Az unitáriusoknál folytatódott az idei imakilenced

Kedd este a Nagyvárad-Bihari Unitárius Egyházközség templomában folytatódott az „Uram, a jobbod kitűnik erejével” (Kiv 15,6) mottójú ökumenikus imakilenced a Krisztus-hívők egységéért.

A megjelenteket köszöntő Molnár Imola unitárius lelkésznő arra hívta fel a figyelmet: a Magyar Unitárius Egyház az idei évben, pontosabban most januárban ünnepli fennállásának 450. évfordulóját, amit a tordai országgyűlés óta számolnak. Erre 1568. január 6-13. között került sor, és ezen a világon valóban elsőként fogadtak el, fogalmaztak meg, és léptettek érvénybe törvényt a vallási és lelkiismereti szabadságról. Azok az értékek, melyekről szó van ebben az ediktumban, az elmúlt négy és fél évszázadban semmit se veszítettek sem fontosságukból, sem pedig igazságukból, mert nyitottságra, türelemre, békére, elfogadásra, szeretetre és imádságra 2018-ban éppúgy szükség van mint ahogyan 1568-ban szükség volt egy olyan történelmi korban, mikor Európa a vallási türelmetlenségtől és az égő máglyáktól szenvedett.

Dr. Kovács F. Zsolt atya, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség irodaigazgatója Böcskei László megyés püspök üdvözletét adta át, majd egy kedves kis személyes történetet idézett fel, mely arról szólt, hogy gyulafehérvári teológiai évei dr. Jakubinyi György mostani érsek a héber nyelv tanításakor azzal biztatta őket, kezdő fiatalokat: higgyék el, már tudnak héberül, csak még nem tudják, hogy tudnak, arra utalva ezzel, hogy az ámen vagy az alleluja is héber szavak. Az ökumenikus imahétre ezt lefordítva, átértelmezve tulajdonképpen azt jelenti: bennünket, keresztényeket valójában sokkal több köt össze, mint amiről egyáltalán feltételezzük, vagy tudatosítjuk magunkban. Sokszor elmegyünk egymás mellett, csak a határok, az elválasztottság, a különbségek maradnak meg emlékeinkben, holott sokkal több az, ami összeköt bennünket, mint ami elválaszt. Ezért az összetartó erőre, erre a közös kincsre kellene inkább fókuszálnunk, valahogy erre az összkeresztényi újrakezdésre, a szolidaritás erejére kéne újra és újra ráébrednünk- hangsúlyozta.

Felszólalók

Kövendi István nagyvárad-rogériuszi református lelkipásztor a közös nyelv eszközéből, melyet mindenhol és mindenki ért, vagyis a Szentírásból olvasott fel Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írott első levele 12. fejezetének 12. igeversétől kezdődően, melynek kapcsán három gondolatot emelt ki: fontosak vagyunk mindannyian, szükségünk van egymásra és összhangban kell legyünk egymással.

A nagyváradi Messiás-hívő Zsidó Hitközség képviseletében jelen levő Nagy Dávid shaliach a hamis messiásról és arról beszélt, hogy a mi Istenünk nem azonos egyetlen más Istennel sem, hiszen ő az egyetlen, aki a Fiát értünk áldozta fel, ezért tudatosítanunk kell, hogy kit imádunk, és miért.

Mátyás Attila evangélikus-lutheránus lelkipásztor üzenetét Molnár Imolaolvasta fel, illetve felszólalt Mihai Vătămănelu görögkatolikus vikárius, ferences szerzetes, Dumitru Megheşan ortodox pap és Laurenţiu Păşcuţi pünkösdista lelkész is.

Szilágyi Ágnes két református dicséretet énekelt, az ünneplők pedig a tordai határozat egy-egy részletét kapták meg ajándékgondolat gyanánt. Az idei gyűjtés a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium néhány anyagilag hátrányos helyzetű diákja javára folyt.

Ciucur Losonczi Antonius