A tanulság: az élet sohase fehér vagy fekete

Szent István, Szent László, Könyves Kálmán, II. (Vak) Béla után idén II. András életének, uralkodásának története elevenedik meg a székesfehérvári Nemzeti Emlékhely szabadtéri színpadán augusztus 18-án és 19-én este, melyre itteni nézőket is várnak.Krimibe illő, rejtélyes királyhalál, egész Európát sokkoló kegyetlen királynégyilkosság, ármány és szerelem, szenvedély és lemondás – erről szól a II. András – Csillaghullásban álmodó című előadás, amely arra is keresi a választ, hogy II. András vajon mindenféle realitástól elrugaszkodó álmodozó pazarló, vagy az Árpád-ház egyik legmodernebb, korát évszázadokkal messze megelőző uralkodója volt? Egy történet, amely csupa szenvedély, csupa kaland, csupa titok… és csupa ragyogás, mert II. András leánya, a később szentté avatott Erzsébet szeretete ragyog e nagyívű történet fölött.

Minderről a címszereplő II. Andrást megformáló Sághy Tamás színművész nyilatkozott szerkesztőségünknek Székesfehérváron, a július 7-i beharangozó sajtótájékoztatót követően a Vörösmarty Színház előtt.

– Ha jól tudom, visszatérő vendégfellépő a Szertartásjátékokban…

– II. Andrást alakítom ebben a történetben, és ez a harmadik alkalom, hogy részt veszek a Szertartásjátékokban. Tavaly Lukács érseket alakítottam, előtte pedig II. Istvánt. Egy nagyon gazdag életút, ami II. Andrással kapcsolatban az emlékeimben még iskolás korom óta megmaradt. Tudjuk ugye, hogy az Aranybulla az ő nevéhez fűződik, keresztes és több hadjáratot vezetett, a lánya Szent Erzsébet, és a Bánk bán története is az ő korában játszódik. Pontosan még a szövetkönyvet nem ismerem, ezt körülbelül másfél hét múlva fogom megkapni. Nagyon nagy izgalommal nézek elébe. Ha csak ezeket a főbb pontokat, amiket az ember tudhat róla, vesszük figyelembe, már akkor is érdekesnek ígérkezik az idei előadás. Ezek a szertartásjátékok egyébként szerintem amiatt is jók, mert egy annyira árnyalt képet kapunk az Árpád-házi uralkodókról, azokról a helyzetről, melyekben nekik mozogniuk kellett, hiszen sokszor kényszerpályára voltak kényszerítve. Számomra ez egy nagyon fontos tanulság. Sokszor nem úgy hozták meg a döntéseiket, ahogy a dolgokról az adott korban gondolkodtak, de egész egyszerűen az adott helyzetben sokszor ellene kellett menni ezeknek.

Üzenet

– Mit üzenhet II. András személyisége és tettei több száz év távlatából egy 21. századi embernek?

– Érdekes kérdés. Harminc évig uralkodott, ami egy nagyon nagy idő, talán az egyik leghosszabb ideig uralkodó Árpád-házi király volt. Talán az a mindennapokban való küzdés, melyet ő is végigvitt az életében. És hát tulajdonképpen amikor a kedves nézők megtekintik az előadást, én bízom benne, hogy egy olyan életutat látnak majd, ami bár ellentmondásos lesz, és bizonyos pillanatokban vagy helyzetekben talán egy negatív uralkodónak az alakját bontakoztatja ki, azért árnyaltabbá teszi az összképet. Ezeknek a Koronázási Szertartásjátékoknak számomra mindig az a tanulsága, hogy az élet soha sem fehér vagy fekete.

– Színművészként megterhelőbb-e egy hozzánk távolabbi korban élt történelmi személyt eljátszani, mint egy olyat, aki az utóbbi két-három évszázadban élt és tevékenykedett?

– Bizonyos szempontból igen, mert talán egy kicsit nehezebb belehelyezkedni azokba a helyzetekbe, ami egy 800 évvel ezelőtt él embernek a döntéseit meghatározta. Ugyanakkor pedig a végén mindig rádöbbenhetünk arra, hogy az olyan érzések, mint például a harag, a féltékenység, a szerelem vagy a hatalom iránti vágy gyakorlatilag nem változnak az idők folyamán.

Ciucur Losonczi Antonius