Az új világrend és a migráció

Augusztus 2-án, csütörtökön 18 órától szokásos havi találkozójukat tartották a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének tagjai. Miklós Mihály ny. történelemtanár tartott előadást.

Pásztai Ottó egyesületi elnök köszöntötte a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumban megjelent érdeklődőket, kiemelten az augusztusban név- vagy születésnapjukat ünneplőket, majd Szebeni Lajos alelnök olvasott fel egy-egy Kányádi Sándor- és Mécs László-költeményt.

A továbbiakban Miklós Mihály történelemtanár tartott előadást egy aktuális témáról, Az új világrend és a migráció címmel. Megjegyezte: ez egy gazdag bibliográfiával rendelkező, igen komplex jelenség, ezért expozéjában saját olvasmányélményeire hagyatkozik, pontosabban öt könyvre, éspedig Francis Fukayama A történelem vége és az utolsó ember, Samuel S. Huntington A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása, Vaslav Klaus Népvándorlás, Douglas Murray Európa furcsa halála és Szabó A. Ferenc A nemzetközi migráció és korunk biztonságpolitikai kihívásai című köteteire, illetve a felsorolt szerzők gondolatait, meglátásait foglalja össze, vagyis ami elhangzik, azokat ők jelentették ki.

Migráció a történelem folyamán mindig is létezett, de ilyen szervezett formában, és rövid idő alatt zajló, mint amilyen napjainkban végbemegy, előzmény nélküli, mint ahogyan az is, hogy ekkor üzletet jelentsen valakiknek, lásd embercsempészek. Megrázó és mindenkit érintő jelenség, melyet eltérő gazdasági és politikai fejlődés idéz elő. Nem is olyan távoli történelmi előzménye, hogy kutatások szerint 1821-1920 között körülbelül 55 millió ember emigrált a tengeren túlra, és a 16-20. század között a Nyugat felemelkedésének legfontosabb dimenziójának a népességexport számított.

Azért van remény

A nemzetközi migráció ugyanakkor sajátos folyamat abból a szempontból, hogy önmagát gerjeszti. Az utóbb évtizedekben azonban bebizonyosodott, hogy a migránsok többsége képtelenek beilleszkedni, ezért is nőtt a bevándorlóellenes pártok népszerűsége, erősödik a (szélső)jobboldal mindenütt, és van leáldozóban a baloldaliak és a liberálisok csillaga, akik képtelen megfelelő választ adni erre a problémára. Ugyanakkor az elit réteg felelőtlensége, a politikailag túl korrekt beszédmód is hibáztatható a kialakult helyzetért, kudarcos kísérleteknek bizonyultak az úgynevezett demokráciaexportok, mivel a remélt eredmény helyett inkább destabilizálták azokat az országokat, régiókat, ahol a nyugati beavatkozás megtörtént. Naivnak bizonyultak azok az elképzelések is, miszerint a hagyományos európai értékek, a keresztény-zsidó kultúra hatással lesznek a bevándorlókra és integrálódnak az új környezetükbe, sőt, a tendenciák azt mutatják, hogy inkább eszkalálodik a feszültség, mivel ők akarják iszlamizálni a befogadóikat, akár erőszakos cselekmények árán is.

A pesszimista jövőképet felmutató végkicsengés dacára azért pozitív hangnemben folytatódott a találkozó, ugyanis a jelenlevők egyetértettek abban, hogy amikor kezd nagyon eldurvulni a helyzet, a történelem ura, vagyis Isten mindig közbeavatkozik, és az emberiség sorsa jobb irányt vesz.

Ciucur Losonczi Antonius