,,Egy nő erénye a tartása, önérzete és méltósága”

Március 8. alkalmából Szántó Ildikót, a Bihar megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság igazgatóhelyettesét kérdeztük arról,hogy mit jelent nőnek és sikeres nőnek lenni, valamint, hogy milyen nehézségekkel szembesül egy magyar hölgy ebben a pozícióban.

– Elsőként a mai ünnepnapról kérdeznék: mi a véleménye a Nemzetközi Nőnapról?

– Mint tudjuk, a nőnap nem egy magyar ünnep, egy nemzetközi nap, a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének napja, én örülök, hogy Romániában megtartják, mert ezzel a nappal megtisztelik a nőket. Egyébként számomra március első harmada egy ünnepi időszak. Március 1-jén a gyerekek a központokból kedveskednek egy-egy márciuskával, rajzzal, képeslapokkal, ezeket ők készítik el, majd 3-án van a születésnapom, 8-án a nőnap, 10-én pedig a névnapom.

– Meséljen kicsit a munkájáról! Hogyan kezdte ezt a hivatást, hogyan jutott el idáig?

– A szociális területen 1990-ben kezdtem önkénteskedni. A csegődi események által kerültem ebbe a közegbe, erre a területre, jól beszéltem németül, így a németországi kapcsolattartásban is tudtam segíteni. Az ottani látvány és a körülmények hatására döntöttem úgy, hogy én ezzel szeretnék foglalkozni, a hivatásomnak éreztem. 2006 óta dolgozok itt, voltam központvezető, programokat szerveztem, pályázatok kivitelezését koordonáltam, gyermek­otthonokat építettünk, majd kis ideig aligazgatója is voltam az intézménynek, 2012-ben. Öt évig a Bihar megyei gyermekotthonokat koordonáltam módszertanilag, majd október óta megint aligazgató lettem. Szabadidőmben önkéntesként a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat tevékenységeit szervezem, lelkesen részt veszek a Máltai Szeretetszolgálat munkájában, de mindenhova megyek és segítek ahova hívnak, például az RMDSZ Nőszervezet tevékenységeibe is bekapcsolódok, minden érdekel aminek van szociális oldala.

Empátia és elfogadás

– Milyen egy multikulturális közegben magyarként egy ilyen fontos tisztséget betölteni? Nehézséget okoz, hogy magyar anyanyelvű, vagy úgy érzi, hogy előnye származik ebből?

– Az adminisztratív nyelvvel néha akadnak gondok, de ezeket ki lehet küszöbölni, a sokéves munka által az ember beleszokik ebbe, a jogi- és a közintézmények adminisztratív nyelvébe, a hivatalos munkába. Ez sodor is magával, gyakran a magyar szociális kifejezések is gondot okoznak, ha például Magyarországra megyek egy konferenciára, szakmai rendezvényre, viszont ugyanitt előnynek is tekintem, hogy magyar vagyok, hiszen többet látok, több helyre tudok eljutni. Lényeges, hogy minél többet lássak, és megismerjek jó gyakorlatokat, új szemléleteket, valamint részt vegyek szakmai továbbképzéseken. Multikulturális közegben fontosnak tartom az elfogadást, az empátiát és a nyitottságot.

– Milyen magyarként érvényesülni, megmászni a szakmai ranglétrát?

– Magyarként valóban nehezebb, nehéz bekerülni egy közintézménybe, főleg a szakmai nyelv miatt. Egy felvételi vizsgán a jogi ismereteket mérik fel. Sokat segít az, ha van valakinek gyakorlata egy adott állás kiválasztásánál, ha ismeri az adott jogi nyelvezetet, kifejezéseket, akkor sokkal könnyebben feltalálja magát, és sikeresebb lesz. A múlt hónapban például több üres állást meghirdettünk, ahova a PKE-n végzettek is jelentkeztek, és nagyon örültem, hogy sikerült pár fiatal kollégát alkalmazzunk, ez számomra is sikerélmény volt.

– Milyen nőként helytállni? Mire kell odafigyeljen egy nő, hogy ,,talpon” tudjon maradni, már akár friss végzősként?

– Egy nőnek több erénye is van. A tartása, az önérzete és a méltósága. Igazságos is kell legyen, és bátor. Például itt, ebben a szakmában, nem szabad félni, mindig bátornak kell lenni. A bölcsesség és a határozottság épp olyan fontos, ha itt nem vagy határozott, akkor kifognak rajtad a problémák. Ugyanígy kell egy férfival szemben is, ugyanezeket az erényeket kell megtartani és alkalmazni. Ebben az intézményben nem jellemző az, hogy versengjünk a férfiakkal, de néha azért meg kell küzdeni velük.

– Az adminisztratív munka mellett jut idő a gyerekekkel való személyes találkozókra?

– Kevés idő jut erre sajnos, de igyekszem eljutni minden gyermek-, és felnőttközpontba. Gyakran szombaton, vagy munkaprogramon kívül jutok el az otthonokba, ami nem is baj, ugyanis jót tesznek a nem várt látogatások. Ilyenkor beszélgetünk, a gyerekek vagy éppen a felnőtt ellátottak elmondják élményeiket, kéréseiket, de például március 1-jén ők jöttek el hozzám, ilyenkor azt is látják, hogy hol dolgozunk, hol van a jogi képviseletük, hol tartjuk a dossziéjukat, hol vannak azok a bizonyos papírok. Van egy kínai közmondás: ,,Minden gyermek élete egy papírlap, aki mellette elhalad, nyomot hagy.” Egy intézményben felnövő gyermeknél ez így működik, ugyanis minden gyermeknek van egy dossziéja, amibe mindent feljegyzünk. Fontos a gyermekekkel találkozni, a bizalom ilyenkor alakul ki, így ismerjük meg őket.

– Nemrégiben jelölték egy országos szociális díjra…

– Nagyon nagy meglepetésemre javasoltak erre a díjra itt, Bihar megyében. Már sokadik éve országos szinten a szociális szakma területén díjazzák a legjobbakat. Közel száz, gyermekvédelem területén dolgozó kolléga mellett voltam jelölve erre a díjra, ebben a kategóriában, nagyon jól esett és meglepetés volt számomra, hogy nagyon sokan szavaztak rám. Én negyedik helyezett lettem, ez az első kör volt. Második körben egy portfóliót kellett elküldeni Bukarestbe az Országos Szociális szakma Kollégiumának Bizottságához, ezt március 1-ig kellett megtenni. Ezután jelölték a legjobbakat, akik részt vesznek az országos gálán. Éppen szerdán, március 6-án, közölték velem, hogy beválogattak a legjobb három közé, és bent vagyok a döntőben, amely 19-én lesz az országos Kulturális Palotában (Ateneul Român). Ez a nap különben a Szociális Munkások Nemzetközi Napja. Mindennek a pozitív oldalát kell nézni, ebből építkezni, és annak örülni amink van.

Törő Enikő