Az igaz ember pedig hitből fog élni

A nagyváradi református gyülekezetek közössége ebben a jubileumi évben is megszervezte a magyar protestáns hívek közös reformációi istentiszteletét. A rogériuszi templomban október 31-én este Ötvös József marosvásárhely-vártemplomi ny. lelkipásztor, esperes prédikált.

Október 31-én, kedden este a nagyvárad-rogériuszi templomban zajlott a váradi református gyülekezetek közös istentisztelete, a Nagyváradi Református Lelkészkollégium tagjainak szervezésében.

A megjelenteket Veres-Kovács Attila lelkészkollégiumi elnök köszöntötte. Hangsúlyozta: ezen a napon a gondviselő Istent ünneplik, aki Krisztusban megváltott minket, és Szent Lelke által az anyaszentegyházban helyreállította az ige rendjét. Neves teológusok és református egyházi vezetők számtalanszor nyomatékosították: nem a szakítást ünneplik, hanem a visszatérést a tiszta forráshoz, a Krisztus evangéliumához. Amint néhány hete a kolozsvári Farkas utcai templomban az erdélyi római katolikusok főpásztora mondta: ahogy gyermekek nem örülhetnek annak, ha a szüleik elválnak, és nem ünnepelhetik azt, úgy a reformátusok sem ünneplik a szakítást. Ehelyett az református anyaszentegyház, együtt a protestáns magyar testvérekkel ebben a városban azt ünnepli, hogy az Úristen talált olyan jó eszközöket, akik által az ige rendjét helyreállította az anyaszentegyházban. Ugyanakkor az intézményt sem ünneplik, hiszen ez csak következmény, akárcsak az egyház vagy az iskola, hanem magát a reformációt ünneplik, mely személyesen, külön-külön, mindenki lelkében végbemegy. Azt az Urat ünneplik, aki mindenkiben elindította a hozzátérést, a visszatérést, ha úgy tetszik, a megtérést, azt az igét, melynek ott van a templomban a bizonyítéka, hiszen minden reformációi istentiszteleten behozzák a Bibliát, valamint Krisztus megtöretett testének és kiontott vérének jegyeit, melyeket visszaadott a reformáció és közösségivé tett.

A reformáció alapigéje

Szószéki szolgálatot Ötvös József marosvásárhelyi ny. lelkipásztor, esperes, generális direktor végzett. Isten hozzánk szóló üzenete Pál apostolnak a római gyülekezethez címzett levele I. része 17. versének második feléből hangzott el: „Az igaz ember pedig hitből fog élni”. Arra hívta fel a figyelmet: a reformáció azt jelenti, amikor az egyház azt keresi, akár az ige fordítása, vagy a zsoltárok által is, hogy az Isten szavát minél közelebb vigye az emberekhez, a többi történelem vagy külsőség. Addig marad meg tehát bárhol a világban a református egyház, amíg ez a szolgálatot próbálja a lehetőségeivel, az eszközeivel végrehajtani. Luther Márton nevét október 31-én számos helyen ismétlik, és ő volt az, aki a felolvasott igerészről kijelentette: ez a levél az Újszövetség legfontosabb része, a legtisztább evangélium, amely annyira fontos és értékes, hogy a keresztény embernek nemcsak hogy szóról-szóra, kívülről kellene tudnia, hanem naponta élnie is kéne vele, mint a lélek mindennapi kenyerével. A tiszteletes hozzátette: Pál apostol ezt a levelet valamikor 56-ban írta a Korinthus nevű városból Rómába, az akkori világ központjába, fővárosába, ahol a feljegyzések szerint akkortájt körülbelül 1 millióan éltek, és a történészek kimutatták, hogy ebből csupán 50 ezer volt zsidó, vagyis aki értette Pálnak a nyelvét, és szintén ugyanennyi tudott görögül. Az apostol tehát egy latin nyelvű kultúrába küldött egy görög nyelvű levelet, számolva azzal a kihívással, hogy eleve csak a lakosságnak körülbelül a tíz százaléka fogja megérteni ezt, tette ezt mégis annak tudatában, hogy az Úristennek a tíz százalék is fontos. A lelkész ezután több példával is alátámasztotta azt: akkor élünk, ha van igaz hitünk, mely- ahogy a heidelbergi káté 21. kérdésére adott választ is kimondja- ismeret és bizalom, illetve Csiha Kálmán néhai püspök szerint az ebből fakadó tett és cselekedet is. Felidézte: amikor 1977-ben egy alig 120 lelkes kis közösségbe került pályakezdő papként, meg volt győződve arról, hogy néhány év múlva már senki se lesz ott, mégis, 40 év után az ottani gyülekezet templom szentelést ünnepelhetett. Emellett azt, hogy a hitből épülünk bizonyítja az is, hogy 2017-ben öt új református templomot avattak Erdélyben.

Czeglédy-díjak

Ágendás beszédet Kerekes József várad-rogériuszi lelkipásztor mondott. Az Úrvacsoraosztás után sor került a Czeglédi György-díjak átadására. A presbitériumok javaslata alapján azok a személyek vagy közösségek részesülnek ezen elismerésben, akik/amelyek élen járnak köztünk az Úrnak való szolgálatban. A kitüntető cím viselésével együtt jár egy Deák Árpád képzőművész által készített plakett, mely stilizált formában egy 16. századi prédikátort ábrázol, valamint egy díszes oklevél. 2017-ban a kitüntetettek névsora a következő: Biharpüspöki -Gagyi Miklós presbiter, Csillagváros - Ardai Erzsébet presbiter, Olaszi – a Nőszövetség, Őssi - Keserű Jolán volt presbiter, Rét - Mikloviciu Ibolya presbiter, Rogériusz megosztva - Kerekes József lelkipásztor és Garnai Sándor gondnok, Szőlős - Szanter Péter presbiter, Újváros – a Nőszövetség, Velence - Nagy Lajos volt presbiter.

Az ünnepségen közreműködött a Nagyváradi Gyülekezetek Egyesített Énekkara, a Nagyváradi Ifjúsági Énekkar, a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium kórusa és a Nagyváradi Kántorok Kórusa.

[embed]]

Nagyvárad protestáns öröksége

Várad reformációja egyidős a magyarországi területek reformációjával. 1552-ben elért kisebb sikereket, de az átfogó reformáció 1556 után jöhetett létre, Czeglédi György (Várad első református lelkésze, későbbi esperes) és munkatársai által, akik az Arad megyei Pankotáról érkeztek ide. Az evangélikusok az 1812-ben épült kis templomuk helyére 1903-ban építették a ma is használatos templomot. A város már 1569-ben közvetlen kapcsolatba került az unitárius vallással, amikor e felekezet képviselői hitvitát folytattak a más irányzatú csoportokkal, mely az unitáriusok győzelmével végződött. Baptista gyülekezet 1885 óta létezik, a kb. 1500 fős közösség az 1910-ben épült templomban gyűl össze. Jelenleg Váradon kilenc református egyházközség, templom van, több mint 20 ezres lélekszámmal.

Ciucur Losonczi Antonius