A halhatatlan Háry János Váradon

A 6. Nagyváradi Nyári Színházi Fesztivál szombati előadásán Kis Pál István és Mikó István közös alkotásában a Háry vagyok, az angyalát! című obsitos történetekben elevenedik meg a nagyotmondó katona alakja. A darab főszereplője, Mikó István nyilatkozott szerkesztőségünknek.– Ön egyben társszerzője és szereplője is a műnek, hogyan párosul ez a kettő egymással?

– Mivel már nagyon régóta, több mint 30 éve játszom Svejk alakját, aki mindig kimondta az igazságot, nem számítva azzal, hogy baja származhatna belőle, ez adta az ötletet, hogy ennek a figurának van egy magyar megfelelője is, Háry János. Garay János verselte meg az ő alakját, többször vissza tér különböző művekben, például Kodály daljátékában. Az tetszett meg nekem, hogy ez egy olyan figura, akinek történeteivel végig lehet mesélni az egész magyar történelmet, alakja halhatatlan. Egy érdekes kisember, aki saját szemszögéből meséli el mindazt, ami vele történt. A darabban Háry Trohos Pál polgármesterrel (Suha Kálmán) és Tüske Lóránd nyugdíjas zenésszel (Herrer Pál) próbálja meggyőzni igazáról Deákfy Emmát (Szabó Anikó), az Igaz Szó újság folyton kételkedő munkatársát.

– Mennyire áll Önhöz közel ez a figura?

– Nagyon közel áll, ezért is kértem meg rá Kis Pál István költő barátomat, hogy írja meg. Az én ötletem volt, hogy legyen egy ilyen este, ő meg dalokat és meséket is írt hozzá. Háry alakját a 2016-ban készült Obsitos című filmben is én alakítom, ott egy szellemként jelenik meg, itt egy halhatatlan figuraként.

– Ön szerint mi az aktualitása Háry alakjának?

– Háry szerintem legfőképpen azt üzeni számunkra, hogy mindenképp kellenek azok a pillanatok, amikor mesélünk. A meséknek mindig van igazságalapjuk, a mese olyan, ami a valóságban is megtörténhet. Szükségünk van az ilyen kis közösségi találkozásokra, egy pohár borocska melletti beszélgetésekre, dalolgatásokra. Az előadás könnyed szórakozást nyújt, de természetesen vannak benne elgondolkodtató, megfontolgatható részek is.

János Piroska