltal, hogy a XXI. század mint a jogosság, a jogegyenlőség, a kölcsönös türelem és tisztelet, a belső és külső megbékélés erkölcsi átalakulást hozó korszaka vonuljon be az emberiség történetébe. 

És most azokhoz szólunk, akik kiszolgáltatottságban és reménytelenségben élnek, és netalán életük minden perce és órája kilátástalanságban telik. Reményteli szívvel hiszünk abban, hogy az emberi méltóság megtalált útja számukra is kiutat jelent, és nehéz sorsuk enyhülése irányába mutat. Hitbeli és történelmi tanulság, hogy a „megalázottak és megszomorítottak” idővel felmagasztaltatnak és bőséges jutalom lesz osztályrészük.

Bízunk abban, hogy az emberi méltóság nyilatkozataolyan közös eszmény hordozójává tud válni, melynek elérésére minden nép és nemzet törekedni fog abból a célból, hogy minden személy, valamint az egész társadalom számára okulásul és iránymutatásul szolgáljon. Reményünket fejezzük ki abban a tekintetben, hogy az elmúlt évszázadok hasonló erőfeszítéseivel összhangban, azokat kiegészítve és kiteljesítve képesek leszünk arra, hogy azoknak a szívében és elméjében is fényt gyújtsunk, akik korábban sötétségben éltek. Egyben hálával adózunk azok előtt, akik e fényt magasra tartva, eme közös eszményünket hirdetik nemzedékekről nemzedékre.