50 éve kezdődött a kínai kulturális forradalom. Pártlapok: Kína sosem engedheti meg magának a kulturális forradalom megismétlődését

Kína sosem engedheti meg és sosem fogja megengedni, hogy még egyszer valami hasonló történjen, mint az öt évtizede kezdődött "kulturális forradalom" - fogalmazott a Zsenmin Zsipao című központi pártlap véleményrovatának szerzője az újság keddi számában.

A történelem teljes mértékben igazolta, hogy a kulturális forradalom mind elméletében, mind a gyakorlatban hibás volt, sem forradalom nem volt, sem haladást nem hozott a társadalom számára - fogalmazott a szerző. A tanulságokat sosem késő levonni - tette hozzá.

A kulturális forradalom tíz évének és a tömegkampányt kezdeményező Mao Ce-tungnak az 1981-es párthatározatban történt értékelése "tudományos és hiteles" volt; ebben a népköztársaságot alapító Maót hibásnak, az 1966 és 1976 közötti időszakot "katasztrófának" minősítették - idézte fel az írás.

A jegyzetíró az alkalmat megragadva a Hszi Csin-ping jelenlegi elnök-pártfőtitkár mögé való felsorakozásra buzdított, egyúttal kijelentette: a kulturális forradalom örökségét nem szabad "sem jobbról, sem balról" zavarkeltésre felhasználni.

A Global Times című angol nyelvű napilap kedden szerkesztőségi cikket közölt, amelyben azt állítja, hogy a kínai társadalom határozottan elutasítja a kulturális forradalmat, "az évtizeden át tartó káoszt, a hatalmas katasztrófát". Úgy véli, e kérdést illetően a társadalomban sokkal inkább van konszenzus, mint egyet nem értés.

A lap utalt arra, az 1980-as évek elejétől kínai vezetők generációi utasították el határozottan azokat az "értékeket", amelyeket a kulturális forradalom képviselt. Mint fogalmazott: "Lehetetlen, hogy egy ilyen forradalom megismétlődhessen" a mai Kínában. Az akkori eseményekből következően "senki nem fél jobban a felfordulástól és áhítja a stabilitást, mint mi" - olvasható.

Mindkét lap szerzője szerint az országnak a kínai sajátosságú szocializmus építésének útján kell továbbhaladnia.

A kulturális forradalom a modern kínai történelem legsötétebb fejezete, amelynek során az ország káoszba süllyedt: 36 millió embert közvetlenül politikailag üldöztek, s megbízható becslések szerint 1,5-1,8 millió ember lelte halálát a politikai tömegkampány során.