Családias ünnepség a katolikus püspökségen

Ismét bebizonyosodott: aranyosak, ügyesek és talpraesettek a Nagyváradi Római Katolikus Püspökségen dolgozók gyermekei, s ami talán ennél is lényegesebb, évről-évre többen vannak, egy nagy családot alkotva. Szokás szerint ugyanis december 23-án az idén is a a főpásztorukkal együtt, közös énekléssel hangolódtak rá karácsony ünnepére a püspöki palota dísztermében. Katolikus fiatalok pásztorjátéka vezette fel az összejövetelt, majd Mons. Fodor József általános helynök osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel, Ferenc pápa néhány nappal korábban a római kúria tagjaihoz idézet beszédéből is idézve. Arra hívta fel a figyelmet: a jelenlevők munkahelye nem hasonlítható egy világi intézményben betöltött funkcióhoz, hiszen valamiképpen egy apostol utódnak a segítői és munkatársai, őt képviselik, amikor különféle beosztásokban a munkakörülnek megfelelő feladataikat végzik, míg a püspök Krisztus küldötte, tőle kapta a hatalmát, az ő nevében vezeti, tanítja és irányítja szeretettel a rá bízott embereket. Ugyanakkor pedig olyan erényekkel kell rendelkezzenek, mint a tiszteletteljesség és az alázat, a bőségesség és a mások iránti figyelem. „A híd a szeretet, csak az maradt nekünk, az az élet egyetlen értelme”-idézte Thornton Wilder amerikai író szavait a vikárius.

Nyitott szív

Exc. Böcskei László megyés püspök a római martirológiumból olvasta fel a december 25-re vonatkozó részt, mely Krisztus születésének körülményeit írja le. Hangsúlyozta: minden karácsony ezzel az időzítéssel kezdődik. Az ismert történetet azonban nem csupán arról szól, hogy egy adott pillanatban lezajlott valami, melyről minden évben megemlékezünk, hanem egyúttal azt is jelzi, hogy Isten az idő és a világ teljességében kiválasztotta azt a módot, mely alkalmas vol arra, hogy egészen bensőséges formában találkozzon velünk. Az ő jelenléte ugyanakkor nem csupán egy alkalomra szólt, hanem folyamatos, csupán észre kell vegyük azt, hogy jelen van köztünk. Erre azonban csak úgy nyílik lehetőségünk, ha türelmesen és szeretettel „tudunk élni az idővel”, nem csak úgy vagyunk, hogy legyünk benne, hanem annak tudatában, hogy a küldetésünk nem önmagunknak való, kinyitjuk szívünk-lelkünk kapuját, hogy legyen szabad útja a közénk érkező Istennek. Az ünnepség a gyermekek karácsonyi műsorával, ajándékosztással és agapéval folytatódott.

Ciucur Losonczi Antonius