Egykori borzalmak helyszínein

Nagyváradi zsidó írók és művészek címmel városi körút zajlott hétfőn, melynek során a holokauszt váradi áldozataira emlékeztek a jelenlévők, az adott személyekhez kapcsolódó helyszíneken.

Az Uma Ed Romania és a nagyváradi Tikvah egyesület által szervezett emlékező körút a május 23. és 31. közötti, több városban zajló, Az emlékezet jövője című programsorozatnak a részeként zajlott. Szervezők és résztvevők a Rhédey-kertben, Heyman Éva szobránál találkoztak, ahol Olga Ștefan, az Uma Ed egyesület képviselője köszöntötte az egybegyűlteket, majd Livia Cherecheș, a Tikvah Egyesület képviselője szólt arról, hogy a Rhédey-kert helyén lévő ipari vasútvonalról deportálták, embertelen körülmények között, marhavagonokba zárva a zsidókat. Említést tett a törvényekről, melyek egyre több joguktól fosztották meg a zsidókat, s arról, hogy Nagyvárad fontos célpontnak számított, hiszen közel harmincezer zsidó nemzetiségű lakos élt itt. 27–28 ezerre tehető az innen deportáltak száma, a legtöbben Auschwitzba kerültek és gázkamrákban végezték, nagyon kevesen tértek vissza.

Kínzások

Livia Cherecheș azt is megemlítette: a gettókat, valamint a deportálások menetét csendőrök és Magyarország egyéb területeiről ide került személyek felügyelték, Nagyvárad akkori polgármestere, Soós István lemondott, akárcsak az akkori rendőrfőnök. A későbbiekben szó esett Heyman Éváról is, aki tizenhárom éves korában halt meg, Auschwitzban, s akinek a gettóról és a deportálásról szóló naplóját édesanyja nyomtatta ki.

A következő állomáshely az egykori váradi gettó volt, a volt Blaha Lujza, jelenleg Ion Buzoianu utca, ahol a jelenlévők Salamon Juliska gettóból írt leveleiből hallhattak részleteket Katia Pascariu, az Állami Zsidó Színház művészének tolmácsolásában. Az egykori Dreher sörgyár épületénél a mintegy harminc emlékezőből álló csoport az épületben zajló kínzásokról halhatott részleteket. Mint megtudtuk, itt a gazdag, vagy gazdagnak tartott zsidó családok tagjait, felnőtteket és gyerekeket igyekeztek kínzásokkal rávenni arra, hogy mondják el, hol rejtik még megmaradt vagyonaikat. Többek között Kahan Salamonnénak a kínzásokról szóló tanúvallomásából, valamint Heyman Éva naplójából hangzottak részletek, továbbá szó esett Heyman Éva családjáról: nagyapjáról, édesanyjáról, mostohaapjáról, a gettóbeli borzalmakról. Mindannyian tragikus körülmények között haltak meg, édesanyja ugyan túlélte a deportálást, de lányának a halálát nem tudta feldolgozni, s kevéssel azt követően, hogy a naplóját megkapta, öngyilkos lett.

Nevek

A későbbiek során a jelenlévők a Crinului utcai egykori járványkórháznál, illetve a haszid zsinagóga épületénél álltak meg, ahol Zsolt Béla, Heyman Éva mostohaapja 9 bőrönd című írásából hangzottak el részletek, ezt követően pedig a bábszínháznál találkoztak a résztvevők, ahol Rodica Indig Fux Pálról olvasott fel részleteket; szintén a Sas-passzázsnál a többi, nagyváradi zsidó művészről is hallhattak a jelenlévők – például Tibor Ernőről, Leon Alexről, Baráth Móricról, de megemlítették Adorján Emil, a Sas-palota épületegyüttes megrendelőjének nevét, s szó esett Jakab Dezső építészről is. Amint Livia Cherecheș elmondta, az egykori szalontai zsinagóga előtti, Fux Pál által tervezett holokauszt-emlékművet a terület jelenlegi tulajdonosa el akarja költöztetni. A későbbiek során szó esett Grünbaum Ernő festőről, valamint Otto Honig költőről is.

Holnaposok

A találkozó utolsó állomáshelye a Holnaposok-szoborcsoport volt, ahol Livia Cherecheș Antal Sándor szerkesztőről szólt, a zsidó származású háttéremberről, akiről soha nem tesznek említést, pedig ő volt a nyolcadik a Holnaposok közül. Említést tett továbbá Miklós Jutkáról, Emőd Tamásról és Balázs Béláról is. Mint megtudtuk, az elhangzott szövegek, versek, levélrészletek a thefutureofmemory.ro honlapon is megtalálhatók, egy részük Olga Ştefan kutatási munkája során került meg.

Neumann Andrea