Korunk Galéria

Kolozsváron mindig is fokozott figyelemmel, de kellő igényesség elvárásával viszonyultak a képzőművészeti kiállításokhoz.

Talán ennek, meg az időközben felhalmozott képzőművészeti tárlatok tagadhatatlan sikereinek is köszönhetően, a városban több helyen is lehetett kiállítani. Mint például a Korunk Galériában, amely a legkorábban ismerte fel annak a próbálkozásnak az erkölcsi hozamát, amelyet a hajdani Igazság napilap indított el. A hazai képzőművészek közül sokan éltek a Korunk Galéria által nyújtott lehetőséggel, amíg a körülmények megengedték. A szigorú pártpolitika vetett véget ennek a tárlat-sorozatnak.

Korunk Galéria története

A Korunk szerkesztősége, Kántor Lajossal az élen, felmérve a kínálat- kereslet lehetőségeit, a Főtér 4-5 szám alatti emeleti termeiben, 1973 márciusában hozta létre a Korunk Galériát. Ezzel megnyilvánulási lehetőséget teremtett az akkori magyar képzőművészeknek, bemutatva alkotásaikat a művészet iránt érdeklődő közönség előtt. Kántor Lajos a Korunk Galéria történetével kapcsolatban elmondta, a folyóirat kényszerű költöztetése miatt a régi vármegye háza épületében folytatódott a képzőművészeti-tárlat sorozat, egészen az 1986. júniusi betiltásáig. Egyébként kiállítás szempontjából ez volt a legreprezentatívabb helyiség, melyben a Korunk Galéria, méltó körülmények között, állította ki a szerencsések munkáit, akik ebben a teremben mutatkoztak be egyre nagyobb számú közönségnek. Valószínűleg ennek is volt köze ahhoz a hajszához, mellyel a hivatalosságok kezelték a Korunk szerkesztőségét.

Változott a helyzet

1990 áprilisában újraindult a Galéria. A szerkesztőség nagytermében rendezték a 250. kiállítást. Az újabb állomás, a Korunk szerkesztőség költözése következtében a Nagy Szamos (Iaşilor) utcában, illetve 2005-ben a szerkesztőség a Rákóczi út 52. szám alatti épületbe költözött.

2010-ben megnyitották a Korunk Stúdiógalériát, amely főleg a fiatalok kiállítóterme. Majd a Korunk Galéria az unitárius egyház Brassai utcai tanácstermében, a Minerva Egyesület rendezvény- termében és a Szépművészeti Múzeumban rendezi a kiállításait.

Hazatérő képzőművészek

A Korunk Galéria és a Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának közös rendezvénye a Minerva Művelődési Egyesület rendezvény-termeiben rendezett, 15 hazatérő képzőművész munkáit bemutató kiállítás, amelyet nagy érdeklődés övezett.

Tibori Szabó Zoltán, a Minerva Egyesület elnöke köszöntő beszédében kiemelte, hogy a művészek gyakrabban hazatérve, „mutassák meg magukat”, hiszen szépszámú közönség nagy érdeklődéssel várja az alkotókat.

Hazatérés címmel 15 képzőművész munkáiból láthatunk alkotásokat. Adorjáni Endre, Árkossy István, Bardócz Lajos, Bencsik János, Csehi Péter, Damó István, Jovián György, Kádár Tibor, Kazinczy Gábor, Madarassy György, Pallos Sch. Jutta, Paulovics László, Pusztai Péter, Simon Sándor, Szilágyi Varga Zoltán alkotásaival hazatérnek a szülőföldre és megmutatják önmagukat. A fentebbi felsoroltak közül hét művész volt jelen a kiállítás megnyitóján.

Kántor Lajos felelevenítette az indulás nehézségeit. Bizonyos szempontokat vettek figyelembe a tárlat szervezése alkalmával. A hangsúly főleg a fiatal képzőművészekre esett, valamint az olyan idősebb művészekre, akiket már nem tartottak számon. Ezek között megemlítette Incze Ferenc vagy Györkös Mányi Albert nevét. Az egykori fiatal művészek a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években állítottak ki. Ezek közül sokan elhagyták az országot. Többnyire Magyarországra, de sokan Nyugat- Európába, sőt messzebbre is telepedtek le, és alkottak. Közülük legidősebb a Stuttgartban élő, 90 éves Pallos Sch. Jutta, akiről 1976. augusztusában nyílt kiállításáról Veress Zoltán írta: „Pallos Sch. Jutta képeit - festményeit, grafikai lapjait- sokan illetik „férfias” jelzővel.”

A képzőművészeknek a Minerva Művelődési Egyesület rendezvény- termei tágabb lehetőséget nyújtottak a művészi bemutatkozásra. Jelenleg a Quadro Galéria, az Erdélyi Történelmi Múzeum, az Országos Szépművészeti Múzeum, a Barabás Miklós Céh adhat kiállítási lehetőséget. De több magán kiállítási terem alakult ki az idők folyamán.

A 15 képzőművész mellett, sok külföldön élő erdélyi művész munkáit is érdemes lenne bemutatni. A Korunk Galéria (1973-2015), Kántor Lajos által szerkesztett katalógusának Bevezető fejezetében a szerző kiemeli, hogy a „...e mostani kiállítás gondolata elszakíthatatlan a 2015 áprilisától szeptemberig nyitva tartott „Sors és jelkép” cím alatt a budapesti Nemzeti Galériában szervezett nagy erdélyi kiállítástól, amely az 1920 és 1990 közti évtizedek képzőművészeti terméséből válogatott, kétségtelenül igényesen. De minthogy úgy gondoljuk, hogy az Erdélyben – sok esetben épp Kolozsvárt, sőt a Korunk Galériában- indult művészek ugyancsak részei a „Sors és jelkép” –nek (mint ahogy többen be is kerültek a várbeli válogatásba), érdemesebb szélesebb körben kitekinteni az egykori erdélyiekre, szövegben és képben (reprókban) összekapcsolva 1990 előtti és azután született munkásságukat.”

A kiállítási katalógus hátlapján olvasható: „Ha mindent összeszámolunk: valahol az 500. tárlat körül jár a Korunk Galéria, 2015 októberében.”

Csomafáy Ferenc