Élő operavilág

Nagy Ibolya, a családi legenda szerint, ahogy járni kezdett, az első útja a zongorához vezetett, leütött egy billentyűt, majd azt mondta, „dangli”. Akkor senki sem sejtette a családban, hogy elindult egy zenei karrier.

Zeneóvodába járt. Majd az elemi és középiskolai tanulmányait a Zeneiskolában végezte. A „Gheorghe Dima” Zeneakadémia zenetudomány szakán diplomázott. A zene töltötte be és teszi teljessé az életét. Gazdag szakmai tevékenységének tartalmát a zene tölti be: rádióműsor szerkesztője, korrepetitor, tanár.

Komolyzenei műsorok szerkesztője

Az Agnus Rádió első megszólalása óta (2012.december. 24) a komolyzenei szerkesztő. Műsora a Zenélő köntös címet viseli. Mindig vasárnap délben hangzik el. A rádióhallgatók körében nagyon kedvelt, mert a szerkesztő kitűnően ismerve a zeneirodalom kincseit, mindig az éppen az időszerű zenei témát közvetíti. A zene érzelmekhez szól. Ennek tudatában mindig kiemeli a magyar, illetve a kolozsvári vonatkozásokat. Mert szem előtt tartja a közösség értékeinek, önazonosságunk tudatának erősítését, a hit átadásának fontosságát. Ezek a tulajdonságok fellelhetők a mostani munkahelyén is, mert a Kolozsvári Magyar Opera egyik korrepetitora (1993-tól). A nagy közönség bizonyos része nincs is tudatában annak a rendkívül fontos, mondhatni kulisszák mögötti munkának, amely nélkül az előadás nem is jönne össze. Ennek a csapatnak az egyik frontembere Nagy Ibolya korrepetitor.

„A kreativitásomra, alkotó tudásomra van szükség”

Ha az operaház új tagot szerződtet, mindig van versenyvizsga, mely bizottság előtt történik. Ebben a bizottságban minden esetben ott van egy korrepetitor. A Kolozsvári Magyar Opera abban az egyedi helyzetben van, hogy egyetlen magyar nyelvű operaház, amelynek munka nyelve, Magyarországon kívül, magyar. Produkciói ellenben, nemzetközi értelemben is, figyelemre méltók. Előadásaik a világ bármely részén megállják helyüket. Köszönhetően annak a művészi gárdának, amely minden előadásban a lehető legjobbat igyekszik adni a közönségnek. Ebben a mechanizmusban Nagy Ibolya fontos szerepet tölt be. A szerep megformálásában segíti a művészi munkát. Neki kell közvetítenie a karmester, a rendező és előadó között. Van egy zenei koncepció, ami ideális esetben talál a rendezői koncepcióval, melynek meg vannak a feltételei. A felkészítés alkalmával elmondja, melyek azok az elvárások, amiket az előadóknak teljesíteniük kell. Amennyiben nem tudnak közös nevezőre jutni, Nagy Ibolya megmondja, mindenki saját magáért felel. Majd folytatják a munkát. A tanulási módszerben sem szokott, saját szavaival élve, „kötözködni”. Van olyan művész, aki az egész darabot szeretné ismerni, majd utána, bontja le a részleteket. De van olyan, aki bizonyos részletet tud. „Tehát különböző módszerek vannak, melyekhez igyekszem alkalmazkodni.” A módszerek különböző ízlésvilágokat tükröznek. Az operák különböző zenei világokban születtek. Különböző zeneszerzőktől származnak, akik alkotásaikban saját mondanivalójukat sajátos zenei nyelvezetben igyekeztek megfogalmazni. Az előadásokat látogató nézők gondolkodása is változott az idők folyamán. Ami ma divatos, nem biztos holnap nézőjének is érthető lesz. A színházak és operák állandó útkeresési lehetőségeket keresnek. A ma nézője köszönhető a képi, hangi, fényi nyelv állandó fejlődésének, árnyalatában tudja elsajátítani a színház és opera világának üzenetét. „Nekem, mint korrepetitornak ezeket figyelembe kell, vegyem. Itt van szükség az én kreativitásomra, alkotó tudásomra. A művészek is szeretik a felfedezéseket az alkotó, kreatív lehetőségek kihasználását. Amikor az egyéni munka után színpadra kerül, és észrevehető, hogyan élnek meg színpadi környezetben az elgondoltak. Ez már olyan folyamat, ahol én inkább kreatív módon asszisztálok. Arra is volt már példa, hogy ráérezve a rendezői elképzelésre, az előadóművészt úgy készítettem fel, ahogy a karmester elképzelte. Tapintatosan visszahúzódva, de lehet segíteni ezt a folyamatot. A fontos a karmesteri elképzeléseket tiszteletben kell tartani.”

Legtöbbször az operaelőadás az eredeti, a zeneszerző által használt nyelven hangzik el. Véleménye szerint, azon a nyelven a legjobb a mű, amilyenen megírták. Aki hallgatja az előadást, tudja már a darab cselekményét. Különben kivetítőn olvasható a szöveg. Megtörténik, hogy a régóta játszott darabot felelevenítik más rendezővel. A korrepetitor legnagyobb öröme, hogy a zenei anyag írott formája ugyanaz, újra értelmezik a szereplők közti viszonyt.

A mesterség tanulása, tökéletesítése folyamatos- fogalmazta meg Nagy Ibolya. „A legutóbbi tapasztalatot egy Mozart mesterkurzuson szereztem, amelyet Bátori Éva művésznő, a Magyar Állami Operaház magánénekese és a Színművészeti Egyetem hangképző ének- mestere tartott intézményünkben. Számomra rendkívül érdekes volt hallani azt, hogy mennyire különbözik az éneklési mód, sőt maga a hangképzés is a zenei stíluskorszaktól függően.”

A középiskolás diák zenei nevelése alatt, mit kellene érteni?

Nagy Ibolya 1979-1990 közötti időszakban a marosvásárhelyi zeneiskolában tanított zongorát és zeneelméletet. 1993-tól óradótanár a Babeș- Bolyai Egyetem Bölcsészkarának teatrológia szakán. Tanári munkája során tapasztalatot szerzett arról, miként lehet a fiatalok zenei kultúráját alakítani. Valamilyen formában arra kellene őket ráébreszteni, hogy ez a műfaj róluk is szól- mondta Nagy Ibolya. Egy kis türelemmel, odafigyeléssel minőségi szinten, problémáik megtalálhatok az opera színpadán is. Valóban élő operavilágot kell művelni, ezzel lehet a közönséget becsalogatni. Közönséget neveléssel, akár az operával, párhuzamos dolgokkal, bevonni az operába. Valamilyen formában személyesen bevonni a nézőt. Érezze, szükség van rá. Társas játék. Nem önmagunknak játszunk, hanem nekik. Nagyon sok műfajban játszunk. Mindenki ízlésvilágát ki tudjuk elégíteni, mert az opera repertoárjában a műfaj színességét meg tudja találni a tisztelt néző, akinek csak annyi fáradtságába kerül, hogy megvegye a belépőjegyét.

Csomafáy Ferenc