Arany Szalontája – Szalonta Aranya

Egy, a költő életművéhez méltó kötet bemutatójával, szobrának megkoszorúzásával, gyertyás vonulással és színházi előadással tisztelegtek csütörtök délután/este Szalontán Arany János emléke előtt, születésének 200. évfordulóján.

Csütörtök reggel nyitották meg Szalontán Arany János születése 200. évfordulója alkalmából az Arany Emlékévet, melynek első részében, az ünnepi istentisztelet után, a MTA tartotta gyűlését  a Városháza nagytermében, mások mellett Áder Jánosnak, Magyarország köztársasági elnökének jelenlétében (lásd. pénteki lapunkat). Az ebédszünet után folytatódott az ünnepségsorozat, ám a kora délutáni órákban még érezni lehetett a város központjában (pl. a szokásosnál szembetűnőbb csendőri jelenlét okán), hogy nemrég egy magas rangú vendég járt ott. Az ugyancsak a városházán tartott könyvbemutatóra azonban már minden ellenőrzés nélkül lehetett természetesen bemenni, zsúfolásig is telt a díszterem, például a megye minden részéből érkezett tanítókkal és tanárokkal. Az "Arany Szalontája Szalonta Aranya" című kötetet vehettük kézbe már a bejáratnál is, mely külcsínében is méltónak mondható mind az ünnephez, mind az ünnepelthez. Aztán persze az is kiderült, hogy a belbecs sem alábbvaló és arról szól, amire a címe utal: mit jelentett Arany Jánosnak Szalonta és mit jelent(ett) Szalontának Arany János. Amint azt Balázs Anita műsorvezető elmondta: a 128 oldalas, mintegy 6000 példányban megjelent kötetben minden olyan információ benne van, amit a költőről tudni illik és érdemes. Ezt követően hosszú percekig sorolta-köszöntötte a meghívottakat, vendégeket, kik közül páran szót is kaptak a könyvbemutatón.

Támogatják az Arany-évet

Elsőként Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkár emlékezett Aranyra, aki „olyan kiemelkedő alakja a magyar irodalomnak, aki már életében hallhatatlan lett”. Köszöntet mondott a szalontaiaknak az emlék őrzéséért, úgy értékelve, hogy „a város kiemelkedő bástyája a magyarságnak”. A magyar kormány támogatja az Arany-évet, mely „még inkább összekapcsolja a magyarokat, bárhol éljenek a világban”.  Dr. Naszvadi György államtitkár a könyv létrejöttéről beszélt, arról, hogy a megjelenésének támogatója a Pallas Athéné Domus Concordiae Alapítvány volt (kiadója a szalontai Fidem Egyesület). A szerzők nevében elsőként Faggyas Sándor újságíró kiemelte: Szalonta közel 100 éve Romániához tartozik és Arany örökségének nagy szerepe van abban, hogy a város máig meg tudta őrizni magyar többségét és vallását, az egy főre jutó hírességek számát tekintve pedig legalábbis az élenjárók egyike. A kiadvány minden nemzeti érzelmű, az irodalom és a történelem iránt érdeklődő figyelmébe ajánlható, hangsúlyozta a társszerző, akit Dánielisz Endre helytörténész követett a mikrofonnál, aki ugyancsak a kötet szerzője, hiszen korábbi, témába vágó munkáit is felhasználva szerkesztették azt. Dánielisz Endre nagy közönségsikert aratott beszéde ugyan nem érintette a kötetet, inkább anekdotázás volt arról, hogy lett ő Arany János-kutató, vagy hogyan őrizték a múzeumban még az alaposságáról is ismert költő (maga által összegyűjtött) fogait, illetve epekövét is, míg azok valahogy el nem tűntek.

Ösztövér kútágas...

Egy tragédia az, hogy a mai fiatalok közül egyre kevesebbe értik a sorokat: „Ösztövér kútágas. hórihorgas gémmel...” (Toldi, 1. ének) - ezt már Jankovics Marcell Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, grafikus, illusztrátor fogalmazta meg, hozzátéve, hogy még mindig jobban állunk pl. az angoloknál, a holt nyelvvé válás szomorú útján. Hozzátette: a könyv nem tudósoknak készült, hanem például "azoknak a szegényeknek, akik eddig nem szerették Arany Jánost". A Nemzet Művésze ezután példákkal illusztrálta, mennyit köszönhet az ország (a történelmi országra gondolt természetesen - szerz.megj.) a „vidéknek”, ezen belül Szalontának. A beszédek közben, illetve azok végén a Magyar Állami Népi Együttes zenekara Pál István (Szalonna) művészeti vezető prímásságával húzott táncra csábító ritmusokat, például Kodály Zoltántól, mert mint fogalmazott: ami a prózában Arany János, az a zenében Kodály Zoltán. A bemutató végén a 30 lejért hozzáférhető kötetet dedikáltatni lehetett. Kérdésünkre Patócs Júlia, a Arany János Művelődési Egyesület elnöke, a kötet harmadik társszerzője elmondta: a kiadványt igyekszenek minden magyar közösséghez eljuttatni az egyházak és különféle szervezetek közreműködésével.

Ma kell cselekedni

Az ünnepség Arany János szobránál folytatódott, ahol ugyancsak hosszú listányi vendéget üdvözölhettek a szervezők. Nagy Csaba tárogatóművész és a Váradi Dalnokok előadása után Meleg Vilmos szavalata következett (a színművész majd még több alkalommal is mikrofonhoz állt), majd Cseke Attila képviselő kapott szót. Az RMDSZ megyei elnöke beszédében azt próbálta megfogalmazni, hogy „mit is jelent nekünk ma a két évszázada született világnagyság, akiknek munkássága csak a legnagyobbakéval vethető össze”. Életpályája a bizonyíték arra, hogy kitartással, szorgalommal a legszerényebb lakból is el lehet jutni az Akadémia nagyságáig, költészete pedig példázza, hogy ha a tudás és a tehetség az anyanyelv és a szülőföld iránti alázattal párosul, akkor halhatatlan, elpusztíthatatlan eredmény születik - fogalmazott a politikus, kérdést is feltéve: hogyan szolgálhatjuk mi ma nemzetünket, szülőföldünket? A válasz szerinte: összegyűjtve, őrizve a szülőföld, a nemzet értékeit, nem feledve, honnan és kik közül indultunk. Németh Szilárd, a Fidesz országgyűlési képviselője a magyar kormány további támogatásáról biztosította Nagyszalontát, mert, mint fogalmazott, ahol a szülők magyar iskolába akarják íratni gyerekeiket, hogy ott a pedagógusok Arany nyelvére tanítsák őket, oda támogatást kell adni. Mindezzel utalt a szórványkollégium építésére, melynek átadására információnk szerint a következő tanév elején kerülhet sor. Szalonta méltóképp helytállva a dél-bihari magyarság zászlóshajója, cselekednünk pedig ma kell azért, hogy a 300. évfordulón is legyen magyar szó Szalontán, mondta a magyar kormánypárt képviselője.

Gyertyafényben

A már említett támogatások jelképes köszöneteként Mikló Ferenc tiszteletes egy, a helyi egyházközség által készíttetett Arany-plakettet adott át a politikusnak. Koszorúzás következett, melynek során több tucatnyi szervezet, intézmény képviselője tette koszorúját Áder János délelőtt odakerült koszorúja mellé, de sok lakos, a költőt tisztelő is virágcsokorral érkezett, majd sok-sok közös fotó is készült a virágtengerbe borított költővel, aki felmérés szerint 60 ezer egyedi szóval a magyar költők között is kiemelkedő szókinccsel bírt, de bizton állíthatjuk, hogy ezek között nem szerepelt a „szelfi”. Gyertyás felvonulás indult eztán, már estébe hajlóan, a Bocskai-Sinka-Arany-Kulin utcák és a Szabadság tér érintésével. Arany János szülői házánál Gali Teréz előadóművész énekeivel várta az érdeklődőket, hat diák segítőjével előadva az Arany Emlékév-dalt is (Patócs-Gali szerzemény), a Csonkatoronynál Nagy Csaba tárogatózott, az ottani szobrot az költő nevét viselő művelődési egyesület képviselői koszorúzták meg. Impozáns látvány volt a több száz méteren, tömött sorokban, gyertyafényben vonulók látványa, bevallhatjuk: a város vendégeként büszkén lettünk magunk is szalontaiak erre az időre. A programsorozatot a nagyváradi Szigligeti Színház Honnan és Hova? A. J. költészete című előadása (r. Novák Eszter) zárta a Zilahy Lajos Művelődési Házban. A művészek a szerteágazó Arany-életmű ismert és megismerésre méltó verseit, prózáit szedték csokorba, a kevésbé ismert dalgyűjteménye néhány darabjával kiegészítve.

A nyughelyen is emlékeztek

Már éjszakába nyúlóan, hazafelé tartva Szalontáról, az autórádióból hallottam: Arany sírjánál, a budapesti Fiumei úti temetőben is megemlékezést tartottak, és a nyughelynél, csak úgy mint napközben az egykori bölcső közelében is, azt hangsúlyozták leginkább, hogy az alázatos, szerény, a szülőföldet nem feledő kitartó munka emelhet a hallhatatlanság magasába.

Rencz Csaba