Hálaadó érettségi találkozó

Kedd este Mons. Fodor József nagyprépost meghívására a nagyváradi Székesegyházban hálaadó szentmisén vettek részt mindazok, akik 55 éve érettségiztek a gyulafehérvári kántoriskolában.

Természetesen vagy sajnos nem lehettek ott mind, de Mons. Fodor József nagypréposton kívül- aki az egybegyűlteket köszöntötte- jelen volt Exc. Martin Roos temesvári megyés püspök- a szentmise főcelebránsa-, valamint több úgymond civil is, hiszen az érettségi után nem léptek valamennyien papi pályára. A 33 végzős közül 17-en már nincsenek köztünk, 1961-ben pedig hivatalosan gyulafehérvári római katolikus kántoriskolának hívták az intézményt, mert a kommunista állam csak úgy ismerte el, ha szakiskolaként működik. Ötvenöt év elteltével az egykori érettségizők most ismét találkoztak, hogy hálát adjanak Istennek minden kegyelméért, amit eddigi életük folyamán tőle kaptak, arra kérve őt: adja áldását arra, hogy folytathassák tevékenységüket, hogy majdan elmondhassák: a jó harcot megharcolták, a pályát végigfutották, a hitet megtartották.

Tanácsok

Az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből szólt. Elmélkedésében Csató Béla csíkszentkirályi plébános Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz intézett leveléből idézett, mely szerinte nem csak az örök város lakói számára rajzolta meg a keresztény élet ívét, hanem valamennyi Krisztus követő részére. Arra hívta fel a figyelmet: azt kéri Szent Pál, hogy legyünk gyöngédek, mert ez azt feltételezi, hogy akinek az irányába ezt az erényt gyakoroljuk, azt nagyon szeretjük, nem akarunk okozni neki semmilyen sérelmet, hanem tisztelettel és kímélettel viszonyulunk hozzá. Azt is szorgalmazza: előzzük meg egymást a tiszteletadásban, gondolkozzunk el azon, miként bánunk saját magunkkal, hogyan viselkedünk embertársainkkal, mit teszünk a környező világgal. A reményben legyünk derűsek, mert aki remél, az hinni tud valami jobbnak a bekövetkeztében, és ennek érdekében minden aprólékos munkát felvállal. A nyomorúságban legyünk béketűrők, mert a siránkozó ember önpusztító. A imában legyünk állhatatosak, mert aki így cselekszik, az napról-napra szemtől szembe áll Istennel, aki látja őt, ő pedig engedi láttatni magát. Áldjuk a minket üldözőket is, mert ezzel is személyes lelki üdvösségünkért munkálkodunk, és éljünk egyetértésben, mert a kommunió a Krisztusban való egység jele. Ugyanakkor ne legyünk fennhéjázók és önteltek, mert a gőg az önmagunkba való zárkózáshoz vezet, ahhoz, hogy megfeledkezünk arról: mindent Istentől kapunk ajándékba.

„Valamiféleképpen érzékeljünk azt, hogy milyen csodálatos életre hívott bennünket Isten. Maradéktalanul adjuk oda magunkat neki, hogy tanítson, formáljon és alakítson minket az ő szent akarata szerint”- tanácsolta a tisztelendő.

Ciucur Losonczi Antonius