A székelyföldi magyarok és románok közötti kommunikáció hiányáról

Ez az első olyan könyv, amelyben egy román

szerző megpróbálja elfogulatlanul

szemlélni a Székelyföldön

tömbben élő magyarság és az

ott kisebbségben (amúgy az ország

egészét tekintve többségben)

élő románság viszonyát.

Manolachescu az MTI

kérdésére válaszolva kifejti,

hogy Székelyföldön

hiányzik a "multikulturalitás" szelleme, a

románok és a magyarok alig gondolnak a

közös gondok megoldására,

mindkét közösség

elkülönül egymástól, a

szakadék csak mélyül

közöttük. A szerző egyaránt

ostorozza a székelyföldi magyarokat és

románokat, amiért nem hajlandók

elsajátítani a másik nemzetiség

nyelvét, sokan még büszkék is

arra, hogy nincsenek barátaik a másik

csoportból, ugyanis már

gyermekkoruktól beléjük nevelik a

másság tudatát.

A könyv a Székelyföld

mítoszai címet viseli. A szerző az

MTI-nek fel is vázol néhány

példát e mítoszokból. A

románok körében például

országszerte él az a legenda, amely szerint

azon a földön a boltban nem ad kenyeret az

elárusító, ha románul

kéri a vevő. Ugyanilyen hamis mítosznak

tekinti az újságíró a

székelyföldi magyarok által vallott

"etnikai elnyomást", miközben sokan

egészen más okokból

(például jobb állás,

fizetés reményében)

költöztek el onnan.

A szerző mítosznak tekinti az

autonómiának azt a felfogását

is, ahogyan azt egyes magyar körökben

megfogalmazzák. Elismeri: még léteznek

elégedetlenségre okot adó

hiányosságok, még nincs

államilag finanszírozott magyar egyetem,

még kirónak egy-egy büntetést a

magyar zászló

felvonásáért, a székely himnusz

éneklésekor még hallatszanak

bekiabálások. Szerinte ugyanakkor a magyar

nemzeti kisebbség jogai egyre

szélesebbekké válnak, a fokozatosan

megvalósuló decentralizáció

még több autonómiát fog hozni

számukra.

Ha az országos szintű jogalkotásban

akár a legkisebb módosítást is

végrehajtják a kisebbségekre

vonatkozóan, az már önmagában is

az autonómiát erősíti -

vélekedik. "Ezen túlmenően már

csak az autonómia fokozatairól

beszélünk... A kulturális

autonómia ténylegesen létezik: a

magyar nyelv használata a

közigazgatásban és az

igazságszolgáltatásban, az anyanyelvi

oktatás minden szinten, a magyarok vezette

kulturális intézmények egy stabil

kulturális autonómia

légkörét teszik teljesebbé" -

vallja.

Az MTI-nek hozzáfűzi: az autonómia nem

egyik napról a másikra valósul meg, az

folyamat, út, amelyen végig kell menni. Az

autonómiát egyébként az adott

állam adja, azt nem lehet önhatalmúlag

kikiáltani - mondja Dan

Manolachescu.