Újra lenyűgözte őt Afrika csodálatos világa

Egy feltöltődést jelentett Kruzslitz Imre hegyköztótteleki plébános számára, hogy ismét Afrikába utazhatott, ahol pihenésképpen három hetet töltött Namíbiában. Azt mondta: varázslatos világa van a kontinensek, ahova akár már ma este indulna, ha tehetné.

2008-ban sikerült először kijutnia Afrikába, amikor Kenyában töltött 80 napot egy missziós helyen, gyakorlatilag egy szinte teljesen fekete környezetben. A kontinensnek tehát a fekete arcát ismerte meg akkor, az idén viszont Namíbiába sikerült eljutnia, ahol felfedezte Afrika fehér oldalát is. Szintén egy katolikus misszióhoz ment, ahol gyermekek közt volt, szentmisét mutatott be, és egy iskolában több mint 300 gyermekkel is együtt lehetett. Még tavaly kora ősszel adódott számára ez a lehetőség, egy németországi ismerőse ajánlotta fel neki. Végül január végén utazott ki Namíbiába, és töltött ott valamivel több mint három hetet, ezúttal nem kifejezetten missziós céllal, inkább egyfajta nyaralásként. A katolikus misszióval is csupán azért vette fel a kapcsolatos, mivel papként egy olyan közösséget keresett, ahol vasárnaponként szentmisén vehet részt- magyarázta.

Namíbia a déli féltekén található, a Dél-Afrikai Köztársasággal határos, és Afrika dél-nyugati partjainál terül el. Egy nagyon száraz, nagyon kevés csapadékot látó terület, csak a főváros környéke kicsit zöldebb, de ahol ő volt, ettől 300-400 kilométerre, az egy különösen száraz rész, amíg ott tartózkodott, például egyszer sem esett az eső. Zömében keresztények az ott élők, egyaránt jelen vannak katolikusok és protestánsok is, akikkel pedig a missziónál találkozott, ők ketten egy német alapítású szerzetes rendnek a színes bőrű tagjai. Egy kisvárostól 15 kilométerre egy bentlakásos iskolát tartanak fenn, I-VII. osztályos gyerekekkel. Úgy kell elképzelni, hogy a létesítmény bent van valahol teljesen a vadonban, nem is vezet hozzá műút, csak valamilyen köves út.

A bennszülöttek vele, mint fehér emberrel, nagyon barátságosan viselkedtek, a szerzetesek pedig kifejezetten örültek annak, hogy egy európai pap érkezett hozzájuk. Meg is kérték őt, hogy az egyik vasárnap misézzen a gyermekeknek, ami különleges élményt jelentett a számára. Gyönyörűen énekeltek és táncoltak a misén, illetve természetesen ministráltak is. Amúgy egy kicsit másképpen zajlik náluk a szentmise, mint itt: az alapjaiban ugyanaz, de tánckarok szerepelnek benne, melyek körmenetben viszik be a templomba az olvasmányos könyvet és az adományokat. Olyan betétek vannak tehát benne, melyeket egy partiumi átlagmisén nem használnak, vagy nálunk esetleg egy püspöki ünnepi misén látunk ahhoz hasonlókat. Emellett egy-egy városi szentmise akár több mint három órát is eltart. Mivel a gyermekeket angol nyelven tanítják, ezért ő is angolul prédikált, és a helyi plébános, vagyis az egyik szerzetes is angol vagy afrikaans nyelven tartja a szentmiséket.

Farm és veszélyek

Mivel ezúttal nem kifejezetten missziós céllal ment Afrikában, Kruzslitz Imre egy szálláshelyként is szolgáló farmon lakott. Nagyon sok ehhez hasonló szállodaféleségek működnek különben Namíbiában, melyek fehér emberek tulajdonában vannak, és turistákat fogadnak. A hétköznapjait többnyire ott töltötte, pihent, és élvezte, hogy náluk nyár van. Ezek a szálláshelyek úgy vannak kialakítva, hogy a turisták lássanak állatokat is, tehát ő is rengeteg vaddal (zebrákkal, jávorszarvasokkal, orixokkal stb.) találkozott. De ugyanígy látott orrszarvúakat és leopárdokat, simogatott kis elefántot, melyet almával meg banánnal etetett. Aranyos volt, és feledhetetlen élményt szerzett neki, ahogy kivált a csoportjából, és miután elfogyott az alma, szinte követelte az ételt az ormányával. Nem volt különösebben nehéz egyébiránt az állatok közelébe kerülni, ugyanis bár szabadon élnek, a turisták miatt meg vannak szelídítve.

A szálláshelyek is úgy lettek megcsinálva, hogy a külső részen itatókkal rendelkeznek, melyek olyanok, mint egy-egy mesterséges tó. A vadak odamennek inni, lehet nézni őket távcsővel, vagy szabad szemmel, fényképezni. „Az is egy nagy élmény, hogy ül az ember egy kilátónál, és nézi ezeket a vadakat, ahogy jönnek egész nap az itatókhoz a szomjukat csillapítani”- emlékezett vissza a lelkész.

Persze azért veszélyek is leselkedtek rá. Elég ijesztő volt például számára, amikor két mérges kígyóval találkozott. Egy alkalommal ugyanis, amikor kinyitotta a fürdőszoba ajtaját, azt látta, hogy ott tekeredik a csapon egy zebrakígyó, mely a helyiek szerint ha szembeköp, vakságot okoz. Hamar becsukta az ajtót, és hívta a recepciónál levőket, akik aztán magától érthető természetességgel elkergették a csúszómászót, illetve elment az magától a zaj keltette rengésnek köszönhetően. Máskor pedig a medencéből két skorpiót halászott ki...

A busmanoknál

Kruzslitz Imre arról is beszélt: a fekete és a fehér közösség közt óriási a kontraszt Namíbiában, egészen mást tapasztalt e téren ott, mint hat éve Kenyában. Minden fehér tulajdonban van, a „fehérek városa” pedig gyakorlatilag egy nagyon szépen kiépített helység aszfaltos utakkal, gyönyörű ingatlanokkal. Ezzel szemben sajnos ahol a feketék élnek, azokon a településeken egyszerű kis kőházak vannak, bádog tetővel, melyeket homokos utak kötnek össze, aszfaltnak tehát nyoma sincs. Nagyon szegényesen élnek, még áramszolgáltatásuk nincsen, nagy valószínűséggel tehát nincsenek tisztában azzal, hogy mi zajlik világpolitikai szinten. Míg például Kenyában internetkávézóba is be tudott menni, Namíbiában nem látott ilyet. A busmanoknál is járt, s náluk talán még nyomasztóbb a helyzet európai vagy észak-amerikai civilizációs szempontból. Nagyon egyszerűen élnek, elvannak a saját kis világukban.

Ugyanakkor már afrikai országoktól eltérően, Namíbia békés és nyugodt ország, talán nem is hallottak terrorizmusról. 1990 óta feketék vezetik az országot, de a lelkész szerint azért az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a fejlődés a fehér népességnek köszönhető, aki a pénzükkel élhető körülményeket teremtenek. Fenntartják például a turizmust, szafarikat szerveznek, és az idegenforgalomból befolyt összegekből az állatállomány növelésére is fordítanak. Nem beszélhetünk tehát az ő esetükben kizsákmányoló gazdálkodásról, vagy nincs arról szó, hogy az állatállomány kipusztítására törekednének.

 A táj varázsa

A táj ugyan szegényes, mert kövek, homok és tüskés bokrok tarkítják, mégis van valami különös varázsa a napfelkeltéknek és naplementéknek, az állatoknak- emlékezett vissza Kruzslitz Imre. Úgy fogalmazott: noha már kétszer járt Afrikában, „ha lehetőségem lenne rá, már ma este megint indulnék”. Azon meggyőződésének adott hangot: varázslatos világ Afrika, fantasztikus ott lenni. Kint kell csak tölteni egy kis időt, és máris észlelni lehet ezt a veszélyek ellenére. „Afrika veszélyeivel és szépségeivel is együtt lehet élni”- mondta.

Ciucur Losonczi Antonius