„Csapatot alkottunk”

*– Megérdemelten szerzett 2009-ben is

aranyérmet a VSK?*

– A szakemberek és persze szerintem a mi

csapatunk volt a bajnokság legjobbja, ám

hozzá tenném azt is, hogy néha

volt egy kis szerencsénk, ami

természetesen csak a jó csapatok

kiváltsága. Egyesek papiron jobbnak,

erõsebbnek tartották a Steaua vagy a

Dinamo legénységét, ám

amikor vízre „kerültek” a

dolgok, nyertünk ellenük amikor arra a

legjnagyobb szükség volt.

Magasabb színvonal

*– Milyennek tartod a most zárult sorozat

színvonalát?*

– Jobbnak, mint az elõbbi kettõt,

mert kiegyensúlyozottabb volt, szemben a

tavalyival, amikor fölényesen

végeztünk az elsõ helyen. Mostanra

megerõsödtek az ellenfelek, s ez nagyobb

erõfeszítést igényelt

részünkrõl, ami meg is

látszott néha az eredményeken.

Sokszor elfáradtunk, mert meggyengült a

cserepadunk. Viszont csapat, egy fáradtan is

összetartó család maradtunk, akiknek

tagjai másokkal szemben soha nem veszekedtek,

olyankor sem, amikor veszítettünk.

Szükség van az ifikre

*– Idén több

lehetõséget kaptak a csapatban a

fiatalok. Mi a véleményed róluk?*

– Kezdenek beépülni a

közösségünke, s ezt jó

jelnek tekintem a jövõt illetõen.

Sokat kell azonban fejlõdjenek, rengeteg

önfeláldozás és munka

vár még reájuk.

*– Hogyan tovább?*

– Kevés pihenõt kaptunk, s a

válogatott tagjai máris komolyan

készülünk a jövõ keddi,

Montenegró elleni váradi

Világliga-mérkõzésre.

Szeretnénk jó játékkal

megörvendezteni az itthoni vízilabda

szererelmeseket, akiknek ez úton is

szeretnék köszönetet mondani

azért, hogy végig kitartottak

mellettünk és szurkoltak nekünk, ami

nagyon, de nagyon fontos volt számunkra az

újabb, harmadik aranyérem

megszerzéséhez.

Szántó Sándor