„Az ember nem születik nőnek, nővé válik”

Nemrég Pető Andrea, a Közép-Európai Egyetem (CEU) társadalmi nemek tudománya tanszékének egyetemi tanára, az MTA doktora tartott előadást Váradon, az Ady Endre Líceumban, a Szacsvay Akadémia keretében. Az előadása után exkluzív interjút adott szerkesztőségünknek.

– Ön a budapesti Közép-Európai Egyetem (CEU) társadalmi nemek tudományának tanszékén tanít. Mennyire divatosak az ilyen tanszékek?

– Ez nem egy divat-kérdés, mert körülbelül 300 európai egyetemen már évtizedek óta tanítják atársadalmi nemek tudományát. A Közép-Európai Egyetemen a társadalmi nemek tudományának tanszéke 1995-ben alakult. Magyar és amerikai akkreditáció alapján működik. Egyéves, illetve kétéves mesterképzés van, és egy PhD-program is működik, valamint ezeken kívül van két vagy három olyan Erasmus-program, melyeken keresztül nemzetközi fokozatot kapnak a diákok. Ugyanakkor a budapesti ELTE-n most ősszel fog indulni egy magyar nyelvű mesterképzés, egy angol nyelvű PhD-képzés, és megalakult a Nőtörténeti Kutatóközpont az ELTE bölcsészkarán, ami egy nagyon fontos lépés az intézményesülés felé.

– Ez a gender elmélettel is foglalkozik majd?

– Nincs olyan, hogy gender elmélet. A társadalmi nemek tudománya azt vizsgálja, hogy a különféle társadalmi különbségek, a férfiasságok, nőiességek miként jönnek létre. Melyek azok az intézmények, amik ezeket létrehozzák, melyek azok az értékek és diskurzusok, amelyek ezeket alakítják. Ami viszont mostanában megjelenik, az olyan típusú ideológia, amelyik a társadalmi nemek egyenlőségét arra használja fel, hogy gyűlöletet keltsen, és embereket mobilizáljon erre. Ezaz úgynevezett anti-gender mozgalom, ez egy nagyon érdekes strukturális kritikája is a világban most működő politikai rendszereknek. Tehát erről a társadalmi nemek egyenlősége ellen megfogalmazott ellenállásról nemcsak Magyarország esetében beszélhetünk. Az anti-gender mozgalmak, amelyek a társadalmi nemek fogalmát politikai mobilizációra használják, mindenhol vannak, Mexikótól kezdve egészen Oroszországig.

– És ezek mennyire életképesek? Hosszú távon meddig számíthatnak sikerre?

– Ez egy nagyon érdekes kérdés, hogy mennyi az élettartama a gyűlöletideológiáknak. Kérdés, a tudományban hányan támogatják azt, hogy a politika adminisztratív módon felülről beleszóljonpéldául a felsőoktatás tartalmába, mert 1990 óta még senki sem szólt bele államilag abba, hogy kik és mit tanítsanak, csak a Magyar Akkreditációs Bizottság. Igazából ott keletkezik a választóvonal, hogyha a magyar kormánynak az oktatással foglalkozó politikusai beleszólnak-e felülről abba, hogy mi a társadalmi nemek oktatásának a kritériuma. Így ezzel tulajdonképpen átlépnének egy rubicont, hiszen tanszabadság van, és 1990 óta eddig még senki sem szólt bele a politika oldaláról abba, hogy mi az, ami tudománynak számít.

– A jelenlegi magyar parlamentben kilenc százalékra tehető a női képviselők aránya. Várható-e egyáltalán pozitív előremozdulás a téren, miközben az elmúlt években olyan, a nőket sértő kijelentéseket, beszólásokat tettek még államtitkárok is, miszerint „szép lehetsz, de okos nem” vagy „mit pofázol bele kisanyám”?

– A változás azért szép csendesen megtörténik. Ha megnézzük a fiatalokat, az ő értékválasztásukat, akkor azért az látszódik, hogy számukra fontos a társadalmi nemek egyenlősége. Az elkövetkezendő választásoknál nagyon fontos kérdés lesz, hogy ki milyen nőképet képvisel. A választásokon ugyanis tulajdonképpen a jövőképre szavaznak az emberek, hogy mi az, ami számukra egy vonzójövőkép. Nem mindegy, hogy ez egy olyan jövőkép, amelyben a nőket a konyhában képzelik el, vagy pedig mint egyenrangú partnereket. A változás azonban politikai akarat nélkül sohasem következik be mint például a kvóta bevezetése.

– Ha már a politikánál tartunk: egyszer azon meggyőződésének adott hangot, hogy a diplomácia nem nőknek való vidék. Mit értett ezen?

– A vonatkozó cikkem azzal kapcsolatban jelent meg, hogy megvizsgálták a visegrádi négyekországaiban a nők részvételét a diplomáciában, a diplomáciai életben, és a kutatás nagyon szomorú eredményekhez vezetett. Alig van nő a diplomaták között és amúgy mindenhol megtapasztalható, hogy azokban a szakmákban, ahol fontos döntések születnek és nagy a presztízse, ott általában nagyon kevés a nő. Jellemző egyébként, hogy különböző ideológiákat használnak fel arra, hogy nőket kiszorítsanak bizonyos területekről. Az egyik ilyen ideológia például, hogy azzal indokolják ezt, hogy az illető úgyis majd kiesik a szakmából, mert gyereket szül, és ez ugye szerintük csak a nőkkel fordulhat elő. Emellett a férfiak arra is előszeretettel hivatkoznak, ha a diplomáciáról van szó, hogy ez egy sokkal fontosabb és összetettebb tevékenység annál, mintsem hogy a nők is részt vegyenek benne.

Anyaságdiskurzus

– Egy alkalommal az anyaságdiskurzust is használta a nők politizálásával kapcsolatban. Ez mit jelent?

– Az anyaságdiskurzus azt jelenti, hogyan határozzák meg azt, hogy milyen diskurzusokban beszéljenek arról, hogy a női test az a reprodukció eszköze. Tehát hogy miként beszélnek egy érzelmes politikai diskurzusban, egy normatív diskurzusban, hogy minden nőnek anyának kell-elennie, vagy olyan diskurzusban, mely szerint szankcionálni kell azokat, akiknek nincs gyermeke. Tehát az anyaságdiskurzus valójában egy politikai, gazdasági, érzelmi, szociológiai, demográfiai kérdés normatív megfogalmazása.

– Egyetért-e azzal, hogy kvóták határozzák meg a női képviseletet? Mi a véleménye erről?

– Kétfajta álláspont létezik ezzel kapcsolatban. Az egyik azt mondja, hogy a növekvő női politikai képviselet majd magától kialakul, de ez csak azokban az országokban van így, ahol erősek a nőmozgalmak. Ott termelődik ki az a női politizáló réteg, amelyik bekerül a politikába. A másik úgy véli, hogy időlegesen a kvóta egy fontos szabályozó eszköz, melyen keresztül a nőknek a részvétele megnövekszik a politikában. Különféle kvóták vannak, ideiglenes és rugalmas kvóták. Én azt gondolom erről, hogy politikai akarat, politikai beavatkozás nélkül nem lesz alapvető változás a nők politikai képviseletében Magyarországon. Szükség van arra, hogy a férfiak tudatosan azt mondják például, hogy kell a „cipzárkvóta”, vagyis hogy egy férfi- egy nő legyen a listán, illetve ne a lista legaljára tegyék azokat a nőket, akik politizálni akarnak.

– Eljön-e egyszer egy olyan idő, hogy női miniszterelnök vagy államfő legyen Magyarországon?

– Hm... Az előadásban beszéltem arról, hogy a női mivolt önmagában nem biztos, hogy elég ahhoz, hogy valakit megválasszanak- lásd Hillary Clinton-, mert lehetnek másfajta társadalmi tényezők, melyek hatására a választók támogassanak olyan politikai programokat, amelyekről azt gondolják, hogy az érdekeiket segíti. Donald Trump megválasztása ebből a szempontból egy nagyon jó példa. Szerintem sokan azt gondolták, hogy nincs az a nő, aki erre az emberre szavaz, s ehhez képest nők 48%-a szavazott rá.

– Már lehet-e tudni, hogy mi az oka ennek?

– Az első sokk után elkezdődtek a felmérések. Kiderült: ha valaki egy rozsdaövezetben, rossz munkahelyi körülmények közt dolgozó nő, sokkal fontosabb számára az, hogy a Trump munkahelyeket és reményt ígért, mintsem hogy a Hillary Clintont támogassa abban, az Egyesült Államok első női elnöke legyen.

Nőtudomány

– Többször használta azt a szót az előadása közben, hogy nőtudomány. Számomra ez egy kicsit elvontnak tűnik...

– A nőtudomány kifejezés a women s study-nak a tükörfordítása. Ez a hetvenes évek óta elfogadott tudomány, mely azzal foglalkozik, hogy melyek azok a strukturális keretek, amelyek eredményeképpen a nőket, mint csoportot, társadalmilag, politikailag, kulturálisan, gazdaságilag és vallásilag kirekesztik, és meghatározzák, mint a mást. A társadalmi nemek tudománya nem csak a nőkkel, a nőiességekkel foglalkozik, hanem más típusú identitásokkal is.

– Örül-e annak, hogy nőnek született?

– Az ember nem születik nőnek, hanem nővé válik, mondta Simone de Beauvoir, ezért ez egy tanulási folyamat. Én is nagyon sok olyasmit megtanultam, melyeknek eredményeképpen eljutottam idáig.

– Élete folyamán részesült-e hátrányos megkülönböztetés csak amiatt, mert nő?

– Ó, rengetegszer. Nincs magának annyi ideje, hogy ezt mind elmeséljem... Ha megnézzük az én tudományos pályafutásomat, vagy nem csak az enyémet, hanem bármilyen nőét a tudományban, akkor azt kutatások bizonyítják, hogy háromszor annyit kell publikálni, dolgozni azért, hogy ugyanabba a helyzetbe, pozícióba kerüljön egy nő, mint ugyanolyan korú és végzettségű férfitársa.

Ciucur Losonczi Antonius