Nagyváradi magyar színjátszás: 220 év 33 fontos napja

A nagyváradi magyar színjátszás 220 éves évfordulója alkalmából szervezett ünnepi programsorozaton belül, az elmúlt szombaton a színház páholyelőcsarnokában Nagy Béla színháztörténésszel beszélgettek kiadás előtt álló könyvéről.

A 33 levél egy megtépázott babérkoszorúból címet viselő kiadvány a nagyváradi magyar színjátszás 33 fontos, színháztörténeti jelentőségű napját veszi egy csokorba, dokumentumokkal kísérve azokat, és az esemény előzményét, illetve annak következményét is megvilágítva. Az „elő-könyvbemutatón” – amit később egy ünnepélyes könyvbemutató követ – a szerzővel Novák Eszter művészeti vezető és Biró Árpád Levente kommunikációs felelős beszélgetett. Az egy hónap múlva megjelenő könyv azt az öt monográfiát követi, amelyek eddig „vidéki” színház esetében egyedülálló módon jelentek meg, a szerző ugyanakkor szerényen megjegyezte: nem tartja monográfiának művét. A 220 éves nagyváradi magyar színjátszás fontos napjait kiemelő kiadvány ennek ellenére dokumentumokat tartalmaz, lábjegyzetekben forrásokra hivatkozik, a terjedelmét tekintve pedig a jobb olvashatóság céljából két kötetben fog megjelenni. A szerző elmondása szerint a váradi magyar színjátszás színháztörténeti epizódjait jegyzetek, riportok, esszészerű írások formájában dolgozta fel, másrészt olyan szövegek is bekerültek, amelyek a Bihari Napló cikksorozatában (Levéltöredékek egy babérkoszorúból) már megjelentek, ezeket bővítette. A címben szereplő „megtépázott” jelző arra utal, hogy a váradi magyar színjátszás története nem csupa diadalmenet, vidám és tragikus napok egyaránt jellemzik, így a beszélgetésen szó volt színházi anekdotákról, elmaradt gázsikról, a pályáját Nagyváradon kezdő Gózon Gyuláról, az ugyanitt játszó Kabos Gyuláról.

„A színház mártírjai”

Felmerült az 1934-es Az ember tragédiája előadásának esete is, amikor a két felvonásában két különböző Ádámot lehetett látni, az ok pedig az anyagiakra vezethető vissza. Mivel a kutatás természetes velejárója az is, hogy olyan anyagokra is bukkan a kutató, amire nem is számít, nemcsak színháztörténeti anyagok kerültek be a kiadványba. Ilyen Sándorffi József (1767–1824) orvos, civilben költő, a váradi színjátszás mecénásának négy, eddig ismeretlen verse is.

A beszélgetés során szó esett a kényszermunkára vitt Halasi Gyula színművészről, Kelemen István, Bölöni Sándor egykori irodalmi titkárokról is, akik valamiképpen a színház mártírjainak is tekinthetőek - jegyezte meg a színháztörténész.

János Piroska