Heyman Éva hiányzó mosolya

Csütörtök délután a nagyváradi Tikvah Egyesületnek a szervezésében Heyman Éva-szobrot avattak a Rhédey-kertben, vagyis azon a helyen, ahol annak idején elindultak a vonatok Auschwitzba.

A naplóírása és tragikus sorsa miatt a váradi Anna Frankként is ismert Heyman Évát 1944. június 3-án deportálták Auschwitzba. A váradi Tikvah Egyesület önkéntes alapon körülbelül három évvel ezelőtt indította útjára azt a projektjét, melynek célja az volt, hogy képzőművészeti alkotás emlékeztessen rá, illetve általa a hozzá hasonlóan a holokauszt áldozatává lett többi gyermekre azon a helyen, ahol több mint 71 évvel ezelőtt a zsidókat szállító halálvonatok elindultak a megsemmisítő lágerbe.

Tegnap délután a Bihar Megyei Könyvtárban kezdődött az az emlékünnepség, melyen jelen volt az amúgy venezuelai származású, de jelenleg Angliában élő Flor Kent képzőművész is, a szobor alkotója, és ki volt téve a korabeli eseményekről tájékoztató hat darab roll up pannó is, egy korábbi kiállítás „terméke”. Az egybegyűlteket Teszler Emília egyesületi elnök üdvözölte, köszönetet mondva mindazoknak, akiket megillet a hála, név szerint is felsorolva az adományozókat, és egyúttal kiemelve annak fontosságát, hogy fiatalok minél többet megtudjanak a több mint 70 esztendeje történtekről.

Flor Kent arról beszélt: Évának is, mint minden korabeli gyermeknek, voltak álmai, intelligens volt és szeretett élni, ezen elképzelései azonban nem válhattak valóra, mert ártatlanul el kellett pusztulnia. Azon a képen, mely a szobor mintáját képezte, meleg és különleges a mosolya, azonban az alkotás ezt már szándékosan nem ábrázolja, azt szimbolizálva ezáltal, hogy nyoma veszett ennek, akárcsak a holokauszt idején igazságtalanul megölt gyermekeknek.

Élő emlékezet

Shraya-Kav rabbi azt nyomatékosította, hogy sokszor a némaság többet mond minden szónál. Nagy Dávid, a Messiási Zsidó Hitközség vezetője azt mondta: kétfajta érzés kerítette hatalmába, a bánaté az áldozatok miatt, és a reményé, hogy amíg lesznek emlékezők, addig soha többé nem fognak megismétlődni a szörnyűségek. Antonio Faur történész, a Nagyváradi Egyetem Heyman Éva Központjának igazgatója történelmi jelentőségű kulturális eseménynek nevezte a tegnapi napot, Virgil Bercea görög katolikus püspök pedig arra a hiányra, fájdalmas sebre hívta fel a figyelmet, melyet a több mint 30 ezer zsidó deportálása okozott a városnak. Böcskei László római katolikus megyés püspök Rómer Flóris kanonokot, régészt idézte, aki lényegesnek tartotta az élő emlékezetet, hozzátéve egyúttal azt, hogy humán karakterünk lényegét az adja, hogy miként viszonyulunk az értékekhez, és milyen magatartást tanúsítunk egymással szemben.

A beszédek után a jelenlevők átvonultak a Rhédey-kertbe, ahol Levi Nicolae hegedűművész, a Nagyváradi Állami Filharmónia tagja mindenfajta hangosítás nélkül előadott egy alkalomhoz illő szerzeményt, majd leleplezték az alkotást. A keresztények általában virágcsokrokat helyeztek a szobor talapzatára, a zsidók pedig köveket, de olyan emlékező is volt, aki nemes egyszerűséggel egy plüssmackót tett Heyman Éva lábához…

Ciucur Losonczi Antonius