In memoriam: akinek a lelke váradi volt

November 27-én, pénteken 14 órakor, a Barátok templomában kísérjük utolsó földi útjára, kedves barátunkat, dr. Péter Pált.

Lehet, hogy nem mindenki tudta hivatalos nevét, de mindenki ismerte, ha Patyóról volt szó. Élete nagyobb felét szülővárosában élte le, majd negyven éves kora körül áttelepedett Németországba. Rendszeresen járt haza, mert ahogy egy beszélgetésünk alkalmával vallotta: Pistukám, az én lelkem mindig Váradon van, és egy hét, vagy tíz nap alatt itt úgy feltöltődöm, hogy az a következő évig kitart. Mint tősgyökeres váradi itt végezte iskolai- és technikumi tanulmányait, majd Marosvásárhelyen fogorvosi diplomát szerzett. De nem csak az iskola kötötte a városhoz. Az ’50-es évek végén váradi színekben nyert Somogyi Endrével páros ifi teniszbajnokságot és játszott az abban az időben első osztályú csapatban is. Edzőjükkel, Nagy Bálinttal szinte apa-fiú kapcsolat és örök barátság alakult ki. Tisztelete kifejezéséül, Bálint bácsi két fiával közösen intézte, hogy a püspöki palota udvarán működő teniszbázis centrál pályáját Nagy Bálintról nevezzék el.

Himnusz a városnak

A Nagyvárad iránti vonzódása, lelkisége késztette arra, hogy egy Juhász Gyula vers megzenésíttetésével egy himnuszt adjon a városnak. Kérdem én, hány embernek jutott volna ez eszébe?

Másik dolog, ami dicséri, hogy a népes Péter-családnak (édesapjáék nyolcan voltak testvérek) is emléket állítson, nem sajnálta az utánjárást és anyagi áldozatot, hogy egy kötetben megörökítse őseit és rokonságát. Lehet, hogy mindez a teljesítmény nem jelent semmit. De sokat jelentett nyílt és őszinte jelleme, jótékonysága, barátaival és kollégáival szembeni viselkedése, szeretete, és nem utolsó sorban páratlan humorérzéke, melyek Patyót szerethetővé tették. Mert az volt. És boldog, mert mindenkinek tudott adni, akár csak egy mosolyt, egy kézfogást, egy kedves szót. Utolsó itthonléte óta, alig néhány hónap alatt egy kegyetlen kór megszakította földi kapcsolatunkat. Ma pedig döbbenten állunk hamvai, a megfordíthatatlan előtt, örök nyugodalmat kívánni neki, óhaja szerint, lelke fővárosában. Et lux perpetua luceat eis!

Dr. Budaházy István