Mennyit ér egy gyermek élete?

Természetesen az emberi élet nem mérhető pénzzel! És egy ilyen kérdésen fel is lehetne háborodni. Sajnos a mai anyagi világunkban mindent szokás mérni, olyan értékeket is, amit korábban nem. Az értékmérő más a társadalom és más az egyén számára. Az uniós országokban a demográfiai probléma egyre húsbavágóbb. Kevés születendő gyermek, elöregedő társadalom komoly pénzügyi kérdéssé válik. A társadalom képes-e finanszírozni ezt a változást? Már ma is komoly munkaerőhiánnyal küzdenek az országok, amit a technikai újítások sem képesek kompenzálni. A fiatalok későn házasodnak és nem vagy csak kevés gyermeket vállalnak. A gyermeket vállaló párok pedig néha szembesülnek egy számukra ismeretlen veszéllyel a méhen belüli halálozással (a „stillbirth”-hel).

A halva születés (“stillbirth”) definíciójában vannak ugyan eltérések a nemzetközi szülészeti gyakorlatban, abban azonban mindenki egyetért, hogy az így elvesztett magzatok már életképesek lettek volna. Az Amerikai Egyesült Államokban 2006-2008 között 500 szülés 512 (ikerszülések miatt magasabb ez a szám) halvaszületett újszülöttjére kiterjedő vizsgálat során 60,9 %-ban találták meg a valószínű, 76,2 %-ban pedig a lehetséges okát a méhen belüli elhalásoknak. A szülés alatti komplikációkat is figyelembe vevő vizsgálat során a leggyakoribb magzati elhalási okok a következők voltak: az idő előtti lepényleválás és egyéb lepényi rendellenességek, fel nem ismert fejlődési rendellenességek, anyai vagy magzati fertőzések, köldökzsinór komplikációk, anyai magas vérnyomás illetve más kóros anyai állapotok.

Egy hasonló kutatás a magzati elhalások és a terhességi kor összefüggéseit kutatta. Azt állapították meg, hogy eltérő okokból történhet meg a tragédia.

A terhesség 28. hetét követően az elhalások oka a legtöbb esetben ismeretlen maradt az újszülött boncolását követően is, de gyakori volt a méhen belüli sorvadás vagy részleges lepényleválás. Azonban fontos kiemelni, hogy az elhalások oka az esetek 25-60 %-ban soha nem deríthető ki.

A WHO adatai alapján, napjainkban már a szülés körüli magzati-újszülött halálozás nagyobb részét a méhen belüli elhalások teszik ki. Különösen igaz ez a fejlett egészségügyi ellátással rendelkező európai országokra.

A trendváltozás a fejlett országokban az ezredfordulón következett be. Az elmúlt évtizedben a koraszülött ellátás általános javulása (pl. perinatális intenzív centrumok) a perinatális halálozás (perinatális halálozás = szülés előtti méhen belüli halál + szülés alatti elhalás + korai újszülött halál) örvendetes és jelentős csökkenését hozta, elsősorban az újszülött (a születést követő 168 órán belüli) halálozások és a szülés közbeni halálozások számának csökkenése révén. Sajnos a méhen belüli (intrauterin) magzati halálozásokban érdemi elmozdulást egyetlen országban sem sikerült elérni. Ezért az intrauterin halálozások aránya jelentősen megnőtt a perinetális halálozáson belül. Napjainkban, a fejlett országokban a perinatális halálozások közel kétharmada intrauterin halálozást jelent. A WHO 2009-es adatai alapján közel 900 életképes magzat halt meg méhen belüli halálozással.

Ha a címben feltett kérdés keretében vizsgáljuk ezt a szomorú statisztikát, akkor a következő megállapításokat tehetjük:

A társadalom számára évente elvész egy településnyi életképes gyermek.

Minden méhen belüli magzati halálozás egy családnak tragédia.

A társadalomnak GDP-ben mérhető veszteség.

További potenciális emberéletek is elvesznek, hiszen ezek az életképes magzatok később maguk is szülők lehettek volna.

Megelőzhető-e a halvaszületés?

A halvaszületés legnagyobb veszélye abban áll, hogy az édesanya és a környezete számára nem észlelhető, ha a baba veszélyben van a méhen belül! Nem fáj az édesanyának, nincs semmilyen olyan külső elváltozás, amiből következtetni lehetne a bajra. Sőt a méhen belüli halálozás nem függ attól, hogy valaki veszélyeztetett terhes vagy sem. Teljesen kockázatmentes terhességben is előfordulhat.

Mégis mit tehetünk a méhen belüli halálozás megakadályozására?

A modern technika segítségével ma már lehetőség van arra, hogy a várandós kismama a terhessége 32. hetétől otthonában orvosi távfelügyelet mellett figyelhesse babája méhen belüli állapotát: www.salvareafatului.ro.

Ezt az eljárást már több mint 2300 kismama használta. Mindegyiküknél élve születéssel zárult le a terhesség. 8 esetben pedig a Magzatmentő program szolgáltatása mentette meg a baba életét.

(Fizetett hirdetés H890439)