„Bölcs az, aki megragadja az időt”

Ünnepeink fontosságáról is szó esett a Varadinum rendezvénysorozat keretében megszervezett szerda délutáni istentiszteleten, a Nagyvárad-Bihari Unitárius Egyházközség épületében. Az ünnepség népdalokkal, majd az unitarizmus kialakulásáról szóló előadással folytatódott.A szószéki szolgálatot Jobbágy Mária Júlia, a Kolozsvár-Belváros unitárius templom segédlelkésze végezte. Az istentisztelet imával kezdődött, melynek során erre az ünnepi időszakra erőt, bölcs belátást és időt kért Istentől, „hogy nekiindulhassunk megerősíteni közösségünk építményét, s bátorsággal vágjunk neki az utcáknak, a találkozásoknak, okosan, szépen, mindezt a Te dicsőségedre használjuk“.

Megszabott idő

A prédikáció során Petőfi Sándor ismert verse kapcsán arra tért ki: hajlamosak vagyunk Pató Pál úrhoz hasonlóan mindent elintézni azzal, hogy „ej, ráérünk arra még”. Azt gondoljuk, mindig mindenre van még időnk, eljutni a bennünket érdeklő rendezvényekre – kiállításokra, színielőadásokra – vagy találkozni a számunkra kedves emberekkel, azonban sokszor azon vesszük észre magunkat, hogy ismét kifutottunk az időből. A bölcsességet ördöngős dolognak nézzük, s azt gondoljuk, hogy az értelmet az oklevelekkel együtt osztják, de Isten üzenete az, hogy nem ilyen bonyolult az emberi élet. Amint a Prédikátor könyvében áll, mindennek megszabott ideje van, s a bölcsesség első sorban annak a képessége, hogy rájöjjünk, mikor minek van itt az ideje. Az a bölcs, aki ezt fel tudja ismerni, s aki ezt az időt értelemmel tudja megtölteni; aki az alkalmas időt megragadva önmagát ebbe a jelenbe beleültetve értelmet ad a mindenkori mostnak, s ezt a hasznot önmaga és mások felé irányítja. A bölcs, értelmes ember Pató Pál úr ellentéte, ő soha nem ér rá és soha nem halogat, nem rest hogy a jót cselekedje, a mában él és a körülötte lévő dolgokból építi a holnapot – hangzott el.

Felbecsülhetetlen

Az ünnep egy megismételhetetlen alkalom, s most rengeteg dolgunk van, hiszen ez a néhány nap egyedi és megismételhetetlen, s ez mind értünk van. A programok alatti találkozásoknak, az előadások utáni, a kiállítások alatti beszélgetéseknek, a baráti koccintásoknak, örömteli viszontlátásoknak felbecsülhetetlen az értékük, de ehhez mi kellünk, most van itt az ideje megmutatni: nincs igazuk azoknak, akik azt mondják, hogy elfogyunk, kevesen vagyunk, halkak vagyunk. Itt az ideje megragadni az alkalmas időt és együtt ünnepelni, megmutatva, hogy itt Váradon, 2018-ben nem kevés a magyar, s nem halk a közösség. Legyenek az ünnepnapjaink értékkel telítettek, boldogak, mert megragadtuk az időt – adjon ehhez a Jóisten szeretetet és békességet.

Az ünnepség zenével folytatódott: Brugós Anikó és Szilágyi Ágnes Dr. Kerekes Károly gyűjteményéből származó egyházi népdal-zsoltárokat, valamint moldvai és kalotaszegi népdalokat adott elő, a zenei kíséretet Réthi Brigitta biztosította, harmóniumon.

Szellemi csaták

Ezt követően Molnár Lehel, a Magyar Unitárius Egyház Kolozsvári Gyűjtőlevéltárának munkatársa tartott átfogó előadást az erdélyi unitarianizmus kialakulásáról, a Magyar Unitárius Egyház megalakulásának 450. évfordulója alkalmából. Mint elhangzott, az erdélyi reformáció legradikálisabb ága, az unitarizmus is évtizedek nehéz és küzdelmes szellemi csatái alatt, a Biblia állandó tanulmányozásának az eredményeképpen fejlődött ki, központja Kolozsvár volt. Szó esett a magyarországi és erdélyi reformáció különböző mozgalmairól és irányzatairól, ezek vezéralakjairól, a hitvitákról, s az 1568-as tordai országgyűlés által megfogalmazott elvről, miszerint „Mindenkinek szabad azt a vallást és hitet követni, a melyik tetszik”.

Végül dr. Ellenes Jakabffy Zoltán egyházi gondnok, programfelelős köszöntötte az egybegyűlteket, majd az egyházközség nevében virágot adott át a népdalok előadóinak, valamint Jobbágy Mária Júlia segédlelkésznek.

Belső béke

Amint a történelmi előadás során elhangzott, a tordai országgyűlésen megfogalmazott alaptétel „hozzájárult ahhoz, hogy Erdély sokfelekezetű ország lett és ugyanakkor az a hely, ahol a felekezeti viták nem fajultak vallásháborúkká, sőt, a Nyugatról jövő radikális nézeteket vallók is otthonra találtak. (…) A tordai ediktum megteremtette a keleti és nyugati birodalmak harapófogójában szorongatott Erdély belső békéjét és vallási nyugalmát egy olyan korszakban, amikor Európa nyugati felében a hitviták és vallásháborúk lezárásáig még hosszú éveket kellett várni”.

Neumann Andrea