Egység Fesztivál: a reformáció hatása a nőnevelésre

Szombat délután a Református Egység Fesztivál keretében zajlott nőszövetségi konferencián dr. Lukács Olga lelkipásztor, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem dékánja tartott előadást.

A reformáció hatása a nőnevelésre és az önreformáció szükségessége címmel tartott előadást dr. Lukács Olga lelkipásztor, a kolozsvári Babeş- Bolyai Tudományegyetem dékánja a vár belső udvarán felállított óriás sátorban. Arra hívta fel a figyelmet: napjainkban, ha a nők történelmi szerepe kerül szóba, olyan kérdéskörök merülnek fel, mint az emancipáció, a jogok, a női művelődés, a nő és a család viszonya, a női test, orvoslás, divat, szexualitás, szépségápolás. Ezek, ha nem is tudományos szinten, de foglalkoztatják a ma emberét is, arról pedig, hogy milyen volt a nők helyzete az elmúlt évszázadokban, olyan forrásokból szerezhetünk információkat, mint az irodalmi művek, úgynevezett életvezetési könyvek, memoárok, levelezések, oral history. Magyarországon az államalapítástól kezdve nyomon lehet követni a nőnevelés alakulását, ami a Szent István követő évszázadokban zárdák, kolostorokban valósult meg. 14-16. századi feljegyzések tanúskodnak arról, hogy a különböző udvarházaknál a felsőbb rétegekhez tartozó nők hogyan próbálták elsajátítani a lovagi kultúrát, az etikettet és az illemszabályokat.

Mint minden területen, változást e tekintetben is a reformáció hozott, mely az anyanyelv használata mellett kiemelt figyelmet szentelt az iskoláztatásnak. Arról, hogy milyen „állapotban” voltak a nők az olvasást illetően, prédikációkból értesülhetünk. Az amúgy Nagyváradon, protestáns családba született, de katolikus főpappá lett Pázmány Péter ír például arról hogy „mint kell a keresztyén leányt nevelni?”. Luther szerint Isten úgy akarná, hogy minden városban legyen egy leányiskola, ahol a kislányok legalább egy órát az evangéliummal foglalkozzanak, míg Kálvin úgy véli: az oktatás célja az egyház és az állam szükséges hasznára való nevelése a gyermeknek.

Csak olvasni

Érdekes módon Erdélyben, illetve Magyarországon az iskolákban csak olvasni tanítják a lányokat, írni nem, nehogy szerelmes leveleket írjanak. Amúgy pedig dicsérő és elmarasztaló vélemények is vannak a nőkről, Szenczi Molnár Albert 1621-ben megjelent imádságos könyvének címe: A tudós asszonyállatnak imádsága. A zsinatok ugyanakkor igyekeznek odafigyelni arra, hogy iskolákat alapítsanak leányok számára, ahol hitvallás ismeretet, kátét, bibliaolvasást, imádságokat tanulhatnak. Annak érdekében azonban, hogy ne legyen pletyka belőle, ezekben a tanintézetekben csak a papnék és a kántornék taníthattak, férfi személyzet nem, és így máris elfoglaltságot találtak az előbbiek számára.

A felvilágosodás aztán új szeleket hozott a nőnevelésben is. A 18-19. században több vonatkozó Habsburg-tervezet is volt, de a lányok korszerű nevelését csak a kiegyezés oldotta meg, az 1868-ban kibocsátott általános népoktatási törvénnyel, mely Eötvös József miniszter nevéhez fűződik.

Ciucur Losonczi Antonius