Egy magyar a román elnök udvartartásában

Interjút adott portálunknak Traian

Basescu államfő kisebbségügyi

tanácsosa, Eckstein-Kovács Péter.

Mint arról beszámoltunk, a volt RMDSZ-es

szenátor, egykori kisebbségügyi

miniszter, kolozsvári

illetőségű politikus

körülbelül egy hónappal

ezelőtt, Basescu felkérésére

lett az elnök miniszteri rangú

kisebbségügyi tanácsadója.

Eckstein is a Székelyföldön

járt az utóbbi napokban, akárcsak

maga Traian Basescu államfő...

- Eckstein úr, ön a román

elnök tanácsadójaként

úgymond tájékozódó,

adatgyűjtési úton volt a

Székelyföldön. Valóban

úgy működik ez, hogy a román

államfő magyar nemzetiségű

tanácsosa tájékozódik az

elnök nevében, s ő teszi az

államfő asztalára az adatokat,

elvárásokat, javaslatokat? Mert ha igen,

akkor a magyarságnak nagy mázlija

van.

- Részben így működik,

részben nem. Természetesen ugyanis a

fejlesztési kérdésekben a helyi

önkormányzatok, megyei tanácsok

dolgozzák ki a támogatandó

projektek dokumentációját,

és az ő hatáskörük a

prioritások meghatározása is. A

székelyföldi szolgálati utam

végén különben szóban

és írásban is

tájékoztattam az

államelnököt a

tapasztalatokról, közvetítettem a

javaslatokat.

- Kétségtelen, hogy a

román elnök kisebbségi

tanácsadójának lenni nem

egyszerűen azt jelenti, hogy jó

tanácsokkal kell őt ellátni, mert ha

így lenne, sok kisebbségi ügy

pillanatokon belül megoldódna. Mennyire van

tehát valamelyest kirakati szerepe annak, hogy

az államfő kisebbségi

tanácsost is foglalkoztat?

- Gyakran kikérik a véleményemet,

meghallgatják a javaslataimat. Nem érzem,

hogy kirakati szerepre lennék

kárhoztatva. Viszont a politikai

döntések meghozatala az

államelnök feladata, és nem mindig

van átfedés a tanács és a

döntés között.

- Konkrétan, a maga

teljességében miből áll az

Ön munkája az elnöki

hivatalban?

- Sokrétű ez a tevékenység.

Tájékoztatás,

tanácsadás, elemzések

készítése, kapcsolattartás

kisebbségi szervezetekkel,

intézményekkel, külkapcsolatok

ápolása, illetékes nemzetközi

szervezetekkel való kozultáció, a

törvényhozási folyamat

monitorizálása kisebbségi

téren, együttműködés civil

szervezetekkel, sajtókapcsolatok

fenntartása.

- Milyen hatáskörrel bír,

mennyiben tudja valójában,

konkrétan befolyásolni az elnök

viszonyulását és

döntéseit kisebbségi

ügyekben?

- Rövid, de nagyonmozgalmas időszakot

töltöttem eddig az államelnöki

hivatalban. Egyelőre maradjunk annyiban, hogy

vannak sikerélményeim is.

Pörögnek a dolgok, remélem, hogy

hatékonyságom nőni fog.

- Mennyire gyakran egyeztet személyesen

az államfővel, s milyen

kérdésekben?

- Nem panaszkodhatom: gyakran kérdez, és

eddig mindig lehetőségem volt

üzeneteket és igényeket

közvetíteni a kisebbségek

irányából.

- Ezen egyeztetéseken kívül

hogyan zajlik a tanácsadói munka, kikkel

tartja a kapcsolatot az elnök emberei

közül?

- Szerencsémre az elnöki tanácsosok

többségét elégjól

ismertem, még mielőtt kenyérbe

kerültem volna. Sokat számít a

segítőkészségük.Az

elnöki hivatal olyan hely, ahol óhatatlanul

találkozik az ember miniszterekkel,

intézményvezetőkkel. Érzek is

egy kis féltékenységet egyesek

részéről, hogy túl közel

vagyok a tűzhöz.

- Pontosan mit intézett ezúttal

Székelyföldön, s ennek milyen

konkrét lecsapódásai

várhatók?

- Remélem, hogy ha szerényen is, de

megtámogattam a régió kiemelt

fejlesztését rövid távon

és közvetítettem a hosszabb

távú fejlesztési igényeket

is. Próbáltamhasznos lenni az

interetnikus kapcsolatok terén, beleértve

a tisztségek elosztásának

kérdését is. Ennek

érdekében találkoztam az ortodox

püspöktől az MPP-vezetőkig nagyon

sok emberrel. Jó lenne, ha ennek lenne is

látszata.

- Basescu azt kifogásolja, hogy a

Székelyföldön magyar

nemzetiségűeket ültettek minden

posztra ahova csak elhetett - az RMDSZ pedig azt, 

hogy most románokra cserélnek mindenkit,

akit csak tudnak. Akkor melyik oldalról is van

itt úgymond etnikai tisztogatás,

már ha van?

- A kinevezett intézményvezetők

között messze számarányuk

felett vannak képviselve a románok, a

választott apparátusokban pedig

esetenként ritkább a román

középvezető, vagy akár

alkalmazott. Itt persze nem beszéek a

színmagyar községi

önkormányzatok

apparátusáról. Mindkét

oldalon vanelégedetlenség, amit egy kis

diplomáciával és „a

politikai győztes mindent visz”

elvének visszaszorításával

fel lehet oldani.

- Mi a véleménye arról,

hogy Székelyföld számos

településén az MPP

kezdeményezi a helyi

népszavazásokat az

autonómiáról, az RMDSZ ottani

tisztségviselői pedig

akadályozzák e referendumok

kiírását?

- Az autonómia népszavazások

esetében a törvényi keret és

nem az RMDSZ a fő akadály. A prefektusok

többször megtámadtak minden ilyen

irányú tanácsi határozatot,

s azokat a bíróságok sorra helyben

is hagyták. A következtetés az, hogy

ez az út így nem járható,

mást kell kitalálni.

- Ön szerint nem

álprobléma-e a székelyföldi

területi autonómia kérdése,

hiszen úgy tűnik, hogy az valóban

nem kivitelezhető, ráadásul a

retorikán túlmenően sem az

RMDSZ, sem az MPP, sem senki más nem

küzd a területi

önrendelkezésért?

- A jelenlegi alkotmányos keret valóban

akadálya a székelyföld területi

autonómiájának. Viszont

éltem a Székelyföldön és

tanúsíthatom, hogy valós

igény létezik az autonómia

iránt. Nem volt sehol gyors folyamat és

az EU-tagság talán új és

árnyalt megközelítést

igényel. Én azért azt

mondanám, soha ne mondjuk, hogy soha.