Ellehetetlenülnek a kiskereskedők a belvárosban

Az önkormányzat a turizmust ösztönző szempontok alapján akarja radikálisan átalakítani Nagyvárad történelmi belvárosát, ez az átalakítás azonban veszélyezteti az ottani kiskereskedők megélhetését. A szabályzatról előzetesen nem is konzultáltak az érintettekkel.

Június 1-től a vendéglátóipari egységeken kívül más típusú szolgáltató és kereskedelmi egységekre is érvényes a nagyváradi helyi tanács által tavaly szeptemberben elfogadott szabályzat, amely kimondja, hogy a nyári időszakban az üzleteknek a Fő utca korzóján, a Zöldfa (Alecsandri), a Kossuth (Independentei), a Madách Imre és a Patrioților utcákon, valamint a Szent László és a Bémer téren naponta minimum 10–21 órák között kell nyitva tartaniuk. Ez a határozat egy nagyszabású átalakítási stratégiába illeszkedik, amelynek része az is, hogy 2019 januárjától megtiltják azt, hogy a belvárosban használtruha-üzletek, kaszinók és szerencsejáték-barlangok, valamint bizományi boltok működjenek, továbbá ötven százalakos többletadóval sújtják azokat, akik zárva tartják a belvárosban a földszinti, kereskedelmi tevékenységre alkalmas helyiségeiket.

Méltatlankodás

Az általunk megkérdezett kereskedők, üzletvezetők fel vannak háborodva a hatályba lépett szabályzat miatt, már csak azért is, mert az önkormányzat anélkül hozta meg ezt a döntését, hogy előzőleg konzultált volna az érintettekkel. Ilie Bolojan polgármester megítélése szerint a kereskedőknek csak egy kis plusz erőfeszítést kell tenniük azért, hogy eleget tegyenek a szabályzatban foglaltaknak, ezzel szemben a kereskedők azt mondják, hogy fölösleges idő- és pénzveszteséget generál számukra ez a szabályzat, hiszen naponta legalább tizenegy órán át kell nyitva tartaniuk, méghozzá hétvégén is. „Teljes állásban két embert kell felvenni, ami ezer eurós költség, és ki garantálja nekem, hogy szombaton vagy vasárnap annyit árulok, ami meghaladja ezt az ezer eurót? Mert ha csak ezer eurót árulok, azzal csak a polgármesternek tettem jót” – mondja Vezsenyi Zita, egy használtruha üzlet vezetője, majd felteszi a kérdést: „Miért nem hagyják azt, hogy a piacgazdaság végezze a dolgát, és a piac döntse el, hogy mire van szükség a Fő utcán?” Kádár János, egy Fő utcai dohánybolt tulajdonosa kifejtette: este hat óra után senki nem tér már be az üzletébe, ezért veszteséges a hattól kilenc óráig tartó három órára fizetni az alkalmazott órabérét. Szerinte a belvárosi kereskedelem a parkolóhelyek hiánya miatt gyenge. „Aki autóval van, az kétszer kering a városban, és amikor látja, hogy nem tud parkolni, elmegy a bevásárlóközpontokba, és többe soha nem jön a Fő utcára” – mondja.

Vasárnap az Úr napja

A Szent Anna templom melletti ékszerészetet üzemeltető két hölgyet is nehéz helyzet elé állította a kötelező órarend. „Valahogy alkalmazkodunk a szabályzathoz, mert nem tudnánk kifizetni a bírságokat, de legalább annyit elvárnék, hogy hat hónap múlva jöjjön a polgármesteri hivatal és mérje fel, milyen pozitív, és milyen negatív hozadékai voltak ennek az intézkedésnek. De valószínűleg az az érdek, hogy az emberek menjenek el innen, és itt maradjanak a helyiségek, amiket aztán azoknak adjanak, akiknek akarnak” – mondja az egyik, neve elhallgatását kérő hölgy, majd hozzáteszi: „negyvenöt éve dolgozok ebben a szakmában, de sosem gondoltam volna, hogy ilyen körülmények között fogok nyugdíjba vonulni. Én templomba járó ember vagyok, vasárnaponként az Urat szolgálom, nem vagyok hajlandó vasárnap bemenni dolgozni, hogy a polgármestert szolgáljam”. Törő Lajos, egy Fő utcai ruha-márkabolt és outlet vezetője is méltatlankodott: „miért szabja meg más azt, hogy én mennyit dolgozzak? Itt öt órakor már nincs vásárlóerő, ezért abszurdnak tartom ezt az egészet” – fogalmazott. Egy Fő utcai utazási iroda munkatársa elmondta: „én húsz éve dolgozok ebben a szakmában, de olyat még nem láttam, hogy valaki szombaton vagy vasárnap intézzen magának nyaralást.” Hozzátette, hogy az új órarend miatt szombaton és vasárnap is dolgozniuk kell az embereknek, amikor nincs ügyfelük, de a Munka Törvénykönyve előírja a heti szabadnapot, tehát a hétvégén dolgozóknak hétfőn vagy kedden szabadnapot kell adni, vagyis akkor, amikor viszont van munka.

Értelmetlen

Vehemensen kritizálja az új rendszert Papp Zsolt, egy ismert váradi szuvenírbolt-hálózat tulajdonosa, aki elárulta, hogy nem fogja alkalmazni az új órarendet. „Húsz éve vagyunk a Fő utcán, már többször kipróbáltuk a vasárnapi és nyáron este kilencig való nyitva tartást, de ez nem működik Nagyváradon. Mindenki nyitva lenne akár kilenc óráig is, ha ez megérné, csakhogy a sétálóutca évről évre egyre gyengébb a vásárlóerő szempontjából, nincs már meg az a váradi réteg, amelyik sétál a a Fő utcán, mert a váradi vásárlók átszoktak a bevásárlóközpontokba, turistákra pedig nem számíthatunk este hét és kilenc óra között, mert ők ilyenkor a vendéglátóipari egységekben vannak” – magyarázza. Ezt követően kifejtette: „A Fő utcán akkor fog nőni a vásárlóerő, ha ismert márkájú üzletekkel fog benépesülni, de a jobb színvonalú márka nem román cég lesz” – mondja, majd hozzáteszi, „a nagy márkákat csak a nagy üzlethelyiségek érdeklik, viszont a Fő utcán a helyiségek zöme kicsi, amelyek mindig is a helyi kereskedőké voltak, ezekbe a helyiségekbe nem fognak jönni nagy márkák. Tehát ezzel a határozattal a polgármesteri hivatal csak azt éri el, hogy megöli a helyi kereskedőket.”

Váltsanak profilt

Ilie Bolojan azzal intézi el a kereskedők aggodalmát, hogy ha nem kifizetődő számukra üzletük működtetése a megváltozott körülmények között, akkor váltsanak profilt. Ez csak még jobban feldühíti a kereskedőket. Papp Zsolt szerint a Körös áruház és a Fekete Sas palota között mintegy háromszáz üzlet van, a vendéglátóipari egységeket és a gyorsétkezdéket leszámítva ezen üzletek közül tíz olyan sincs, amelyiknek megérné este hat óra után nyitva tartani, de az ott működő összes vendéglátóipari egységre sincs elegendő fogyasztó. „Ezért problémás a profilváltás. Vagy mit szeretne a polgármester: hogy Nagyváradon legyen az egy főre jutó legtöbb kávézó a világon? Meg különben is, miért kellene egy sétálóutca csak kávézókból és vendéglőkből álljon?” – teszi fel a kérdést. Kádár János keményebben fogalmaz: „A polgármester és a tanács él a mi pénzünkből, nem mi élünk az ő pénzükből. Nem a polgármester fogja nekem megmondani, hogy mivel foglalkozzak! Váltson ő profilt, menjen utcaseprőnek! Neki világéletében nem volt kereskedelmi cége, hanem mindig az adófizetők pénzéből élt, ezért köszönje meg a Jóistennek, hogy polgármester lehetett egy ilyen városban, mint Nagyvárad! ”

Jogi helyzet

Delorean Gyula, Bihar megye alprefektusa lapunknak elmondta, hogy hozzá is sokan fordultak ebben az ügyben, de mint mondta, a kormánybiztosi hivatal nem támadhatja meg a vonatkozó helyi tanácsi határozatot, mert elméletileg nem jogtalan az, ahogy a polgármesteri hivatal eljár. „De hogy mennyire célszerű ez a szabályzat, az már egy egészen más kérdés” – teszi hozzá. Egyébként érdeklődésünkre a nagyváradi polgármesteri hivataltól azt a tájékoztatást kaptuk, hogy június 5-ig negyvenhat észrevétel érkezett az önkormányzathoz a szabályzattal kapcsolatban. Az általunk megkérdezett kereskedők többsége azt mondta, hogy amennyiben számukra nem kielégítő választ kapnak a megkeresésükre, bírósághoz fordulnak.

Pap István