Revüoperettel fogadták új esztendőt

A Maya című revüoperettet mutatta be szilveszter estéjén a Szigligeti Színház színtársulata, a zeneszerző, Fényes Szabolcs emlékének is adózva ezzel a produkcióval.

Beteljesült a nagyváradi közönség mindig és folyamatosan várt álma: operettet játszott a váradi magyar színtársulat, méghozzá egy egyszerre kuriózumnak és közkedveltnek számító darabot, Fényes Szabolcs és Harmath Ime Maya című revüoperettjét, annak is az eredeti, 1931-ben bemutatott változatát. Novák Eszter rendező és munkatársai nem aprózták el a dolgot, hiszen kivitelezésében igényes, gazdag, látványos produkciót hoztak össze. Ebben a munkában az operett alapkövetelményének számító élő zenét a Lászlóffy Zsolt irányította zenekar biztosította, a rendkívül sokszínű, mondhatni parádés jelmezek pedig ezúttal is, mint már annyiszor, a kifogástalan munkát végző Florina-Bellinda Vasilatosnak köszönhetőek. Novák Eszter a látványos élő képekre fektette a hangsúlyt, nagyon sok szép, színészek és táncosok alkotta kompozíciót álmodott színpadra, hogy még látványosabbá, lendületesebbé tegye ezt a vidám, de nem szokványos operettet.

Történet

Charlie (Sebestyén Hunor) lelövi barátját, Dixiet (Szabó Eduárd), ezért menekülnie kell, és beáll légiósnak. Egy tangeri lebujban megismerkedik Mayaval, a primadonnával (Holecskó Orsolya m.v.), aki beleszeret és meg is menti a kocsmai verekedés miatt innen is menekülni kényszerülő Charliet. A főhősök Párizsban találkoznak újra, ahova Charlie visszatér, és ahova elérkezik az időközben világírűvé vált Maya, valamit a Tangerben megismert társai, a Barbara (Gajai Ágnes) és Rudi (Dimény Levente) alkotta trió. Itt további fordulatok, bonyodalmak kerekednek, ezekre nem térek ki külön, maradjon meglepetés azoknak, akik ezután akarják megnézni a darabot, de azzal gondolom nem árulok el nagy titkot, ha leírom, hogy a darab végére mindenki megtalálja a maga párját.

Operett és közönsége

Az operett, bár hangvételében, üzenetében könnyed, de megvalósításában a legnehezebb műfajok egyike, ami a legsokoldalúbb, és legmegterhelőbb feladatot rója a színészekre, akiknek a jellemábrázolás mellett énekelniük, táncolniuk kell, alkalomadtán még akrobata mutatványokat is be kell vetniük. A színészek ki is tettek magukért: ügyesen játszottak, mozogtak, énekeltek; engem különösen a Rudit és Barbarát megformáló Dimény Levente–Gajai Ágnes páros alakítása győzött meg, de a többiek is jók voltak, a Nagyvárad Táncegyüttes táncosai pedig remekül emelték a hangulatot, gazdagították a látványt az előadás nagyjeleneteiben. A Maya tehát a papírforma, meg a leírtak szerint is tökéletesen ki kellett, hogy elégítse a váradi nagyérdeműt, én mégis hallottam a szünetben, de főként az előadás után erősen kritikus megjegyzéseket a darabról, és a lelkesedés sem tükröződött vissza az arcokon.

Persze, az is lehetett ennek az oka, hogy, mint minden bemutató előadás során, ezúttal is voltak kisebb problémák: az első felvonásban például az énekszólamok nem voltak elég hangosak, feltehetőleg a hangosítással volt gond, a zenekar sem szólalt meg mindig tisztán, és a színészek sem énekeltek mindig kifogástalanul. Mindezek ellenére az előadás teljesítette az összes elvárható követelményt: élő zene, szerelmi történet, egzotikus környezet, látványos rendezés és kivitelezés, jó dalok Fényes Szabolcs zsenijének köszönhetően, úgyhogy már csak az vár eldöntésre, hogy a váradi közönség valóban operettközönség-e még, mint ahogy sokan gondolták, gondolják, vagy ez csak egy ráragadt tévképzet, és már nem is lelkesedik annyira az operettért. A Maya további sikere, netán sikertelensége talán választ fog adni erre a kérdésre.

Újévi köszöntés

Én következtetés helyett már csak annyit említek meg, hogy az előadás és a taps után a Szigligeti Színház nevében Szotyori József színművész köszöntötte a közönséget boldog új évet és sok értékes színházi élmény kívánva neki, majd színészek és közönség közösen elénekelték a Himnuszt. A szilveszter esti színházi előadás hagyományosan a pezsgős koccintással zárult este fél tizenegykor, így még mindenki elért oda, ahol ünnepelte az ó- és újévfordulót.

Pap István