Feminizmus, társadalmi nemek, nőtudomány

Péntek délután a váradi Ady Endre Líceumban folytatódott az RMDSZ Bihar megyei szervezete által életre hívott Szacsvay Akadémia Mindennapi történelem című modulja. Pető Andrea, az MTA doktora, a CEU oktatója tart előadást, A férfi és a nő története címmel.

Az érdeklődőket Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte, majd prof. dr. habil Pető Andrea, a budapesti Közép-Európai Egyetem (CEU) társadalmi nemekkel foglalkozó tanszékének oktatója tartott vetített képes előadást A férfi és a nő története címmel, melyben felvázolta: mit lehet tudni a feminizmusról, miért fontos és mit jelent a nőtudomány, hogyan alakult a női választójog története Magyarországon. A prezentáció során a jelenlevők meggyőződhettek arról, hogy a feministák a közvélekedéssel ellentétben nem „csúnya, leszbikus, szőrös lábú, agresszív nők.”

Többek közt elhangzott: a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségek a társadalmi, politikai és kulturális élet minden területén már a 17. századtól arra serkentették a férfiakat és a nőket egyaránt, hogy felemeljék hangjukat a nők hátrányos megkülönböztetése ellen. A nőmozgalmat szélesebb körben feminizmus néven ismerik, amelynek azonban számos változata létezik, és sosem volt egységes. Ennek okát abban kereshetjük, hogy tagjai többféle társadalmi osztályhoz tartoznak, és politikai érdekeiket is többféleképpen nyilvánítják ki. Ugyanakkor a feminizmus politikai ideológia, valamint társadalmi mozgalom is egyben, mely a nők érdekeit képviseli. Összefoglaló kritikai válasz a nyílt, rendszerszerű és megtapasztalt női társadalmi alárendeződés ellen. Fontos a férfiak szerepe is a feminista mozgalmakban, hiszen a Férfiak a Nők Választójogáért! szervezet nélkül nem sikerült volna elérni, hogy a csak férfiakból álló magyar parlament megszavazza a nők választójogát.

Elméletek

A feminizmusnak amúgy három fajta elmélete, kerete van. Az egyik a biológiailag semleges álláspont: a nők minden területen egyenlők a férfiakkal és azonos jogokkal rendelkeznek, illetve a nőket és történetüket is leegyszerűsíti, mint a háztartásba beszorult nőket, akiket „fel kell emelni” a nyilvános szférát uraló férfiakhoz. A másik a biológiai nem szerint meghatározott bipoláris világot hirdet, amelyben a férfi és a nő teljesen más fajhoz tartozik, míg a harmadik elképzelés szerint a biológiai nemek kiegészítik egymást, egymás mellett és kölcsönhatásban élnek, és ezen belül akarják kialakítani az egyenlő jogokat, a két korábban ismertetett feminizmus képviselői támadásainak kereszttüzében. A feminizmus háttere kettős: van egy mozgalmi, melynek alapja az 1848-ban született Seneca-Falls Kiáltvány (melynek semmi köze a forradalmakhoz), valamint egy tudományos intézményes, ami azt jelenti, hogy a történésznők szakmai diszkriminációjával párhuzamosan a levéltárosi, könyvtárosi, tanári munka egyre jobban elnőiesedett.

Anti-feminizmus

A feminizmus úgynevezett első hullámának politikai és társadalmi eredménye a női választójog megjelenése, az iskoláztatási jog megszerzése, valamint az a pillanat volt, amikor a nő jogi személlyé vált (például örökölhetett). A második hullám 1968-as társadalmi mozgalmakhoz köthető, amikor a férfiak és nők közötti különbségek nem biológiai meghatározottságúakká váltak, tehát vizsgálat tárgya lehetett a különbségek kialakításának történeti változása, a harmadik/negyedik hullám pedig napjainkban tetőzik, amikor nemi identitások és ezek értelmezése vannak a fókuszban.

Persze mindeközben a társadalmi nemek egyenlőségének pejoratív jelentései is megjelentek, melynek több fő oka van: a feministák vonatkozó meghatározó sztereotípiákat már 1945 előtt használták, és az „állami feminizmus” idején a kommunista pártok ideológiai antifeminizmusa az osztályharca épült. Olyan viták zajlanak, mint például a nőtörténelem és a társadalmi nemek történetének szembe állítása, valamint az, hogy a nők közötti különbségek és konfliktusok feltárásánál a nők más típusú kötödéseiket fontosabbnak tarthatják, mint a nemüket.

A CEU oktatója arra is felhívta a figyelmet: a nemzetállam létrejöttekor és a fennmaradásért folytatott harcok történetében a nőket nem említették, csak a nemzet nagy férfi vezéreit, vagy ha mégis szerepeltek, akkor csak úgy, mint hős feleségek és anyák, a férfiak teljesítményeit tükrözve és felnagyítva. Máskülönben a magyar parlamentarizmus alapjainak kereteit az 1848. évi 4. és 5. tc. teremtette meg, de ezek szerint a „politikai jogélvezetet” kizárólag férfiak gyakorolhatták, különböző megkötések, lakhely, műveltségi és vagyoni cenzus alapján. Csak évtizedekkel később, 1918. november 23-án az őszirózsás forradalom népkormánya deklarált első néptörvényében általános, titkos, a nőkre is kiterjedő választójogot az alkotmányozó nemzetgyűlés megválasztására. Az első képviselőnő 1920-ban Sclachta Margit volt, őt követte 1922-ben Kéthly Anna.

Nőegyesületek, nőmozgalmak

Magyarországon először a reformkorban alakultak női tagokkal szervezetek, kifejezett politikai célok nélkül. Ezekben az arisztokrata nők színe-virága képviseltette magát, a legkorábbi ilyen egyesület a Pesti Jótékony Nőegylet volt, mely 1817-ben alakult. A 19. század végére a nőegyleti munkában való részvétel társadalmilag elvárt, presztízstevékenységgé lett. A változást a forradalmi típusú női szerveződések hozták a szociáldemokrata szakszervezeteken belül. Működésük a női választójogért való közdelemben érte el a csúcspontját az első világháború előtt. Bédy-Schwimmer Rózsika a polgári feminista mozgalom vezetője a pacifista mozgalom szószólója lett, s ezért el kellett hagynia az országot.

Ciucur Losonczi Antonius