A fogyatékkal élőkről, másképp

Meghatározó volt számára az, amikor először találkozott fogyatékkal élő gyermekkel, attól fogva sokat foglalkozott velük – hangzott el Szemán Józsefné Jutka debreceni pszichológus keddi előadásán.

A Sérült gyerek a családban című előadás az 1. Számú Speciális Oktatási Központ által szervezett iskolanapon hangzott el. Oláh Andrea, az intézmény igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket s mondott egyúttal köszönetet a tanintézet alkalmazottainak a mindennapi önzetlen munkájukért. A rendezvény meghívottja volt Huszár István alpolgármester is, aki elmondta: kampány ide vagy oda, de az tény, hogy egyedül az RMDSZ tesz említést a családokról a programjában, más pártoknál ez nem lelhető fel, holott egy stabil társadalom a családok biztonságán alapszik, s csak stabil családokkal lehet jövőt építeni.

Átélések

„Mindent amit tudok, a fogyatékkal élő gyermekek szüleitől tanultam” - mondta bevezetőként Szemán Józsefné, aki több mint két évtizede dolgozik a fogyatékkal élőkkel. A későbbiek során konkrét példákkal ábrázolta, mennyire fejlődőképesek lehetnek a fogyatékkal élő gyerekek, ha megfelelő módon közelítünk hozzájuk. Már az első esete kapcsán is felfigyelt arra a különös szimbiózisra, ami a fogyatékos gyermek és az édesanyja között volt, később elgondolkodott azokon a kijelentéseken, melyet fogyatékos szülők tettek: Isten áldásának tartották azt, hogy ilyen gyermekük van. A későbbiek során rájött: a fogyatékkal élő gyermek nemegyszer lelki többlettel rendelkezik, nagyon sok szeretetet tud nyújtani és egyúttal olyan átélésekre teszi képessé a szülőjét, melyeket máshonnan nem kaphatna meg.

Bűntudat

Az előadás során a szülők gondjairól is szó esett: viszonylag fiatal szülők, akiknek fogyatékkal élő gyermekük van, halálfélelemmel küszködnek, nem tudják, mi lesz a gyermekükkel, ha ők már nem lesznek. Ugyanez egészséges gyerekek szüleinél legtöbbször fel sem merül. Kihangsúlyozta a hasonló gondokkal küszködő szülőkből álló egyesületek fontosságát – tapasztalatból tudja, milyen sokat jelent egy hely, ahol elfogadják őket, ahol nem kell szerepet játszaniuk. Nemegyszer tapasztalta, hogy a szülők, akik profi módon, szakkifejezésekkel élve tudnak felszólalni gyermekük érdekében, egyébként „összeroskadnak”. Gyakorta marcangolja őket a bűntudat, nem tudják, miért született fogyatékkal a gyermekük, és erre sokszor nincs is egyértelmű válasz.

Különböző olyan esetekre is kitért, amikor a gyermeket hibásan kórismézték. Ez könnyen előfordulhat, hiszen sok múlik a gyermek pillanatnyi lelkiállapotán. Találkozott már autistaként kezelt Tourette szindrómás gyermekkel, s olyannal is, akit autistaként kórisméztek, s hatalmas fejlődésen ment át. Fontos, hogy a fogyatékkal élő gyermekekkel foglalkozó intézményekben mindig a gyermek álljon a középpontban, s fogadják el, „akkor is, ha ótvaros, vagy csorog az orra, bármilyen állapotban is érkezik hozzánk”. Később a fogyatékkal élők iránti tisztelet kérdésére, illetve a megkülönböztetés formáira tért ki, s szó esett a Speciális Szükségletűekért Alapítvány tevékenységéről is, illetve arról, milyen tapasztalatai vannak a felnőttkorú fogyatékkal élők gondozásával kapcsolatban.

Kérdőre vonták

Az előadás végén Huszár István alpolgármester említést tett egy olyan, általa tapasztalt esetről, amikor a rendőr kérdőre vonta a nyilvánvalóan fogyatékkal élő személyt, hogy miért parkolt túl közel a városházához. A mentalitás megváltoztatására van szükség, hangsúlyozta ki, a nevelést pedig gyerekkorban kell elkezdeni. Megemlítette Thomas Edison feltaláló esetét is, akit gyerekkorában értelmi fogyatékosnak tartottak az iskolában, de édesanyja az erre vonatkozó levelet megmásítva olvasta fel a gyermeknek – azaz az értelmi fogyatékos szót a zseni kifejezéssel cserélte fel…

Neumann Andrea