Butaság vagy rosszindulat a minisztériumban

Úgy tűnik, a Tanügyminisztérium a kisebbségi oktatásban dolgozókon akarja megspórolni az oktatási rendszert sújtó forráshiányt. Legalábbis ez a kép alakul ki a történések felgöngyölítése után. A tanítónők elégedetlenkednek, módosítani kellene a miniszteri rendeletet.

Nagy port kavart az erdélyi magyar közösség körében az a tanügyminisztériumi rendelet, mely elvette a kisebbségi oktatásban tevékenykedő tanítóktól a román nyelv oktatásának a jogát, és átadta azt a román szaktanároknak. Csakhogy az senkinek nem tűnt fel, hogy nem sokkal ezelőtt a minisztérium kiadott egy másik rendeletet, amelyben már eleve lehetetlenné tették azt, hogy a kisebbségi oktatásban tevékenykedő tanítók megkapják a román órák után járó pénzt. Az ügy részleteiről Kéry Hajnal Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettest kérdeztük, aki elmondta, hogy júliusban fogadták el a 4165. számú tanügyminisztériumi rendeletet, mely a tanárok pluszóráinak kifizetési módszertanát tartalmazza, de ez csak augusztusban került be a Hivatalos Közlönybe, amikor már a román órák elvételétől volt hangos a közbeszéd. Ez utóbbi ügy gyakorlatilag elterelte a figyelmet a 4165. számú rendeletről, melynek 3. cikkelye (7. bekezdés) kimondja: a kisebbségi oktatásban tevékenykedő tanítóknak a pluszórákat csak abban az esetben fizetik ki, ha az osztályban általuk megtartott óraszám átlépi a román tagozat kerettantervének az óraszámát. Csakhogy, mint arra Kéry Hajnal felhívta a figyelmet, a kerettanterv tartalmazza azokat az órákat is, amiket a tanítónő oktat, és azokat az órákat is, amiket a tornatanár, az angoltanár és a vallástanár tanít. Vagyis a rendelet a kisebbségi oktatásban tevékenykedő tanító óraszámát összeméri mindazzal, amit a román tagozaton összesen tanítanak a tanítók és a három tanár, így nyilván nem lépi át a kisebbségben oktató tanítók óraszáma a román tagozatos kerettanterv heti óraszámát. „Ennek így semmi logikája nincs, mert két különböző dolgot hasonlítunk össze” – fogalmazott Kéry Hajnal. Kérdésünkre válaszolva a főtanfelügyelő-helyettes azt mondta, hogy az említett cikkely ugyan egy szót sem szól arról, hogy mely tantárgyakra vonatkozhat ez a korlátozás, de mivel a román és a kisebbségi tagozaton oktató tanítónők munkája között csak az az egyetlen eltérés, hogy utóbbiak az anyanyelv, a matematika stb. oktatása mellett a román nyelvet is tanítják, így egyértelmű, hogy ez utóbbi órák kifizetéséről, vagy ki nem fizetéséről van szó.

Sakk-matt

A minisztérium gondoskodott arról, hogy a kisebbségi oktatók sehogy se tudjanak hozzájutni a megdolgozott pénzükhöz. Az elemi iskolában heti három, negyedikben heti négy órát szentelnek a román nyelvnek mind a román, mind a magyar tagozaton. A román tagozaton a tanítónőknek van heti 15–16 órája, magyar tagozaton 19–20 a heti óraszám. Kéry Hajnal elmondta, hogy a román tagozatos tanítóknak kötelező a húsz óráig fennmaradó heti négy órán pluszfoglalkozásokat kitalálni a gyerekeknek, ami lehet színházlátogatás, felkészítők tartása, versenyeken való szereplés stb. A magyar tagozaton ezekre a tevékenységekre marad heti egy óra (negyedikben egy óra sem). Mindazonáltal hiába vállalna bárki plusztevékenységeket, mert mindazt, ami meghaladja a heti húsz órát, azt a minisztérium nem fizeti ki. Először ugyanis a tanórákkal töltött óraszámokat számolják el, és csak utána a plusztevékenységeket, tehát a magyar tagozatos tanító hiába is vállalna plusztevékenységeket azért, hogy heti óraszáma meghaladja a román tagozatos diákok kerettantervét, ezért nem kap semmilyen juttatást. Így a kisebbségi oktatásban tevékenykedő tanító nemcsak a román órákért, de a plusztevékenységekért nem kap pénzt. Kéry Hajnal jelezte, hogy a tanítónők elégedetlenkednek, véleménye szerint módosítani kellene a miniszteri rendeletet.

Méltánytalan

Az egyik ilyen elégedetlenkedő tanítónő Balajti Annamária, a nagyváradi Dimitrie Cantemir Iskola tanítónője, aki méltánytalannak tartja azt, hogy az egy, két, esetenként három diplomával rendelkező tanítók óraszámát elemi osztályos diákok óraszámával vetik össze. „Nekem, mint tanítónak csak egy másik tanítóval tudják az óraszámomat összehasonlítani, nem egy diáknak az óraszámával. Ez így logikus” – érvelt a tanítónő, aki a minisztérium eljárását is módfelett aggályosnak tartja. Hiszen, mint elmondta, a tanítónőket csak a múlt hét végén tájékoztatták egy tanfelügyelőségi értesítő után arról, hogy egyáltalán létezik ez a 4165. számú rendelet. Arra a kérdésünkre, hogy szerinte érdektelenség, tudatlanság vagy szándékos akció volt-e a minisztérium eljárása, Balajti Annamária így válaszolt: „Nem tudom, de sajnos feltételezhető az utóbbi. A jóhiszemű ember azt mondja, hogy emberi butaság, emberi mulasztás volt, de az is lehet, hogy ez egy ravasz tervnek volt a része, ami mintha megágyazott volna az augusztus végi rendeletnek”. (Ami arra vonatkozott, hogy a román órákat elveszik a kisebbségi oktatásban tevékenykedő tanítóktól – szerk. megj.)

Balajti Annamária emlékeztetett arra, hogy mielőtt lemondott volna tisztségéről, Valentin Popa tanügyminiszter aláírt egy harmadik rendeletet is, amelyben négyezer tanügyi kádert – ebbe beletartozik a kiegészítő személyzet is – bocsátanak el, mert nincs pénz a fizetésükre. „Ez egy hármas támadás volt. Akármit csináltunk, sehogy sem tudtuk magunkat győztesként érezni a végén. Egy jócskán ürömmel vegyült öröm volt tehát, amikor visszakaptuk a román órákat” – fogalmazott a tanítónő. Végezetül elmondta, hogy ő ugyanúgy fogja ezután is oktatni a gyerekeknek a románt, mint tette azt 1991 és 2011 között, amikor szintén semmiféle juttatást nem fizettek a magyar tanítóknak a román nyelv oktatásáért. Mint mondta, a minisztérium döntése „felháborít, de nem befolyásol abban, hogy továbbra is végezzem a munkámat”.

Pap István